Sziasztok!
Jó pár nap kihagyás után újra itt vagyok és remélem nem okoztam/okozok csalódást! :) ♥
Jó olvasást bogyók! ^^
Jongin Pov:
Reggel hat órakor eget rengető fejfájással ébredtem. Szemeim próbáltam nyitogatni, de nem bizonyult túl jó ötletnek. Az ablakon beszűrődő nap sugarai sértették látószervem így nem próbálkoztam tovább, szorosan hunytam le pilláim inkább. Pár percig még csendben szuszogtam, majd mozgást érzékeltem magam mellől. Értetlenül húztam össze szemöldököm. Erőtlenül nyitottam ki szemeim, lassan fordítva oldalra fejem.
- Te meg mi a jó büdös lószart keresel itt?! Mikor ez az enyém...
- Fogd be a pofád barom! - tette tenyerét számra majd lassan emelte fel fejét párnámról...az én párnámról! Kis fintorral díjazta értetlen arckifejezésem. Tekintetem végig vezettem "öcsémen" akinek haja szanaszét állt és szemei fáradságtól csillogtak, de mostani dühét-ami miatt azt hiszem én vagyok a felelős- is fel lehetett lelni benne.
Lerúgtam magamról vékony kékes színű takaróm és rémülten konstatáltam, hogy egy szál bokszeralsóban vagyok. Egy ágyban aludtam Hyunsunggal egy alsóneműben baszott részegen! Ráadásul kielégületlenül! Jézusom...kurvára nem emlékszem a ribanc után semmire!
- Ugye mi.. mi nem?-mutogattam össze-vissza rám majd rá.
- Nagyon be lehettél te rúgva.... bocsi ha akartad SEM lett volna gyomrom hozzád - fintorgott végignézve rajtam. Huh....szívbajban fogok elhalálozni.
- Csináltam baromságokat?-dőltem vissza párnámra nagyot sóhajtva.
- Minek kérded ha tudod?- helyezte vissza ő is fejét a puha tollakkal bélelt párnára.
- Nagy baromságokat tettem?-néztem rá érdeklődve. Kicsit félek válaszától.Alkohol plusz én egyenlő hülyeség.
- Hajnali egykor mikor felkeltél, mert meleged volt levetted a pólód. Majd hajnali fél kettőkor is felkeltél és az ágyon ugrálva énekelted torkod szakadtábók az Infinite-től a Bad-et...nagyon vicces volt, de baszott álmos voltam majd írtál egy négy soros, de egy mondatos dalt vagy nem tudom mit..- motyogta majd a fejére húzta a takarót. Írtam egy dalt vagy mit?! Én?!
- Hogy volt az az "izé"?- rángattam meg kissé vállait, hogy magamra vonjam figyelmét.
- Leírtad egy szalvétára...ott van a földön- mutatott a padlón lévő kis négyzet alakú papírra ami össze gyűrve hevert mostani helyén. Kipattantam az ágyból majd felvettem az "elhagyott" szalvétát.
- Honnan volt nekem mikulásos mintájú?- néztem rá értetlenül.
- Honnan tudjam?! Kotorásztál a szekrényben és elővettél egy egész csomaggal és a ruhákat is kibasztad, amiket vissza is szórtam, szóval ne lepődj meg! - kiabát tudtomra adva idióta tettem, amit eddig nem említett, hisz a ruha szórás nem volt a listán. Elég mérges így jobb ha nem említem hogy másnapos vagyok így halkabban is oktathatna. Fújtatva hajtogattam ki a szalvétát ami kicsit nedves, aminek az okát nem is akarom tudni. Hunyorognom kellett ahhoz, hogy felfogjam ennek az egy mondatnak az értelmét.
" Én vagyok Jongin, a nőket csak dugom, de sajnos egy köcsög bagollyal kell tanulnom,
így nem kapom meg a napi adagom."
