Pszichológusok vs Pincérek~Ötödik rész~

Sziasztok! Itt is lennék az ötödik résszel ^^ Jó olvasást bogyócskák! *^O^*

Jongin pov:


Haza felé menet bőven volt időm elgondolkozni a ma történteken.Először is azon, hogy Yeol, aki a gyerekkori legjobb és mostani barátom meleg. Szóval kicsit földhöz vágott a hír, de ezt nem akartam kimutatni így inkább csak póénkodtam, hogy elfedjem valódi érzelmeim. Nem kicsit volt sokkoló megtudni, hogy akit eddig heterószexuálisnak hittem az valójában homoszexuális. Bár nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, hisz mégis csak róla van szó, de valahol mégis kicsit bántott...mármint nem a szexuális identitása hanem, hogy fájdalmas volt neki megtudnia ezt. Láttam Chanyeolon, hogy kicsit hálás Jiyeonnak, hogy a tényre rávezette, de a fájdalom, kétely és a sértettség is helyet kapott. Persze, mind a ketten tudtuk, hogy Jiyeon nem fog beszélni erről a "dologról" hisz Őt még senkisem hagyta helyben. El kell ismernem Jiyeon szép nő és férfi szemmel igen kívánatos, de én sem-csak úgy mint Yeol- éreztem kísértést arra, hogy bármi féle szexuális kapcsolatot létesítsek vele. Mondjuk a suli egyik legnagyobb pláza picsája. Fél óra elteltével már  a kétemeletes fehérre meszelt házunk előtt találtam magam. Nagy sóhaj után kitártam a bejárati ajtót, de már akkor tudtam,  hogy nem úszom meg szárazon a mai incidenst vagyis hogy megint lógtam, de csak nem mondthatom azt, hogy "bocsi csak kiderült, hogy Yeol meleg ezért tökre kiborult meg minden szóval kötelességemnek éreztem, hogy megvígasztaljam!" - na ezt ha fizetnének sem mondanám.
-  Erre gyere!- hallottam meg anyám szokásos magasabb tonusú hangját. Sóhajtva vonszoltam magam az ebédlőig.
-  Hol voltál eddig?- nézett fel vacsorájából. Minden szem rám szegeződött. Ez a minden annyit jelentett, hogy Jungsun aki a nevelő apám, Hyunsung aki pedig a mostohaöcsém. Na nem, mint ha valamelyiküket szeretném!
-  Channal elmentünk vacsizni suli után- tettem keresztbe karjaim tekintetem pedig anyám nyugodt arcát pihent meg.
-   Mármint amennyit voltál suliban-szólal meg mellette Jungsun gúnnyal telien.Hh..na ennek meg kellett szólalnia!
-    Ja- megpróbáltam ignorálni, de tudjátok nem könnyű ha utána Ő még komunikálni akar velem.
-  Nem eszel? Ha már ez egy családi vacsora- mosolyodik el majd megfogja anyám kezét és nyájasan rá mosolyog. Hát nem imádni való egy fazon? Tökön kéne rúgni majd kivonszolni  a Han folyóig és ott már csak belelökni egy egyszerű mozdulattal. Sosem akartam, hogy Ők velünk éljenek, de egy idő után bele egyeztem hisz anya boldogsága előrébb való. Hm.....amúgy nem olyan rossz ember Jungsun csak korrektnek látja ha vissza adja a bunkózásom. Ha kicsit jobban megerőltetem  agytekervényeim akkor tényleg nem volt hozzá  egyetlen-egy jó szavam sem. De ez érthető, nem? Még jó, hogy az!
-  Te és a fiad nem tartoztok a családomhoz- mosolyodom el gúnyosan majd hátat fordítva indulok meg szobámba. Az ajtómat becsapva magam után, majd a zárban a kulcsot elfordítva ezzel biztosítva, hogy nem fog senkisem zavarni battyogok el az ágyamig majd csak simán bedőlök a puha bevetetlen, menedéket nyujtó párna tömeg közé. Jelen pillanatban nem akarok arra gondolni, hogy Jungsuék most tuti pipák és ezt nem fogják annyiban hagyni anyával, sem pedig arra, hogy a sulis cuccomban kicsit izzadtan fekszem a tiszta ágyneműn. Inkább feláldozom a mai fürdést, de ez így most pont jó.Pilláim lehunyva pihentetem megfáradt szemeim. Viszont azonnal eluralkodik rajtam elmém sötét kis zuga ezzel felszaggatva és előidézve gyerekkorom fájdalmas, szomorú és pocsék emlékképeit. Tizenkét éves voltam mikor utoljára megtörtént AZ az eset és akkor örökre kilépett apám az életemből most pedig nem tudom hol és miként él, de ez így jó. Tíz éves koromban találkoztam először Chanyeollal. Vagyis menekülés közben futottam belé szó szerint.....

Telefonom halk, de ütemes dallama rángatott vissza a valóságba. Hh...már csak ezek az emlékek vannak meg bennem mélyen apámról, de ezek is csak rosszak viszont róla szólnak. Bármennyire is megvetem és gyűlölöm mégis az apám és látni akarom újra. Újra akarom látni és a szemébe mondani, hogy "Tévedett" ..ohh, de még mekkorát.
Morogva nyúltam telefonomért majd a kijelzőre pillantottam ahol is villogott a hivó majd gyors mozdulattal húztam el a zöld kis ikont.
-   Ajánlom, hogy jó okod legyen hogy felhívtál Sehun-morgom a telefonba majd egy gyors mozdulattal fordulok a hátamra így kényelmesebb poziciót véve fel.
-   Áááhh....haver szia és nyugi jó okom van...ja igen és itt vagyok a  házatok előtt- cseng fel vidám mélyebb és most rekedtebb hangja a vonal másik végéről.
-   Megfáztál?- érdeklődöm először csak állapotáról.- Amúgy miért nem jössz be? - húzom fel kérdőn szemöldököm bár tudom, hogy ő ezt nem láthatja.
-  Kicsit....és azért, mert az ajtó zárva, de hiába tenyerelek a csengőre senki sem nyit ajtót- nevet fel a szokásos " fogyatékos Oh Sehun vagyok" módon.
-   Megyek-morgom a telefonba majd egy egyszerű mozdulattal bontom a vonalat telefonom pedig az ágy sarkába száműzöm majd lassan-de biztosan- feltápászkodok pihe-puha ágyikomból majd futva teszem meg az utat az ajtóig. Amint leérek az ajtó szó szerint csak úgy szaggatom fel...talán lassabban kellet volna, de a lényeg hogy nincs baja.
-   Hello-vigyorog amint belép a kissebb utazó táskájával.
-    Az ott minek-bökök a tatyójára.
-   Ohh..hogy ez? Itt maradok nálatok a hétvégén- mosolyodik el. Ezt..?
-    Erről én nem tudok- fonom keresztbe kezeim.
-   Most mondtam...anyuék elutaznak és nem szeretek egyedül otthon lenni- von vállat majd elindul a szobám felé. Az én szobám felé!
-   Oké, menj csak majd megyek  utánad!- morgom még mellékesen hisz igazán nem is figyel csak legyint egyet majd tovább halad.A konyha felé veszem az irányt majd az ebédlőbe aztán benézek a nappaliba is, de sehol senki. Gyors léptekkel feltrappolok a lépcsőn az "öcsém" szobájáig-ami az enyém mellett van-majd bekopogok, de nem várom meg az engedélyt a belépésre hanem egyből szabad utat engedek magamnak.
-     Kölyök, anyáék?- nézek végig rajta egy szepillantás alatt, de muszáj újra végig mérnem ...vagyis a furcsa öltözékét. Egy citromsárga fehér csíkos gatyóban és egy ananászos polóban van a szájából pedig kilóg a zöld fogkeféje.
-   Elmentek a mamihoz- von vállat hetykén.
-   A te mami..
-   A tiedhez-vág a szavamba mosolyogva.Mondjuk Ő még nem is annyira borzalmas ...ismétlem annyira..
-   Rendben akkor jó éjt- intek egyet majd megengedek egy féloldalas mosolyt.