Hh...a részeg Kim Jongin nagyon találó és őszinte. Mondjuk rímek terén van mit fejlődnöm, de illuminált állapotban ez elfogadható. Ahh...ha csak a tegnap estére gondolok azonnal elmegy az életkedvem is. Soha nem szedek fel hülye tyúkokat! Várjunk tegnap kedd volt, akkor ma szerda és suli...remek.
- Kelj fel Hyun iskola- motyogom magam elé még mindig a szalvétát vizsgálgatva. A bagoly Kyungsoo lesz az biztos, de részegen mégis mi a halálért jutott eszembe?! Hisz..akkor is tudok dugni, ha tanulnunk kell max lemondom az órát és ennyi.
- Mr. Nem tanulok suliba megy?- röhög az ágyban "drága öcsém". Próbálok hihetően rá pillantani amolyan " dugulj el vagy kibaszlak a szobámból" tekintettel, de csak egy fintort kapok tőle és vissza dől az ágyba. Ezt azért már nem. Én vagyok másnapos nem pedig Ő! Az idióta irományom lerakom a fotelba-vagyis, hogy pontos legyek újra össze gyűröm kis gombócba majd elhajítom- és Hyunsunghoz trappolok és jó báty lévén megragadom a csuklóját és lerántom az ágyról.Így kell hatásosan felkelteni valakit. Nagyon csattanva érkezik a padlóra ami biztosan fájt neki, de egy a lényeg; nem én éltem át!
- Te teljesen hülye vagy menj és vizsgáltasd ki magad egy pszichológussal!- kiabál torka szakadtából(újra) majd feltápászkodva oldalát dörzsölgetve szelel ki mérgesen. Pszichológus tanonc megvan, de hogy én valamelyikkel is kivizsgáltassam magam...akkor inkább bebuzulok vagy kiherélem magam. Vagy egyiksem! Ahh...most még jobban fáj a fejem. Lassan csoszogok a szekrényem felé majd előveszem az ocsmány barnás-zöldes vagy nem tudom milyen színű szmokingom és az ágyra hajítom és már csak egy ing kell amit nem tudom hova raktam. Utoljára a dolgozói vacsira húztam fel az ingem. Anya egy nagyobb cégnél dolgozik, mint eladó míg nevelőapámnak egy egész cége van. Jungsun ezerszer mondta már neki, hogy hagyja ott az eladói állást inkább dolgozzon a cégnél valamit, ha annyira munkába akar állni. Ennek még én is jobban örültem volna, de makacs egy nő.
- Mehetünk?- lép be Hyun teljes harci díszben. Elkészült majdnem tíz perc alatt, ezt hogyan?!
- Ki mondta, hogy veled megyek?- fintorgok jelentőségteljesen. Igazából örülök neki, hogy nem kell egyedül sétálnom. - Amúgy nem tudod hol az ingem?- nézek rá egy pillanatra, de csak telefonjával babrál válaszra nem méltatva. Hh..ez most komolyan velem szarakszik? Olyan, mint egy hisztis csaj.
- A jobb felső polcon barom- motyogja, de tekintete szinte telefonjának képernyőjére ragad.Gyors megnézem azt a helyet amit említett és..tényleg ott volt. Bár inkább nem akarom tudni a hozzá kapcsolodó sztorit.
- Hyun hány éves is vagy?- dobom el a felsőt az ágyra a szmokingom mellé, de nem tudom miért, hisz a fürdőbe is magammal kéne vinnem.
- Legközelebb küldök meghívót a bátyámnak- vágja hozzám merő gúnnyal hangjában.- De tizenöt és fél éves vagyok- motyogja maga elé majd pötyögni kezd.
- Van baránőd?- nézek rá összevont szemöldökkel.
- Nincs, de te inkább a lépéseid rendezd-kuncog majd zsebébe dugja telefonját. Nem járok annyira furán. Majd a negyed óra séta alatt rendeződik.
- Elmegyek fürdeni és mehetünk- ásítok mondandóm végén majd kivéve egy alsót és a mai kötelező ruhám felkapva rongyolok be a fürdőbe.
- Ki mondta, hogy veled megyek?!- hallom még meg hangját, de csak egy hitetlen kuncogás szökik ki ajkaim közül. Eddig miért nem bírtam a srácot? Vagy csak a faterját nem bírom. Gyors levettem magamról az alsóm majd a zuhany alá állva engedem meg a vízet. A tegnapi részegségem illetve a mai másnaposságom tudom, hogy nem feledteti, de az a lány még mindig bassza az idegeim.
* Vissza emlékezés *
Nem gondolkodtam semmin számomra csak a lány teste kellett, hogy egy dugás után a mi ismertségünk homályba merüljön. Vagyis ami engem illet ebben kimerül a dolog. Van egy határ amit nem lépek át: Szex érzelmek nélkül. Jó vastag vörösen izzó határ. Mondjuk senkisem közelítette meg eddig ezt a korlátot, de nem is fogja.
Gyorsan húztam magam után a férfi mosdó felé mikor megadta az "engedélyt". A pia nagy része már teljesen kiürült a szervezetemből, de inni már nem akartam leragadni a pultnál...talán megteszi pia nélkül is.
- Jongin Oppa most hova megyünk?- húzza végig csontos, hosszú ujjait felkaromon kihívóan.
- Egy csendesebb helyre- súgom fülébe vággyal teli hangon. Nem tetszik a lány, de most megteszi ő is. Ruhával nem kell időznöm, hisz mondhatni ruha nincs is rajta jóformán. Már csak az a kérdés, hogy lazba tudom-e hozni magam annyira, hogy akciózni tudjak. Ciki lenne, ha kissebbik énem..khm..nem aktívizálna.
- Itt megteszi- tolom az egyik fülkébe, azonnal az zárt ajtónak paszírozom a lányt, majd nyakát kezdem ostromolni. Tetteim csak sóhajokkal díjazza. Lassan tolom feljebb feszes, fehér combjain az anyagot ami nehézkesen, de megmozdul. Minek ilyen szoros szoknya?! Kezeim combjáról fenekére helyezem és már most érzem, hogy kicsi Jongin szófogadóan éledezik. A lány akinek a nevét időközben elfelejtettem lassan fűzi tincseim közé kutakodó ujjait.
- Ah...Jongh...- hangját meghallva inkább mondanám neki, hogy halkan élvezze a dolgokat, mert nem vagyok kíváncsi rá. Derekát magamhoz húzom így háta eltávolódik a barnás színű, mocskos, bacis, hideg falaptól. Lassan vezetem végig tenyerem hátán egészen nyakáig majd újra lejjebb fenekét megmarkolva. Nem akarok sokáig itt leragadni, ezért kezem újra tarkójára helyezem és úgy csókolom meg. Undorral teli érzelmeim elnyomva magamban mélyítem el csókunkat. Hh..talán mégis kellett volna az a pár pohár tömény szesz. Nem hagyom, hogy felfigyeljen gyorsaságomra, így hátánál lévő cipzárát, mely felfedheti előttem mondhatni az egyik lényeget egy gyors mozdulattal húzom le. Tenyerem végig vezetem most már fedetlen bőrén. Csókunkat megszakítva nézek végig kipirosodott ajkain és orcáján.
- Vedd le- utasítom halkan, de ellentmondást nem tűrően. Először értetlenül mered rám, aztán mikor felfogja mondatom még jobban elvörösödik és lejebb tolja magáról az anyagot fedett melleit felfedve ezzel.