-  Aludj jól hyung- mosolyogva integet mielőtt még bezárnám az ajtót. Hh....néha őt sem értem, de egy biztos ő még csak egy kölyök.  Habár nem tudom, hogy most mennyi idős hisz a születésnapján sosem vettem részt.Mosolyogva nyitottam be a szobámba, de komolyan az én szobámba! Már csak Sehunt láttam ahogy egy szál rövid nadrágban pakolgatja a cuccait.
-  Évekig akarsz itt maradni? És amúgyis ez az én szobám!- háborogtam, de látszólag a kis pöszét nem zavarta hisz nyugodtan pakolgatott tovább.
-    Ma velem osztozol szóval pofa be!- morogja majd rám mosolyog.
-  Nem értem minek barátkozom veled-puffogom tovább még mindig csak magamnak.
-  Amúgy az öcséd?- néz rám végre normálisan abba hagyva a pakolást majd helyet foglal a francia ágyon.
-  A szobájában és amúgyis ne érdekeljen! - vigyorodom el örömittasan. Fogalmam sincs mi ez az érdeklődés hirtelen Hyunsung iránt, de nem is érdekel.
-  Oh..azt hittem, hogy rákérdezhetek, de akkor ezentúl csak a te csúnya pofádról érdeklődöm majd-emelte fel kezeit védekezően maga elé.
-   Remek  színész lennél mondtam már?- nevettem fel majd egy laza mozdulattal lekaptam magamról polómat ami egész nap rajtam volt és száműztem a szobám egyik sarkába.
-  Fúj haver...-fintorgott Sehun.
- Mi volt amit akartál mondani?- mosolyodtam el. Nem akartam reagálni az újabb gyerekes hülyeségére.
-  Emlékszel mikor megemlítetted, hogy kik lesznek a tanuló társaitok?- feküdt hason majd úgy bámúlt rám.
-    Aha, mi van vele?- foglaltam én is helyet a kék kis fotelemben.
-   Mikor mondtam Henrynek azt mondta, hogy ő hallott róluk és látásból ismeri őket Kyuhyuntól a lényeg az, hogy mikor tesink volt amiről lógtatok..akkor nekik jukasuk volt így beszéltünk velük- mosolyodott el büszkén, mint ha nagy tettet vitt volna véghez.
-   ....És?- kérdeztem meg végül kis hatás szünet után.
-  Kyungsoo a kis bagoly szemű elég helyes, de nem hagyja magát és kicsit nagyszájú szóval elég menő stréberhez képest. Baekhyun..ő is helyes meg minden, de ő a visszafogottabb és csendesebbik fél-mosolyodik el.
-   Hm...köszi az infót-bicentettem elismerően. Ekkor nyílt az ajtó és Hyunsung lépett be.
-   Hyung anyáék azt mondták...
-    Szia Hyunnie-integetett vigyorogva Sehun az ágyon ülve.
-   Sz..szia hyung-hajolt meg "öcsém" majd újra rám pillantott.
-   Hogy vagy Hyunnie mostan....
-    Fogd be-csititottam haverom aki erre csak elégedetlenül mormogott valami szitokszót, de nem értettem.
-   Mi van anyával? -néztem vissza Sungra.
-   Hm..jaa, igen ők csak holnap dél fele jönnek haza majd addig csak te és én..meg Sehun hyung leszünk?- pillantott rám Hyun.
-   Hm..ez az ufó itt telepedik le hétvégére - mosolyodtam el mire az arcomba csapódott kedvenc párnám.
-   Most már jó éjt hyungok- integetett Sung majd távozott.
-   Aranyos gyerek-vigyorgott Sehun majd elterült az ágyamon.
-  Te homokos pedofil állat-ugrottam rá majd ütni kezdtem a párnával amit még ő hajított nekem. Ezután mind a ketten elmentünk fürdeni majd kis hülyéskedés után aludni mentünk az én boldogságom érdekében.  Vagyis próbáltam Sehunt száműzni a padlóra, de nem engedelmeskedett így az ágyamon osztoztunk. A hétvége -vagyis szombat, vasárnap- is jól eltelt.Yeollal is beszéltem telefonon, mert a keresztesójuknál töltötték a hétvégét így nem tudott volna átjönni, de jót beszéltünk. Néha kicsit furi volt Sehun viselkedése mikor  Hyun is ott volt a közelben, de ezt leszámítva ugyanakkora barom, de jófej volt végig. Ja, és Jungsun volt az aki engedélyezte-és rávette anyut is- hogy Sehun had maradhasson. Mondhatnu tűrhetően telt a hétvégém.
Hétfő reggel szokásomhoz híven késtem a suliból, de szerencsére a tanár sem volt bent akkor még. Hm..és az igazgató sem hivatott minket amit nem  tudok mire vélni, de mindegy.
A nap nagyrésze hamar eltelt, de az utolsó elötti óránk előtt Sehun még benyögte, hogy keressem meg a tanulótársainkat keddig minimum, mert ők mondták neki csak elfelejtett szólni majd elhadart még egy bocsit és elfutott, de szó szerint elsprintelt.
Morogva indultam meg a suli udvarára majd odakint karon ragadtam Henryit és vonszolni kezdtem magam után.
-  Yeol gyere te is!- kiabáltam vissza még a másik áldozatnak is aki csak vigyorogva futott utánam. Semmi sem változott. Nem változott a viselkedésünk és igazából nem is érdekelt, hogy Chan melyik nemhez vonzódik.
Még gyors elmagyaráztam a két lököttnek, hogy hova és miért megyünk...Henry pedig már ismeri őket így könnyen megtaláljuk a strébereinket.
-  Sziasztok skacok!- integet Henry fel-le ugrálva kezeivel hevesen artikulálva közben majd rohanni kezdett két alacsony srác felé. Fejcsóválva követtük.
-  Sziasztok- biccentettem mikor oda értünk hozzájuk.

Kyungsoo pov:

A hétvégém ugyan úgy érdektelenül telt, mint eddig az összes többi. Igaz, hogy Seungsoo az átlagnál többet piszkált, mint szokott. Végig untam a napokat, órákat, perceker, másodperceket és amit csak lehetett. Viszont ma suli...oké a normális emberek nem örülnek az iskolának, de én szeretem és nem csak a barátok miatt. Rendben talán tényleg stréber vagyok. Mosolyogva keltem ki az ágyamból majd egy ezer wattos vigyorral sétáltam el a fürdőig a ruházatommal amit ma hordani fogok. Gyors lekapkodtam az alvós ruhám majd beálltam a zuhany alá. A meleg vízcseppek lassan folytak végig testemen majd örvény szerűen szippantotta magába a lefolyó. Kissé felhevült testemnek még ha nem is frissitőleg, de jól és esett a meleg víz. Hajamat már nem mostam meg hisz nem lett volna elég az idő, hogy meg is száradjon. Körübelül tíz percig áztattam magam a  zuhany alatt majd a törölközőt derekam köré csavartam és úgy hagytam el a párás kabint.  Gyors törölközés után magamra szenvedtem csőszárú fekete farmerom ahhoz pedig egy világoskék kockás inget húztam fel.Az ingek mostanában nagyon divatba jöttek ...meg az az idióta mindenféle trágár vagy csak undoritó feliratú polók. Na, meg az izom poló, izom nélkük az hódít. Hajamat kicsit felzseléztem vagyis nem az az égnek mered stílusban, hanem csak elöl egy picit, hogy épp csak feltűnjön hogy törődöm a kinézetemmel. Még gyors végig néztem magamon majd vissza sprinteltem a szobámba és felkaptam a cipőm.
-   Kyung reggeli!- hallottam  meg anyám sipitozó, de szeretettel teli hangját. Futva tettem meg a távot majd a táskámat a sarokba dobva vágódtam le a székre.
-  Reggelt mindenkinek- vigyorogtam az asztalnál ülőkre.
-  Mi ez a nagy boldogság?- mustrált végig kérdőn bátyjám.
-  Semmi- vontam vállat vigyorogva.
-  Tudtam, hogy megkellett volna szivatnom- morogta majd tovább ette melegszendvicsét.
Nem reagáltam rá semmit csak gyors befaltam az elém tett ételt majd puszit nyomtam anya arcára a bátyjámhoz még hozzá vágtam egy " viszlát te paraszt" mondatot majd hátamra kapva táskámat indultam meg a suliba. Kezd már kicsit hűvösebbé válni az idő így azt hiszem, hogy ez a hosszú ujju ing is kevés, de ma már csak ki bírom  így.
Szaporán szedtem lábaim, hogy minél hamarabb "célba" érhessek. Mikor már a suli elé értem megálltam a nagykapú előtt és úgy vártam Baekhuyunra.
-   Dyo!- hallom meg becenevem a hátam mögül.
-   Hívhattál volna- mosolyodtam el majd magamhoz öleltem amit természetesen Ő is viszonzott.
-   Bocsi azt hittem gyorsabb voltál, mint én-engedett el.
-   Nem gond-legyintettem lazán majd együtt elindultunk az épületbe. Az órák viszonylag hamar teltek és már csak három óránk van vissza és szabadság. Yixingékkek még megbeszéltük, hogy elmehetnénk a közeli kis kávézóba meginni valamit vagy enni esetleg és közben végre beszélhetnénk is egy kicsit. Rég volt időnk vagy erőnk össze ülni, de hál' isten most mindenki ráér és kedvünk is van ehhez a kis össze "röffenésre". A matek terem felé tartva hátulról valaki szélsebesen kapja el csuklóm majd fordít  magával szembe.
-  Ohh..Henry -mosolyodom el lágyan. Aranyos srác nekem vele személy szerint nincs bajom ráadásul felválalja magát mindenki előtt.
-   Sziasztok- tekintetem átsíklik a két közeledő személyre majd enyhén sokkot kapva figyelem közeledő alakjukat. Hm...láttam már őket, de akkor sem jókor.
-   Hello- szólal meg mellettem Baek mosolyogva majd még elkapom vizslató tekintetét amint a két jövevényt elemzi.
-   Park Chanyeol-nyújt kezet a magasabbik fekete hajú kissé elálló fülű, de csodás vigyorú srác.
-   Örvendek Do Kyungsoo-fogok vele kezet. Majd gyors váltás után már a szőke-fehér..nem tudom milyen hajú, kreol bőrű srác áll előttem komor lekezelő arc mimikával vizslatva.
-  Hello, Kim Jongin- biccent majd tekintetét inkább a közelben sipitozó kiscsajokra vezeti. Hh...udvariasságról ez sem hallott.
-   Mikor legyenek az órák és hol?- pillant vissza rám majd pár másodperc elteltével figyelmét újra a libáknak szenteli. Látom ahogy Baek és Chanyeol érdeklődve vár a válaszomra viszont Mr. Faszkalap nem hajlandó figyelni....huhh..találó nevet találtam ennek az "izének".
-  Megbeszélhetjük, ha Mr. Casanova is tud öszpontosítani- morgom mérgesen majd csettintek egyett Jongin előtt annak ellenére, hogy amint mondatom elhagyta ajkaim rám kapta tekintetét csak nem tudom,  hogy érdeklődésből vagy mert ennyire meglepődött.
-   Figyelek bagoly  kepű-vigyorodik el gúnyosan. Megszoktam ezeket a bátyámtól, de most szívem szerint beszólnék, de nem akarom fecsérelni az időt.
-   Egy héten öt iskola nap van, mi pedig négyen vagyunk így logikusan elosztjuk és sorban megyünk mindig így a hely már megvan- vonok vállat.
-   Minden nap négykor nektek jó?-veszi át Baek a szót tőlem.
-   Nekem igen-mosolyodik el Chanyeol majd rám pillant és mosolya vigyorrá szélesedik.
-    Oké, akkor holnaptól tartsuk ezeket az órákat kezdjük nálam, oké?- morog Jongin vagyis Mr. Faszkalap. Mindenki elismerően bólogat.
-   Akkor ennyi...sziasztok óránk lesz- mosolyodom el majd kicsit meghajolunk Baekyunnal majd a másik irányból csak Yeol viszonozza míg a nagyképű csak biccent...újra.
-  Sziasztok- köszönnek el ők is. Nem pazarlok több időt csak hátat firdítok majd Baek is követi példám és a tanterem felé vesszük az irányt.
-  Ya! Talán bejössz a fülesnek-vigyorog rám Baek.
-   Hülye vagy- osztok le neki egy tockost majd  besurranok gyors a terembe majd elfoglalom a helyem. Hm..kíváncsi leszek mi fog ebből kisülni. Hh...már előre félek. Sose érjen véget ez a nap!