- Teljesen vedd le- forgatom szemeim idiótaságán karba tett kezekkel úgy szemlélve bénázását.Magassarkújában ingadozva próbálja leszenvedni a ruháját kevés sikerrel, mert már körübelül öt perce ezzel szarakodik. A halálért sem fogok segíteni neki...egy nőt sem vetkőztetek. Mondjuk, ha levenné a pár centis fekete tűsarkúját máris egyszerűbb lenne. Nők, sosem fogom megérteni őket. Komolyan fontolóra vettem már a fejemben ezerszer, hogy lelépek innen.
- Megvan..- nyöszörög a kezében tartott anyaggal amit kiveszek kezéből és elhajítom a sarokba majd nyakának esem. Nem tudom mi ez a nyak imádat, de most a legkevésbé sem érdekel. Kezeim lassan vezetem hátán végig majd melltartóját kikapcsolva fedném fel melleit. Igen, csak fedném....
- Jongin szerethhlek..- nyom egy gyors puszit fülemre-mert az van hozzá a legközelebb, hisz nyakát vettem célba- és húz magához még közelebb. Sóhajtva távolodom el tőle majd nézek szemeibe értetlenül. Most még ezt is elbaszta.
- Szeretsz?- kérdem kezeim zsebeimbe mélyesztve vigyorogva.
- Igen- vágja rá rögtön mosolyogva.
- Azt tudod, hogy Oppa csak megdugni akart?- kérdem kicsit lejjebb hajolva arcához közelebb, hangomban pedig érezhető a színtiszta gúny.
- Megdugni..?- szemeiben a kétségbeesés tükröződik ahogy rám pillant barna iriszeivel.
- Ha itt akarsz magadnak barátod szerezni, hát ne tedd! Még csak tizenhat vagy csajszi az Isten szerelmére, ne légy már ilyen hülye! Itt mindenki csak egy dugnivaló egyedet lát benned..bár én még azt sem..- fintorgok végig mérve őt kicsit jobban.- Csoda lenne, ha felállna rád- röhögök fel kínomban. Egy hónapj nem dugtam...áhh .Ma sem lesz itt semmi már. Nagyot lökve rajtam tűntet el az útból majd ruháját felkapja a sarokból és magára rángatja az anyagot. Mosolyogva foglalok helyet a lehajtott wc tető tetején. Lehet, hogy bunkóság, de mindig imádtam az ilyen picsákon mulatozni. Idióta, ovis lánykák akiknek még otthon kéne port törölgetniük, ott legalább nem kell ész.
- Utállak, győlöllek ..legszívesebben megfolytanálak, te ocsmány...áhh- tenyere nagyot csattan arcomon, de megse rezzenek lelkileg már realizáltam magamban, hogy nem úszom meg.Csipőjét ringatva szalad el -már amennyire tud magassarkúban- és ezzel le is van zárva azt hiszem a mai szexem. Nagyot sóhajtva hagyom el a wc-t majd indulok a pult felé.
- Valami erőset- huppanok le mosolyogva a székre....
*Vissza emlékezés vége*
Tényleg kellett volna az a pár pohár. Mondjuk most már mindegy amúgy sem hozott lázba. Gondolataim hanyagolva nyomtam egy kis tusfürdőt tenyerembe és végig kenytem testemen felhabosítva azt. A vízsugár alá állva öblítettem le testem, majd elzártam a csapot és kiléptem a párás kabinból. Megtöröltem magam majd magamra szenvedtem ünnepi egyenruhám és loholva téptem fel az ajtót.
- Menjünk- motyogtam Hyunnak aki újra telefonját bűvölte.
- Oké - rendezte le ennyivel majd elindult. Furcsáltam ezt a nagy szótlanságot, de nekem olyan mindegy mit csinál. Utána mentem, majd a bejárati ajtón kilépve megcsapott a hűvös őszi levegő. Szerettem az őszt. A lehulló színes fák levelei mindig megnyugtattak. A suliba beérve azonnal kiszúrtam Sehunt, Chanyeolt, Henryt, Kyuhyunt, Kyungsoot és Baekhyunt. Az utolsó kettő már kevésbé izgatott, de most nem érdekel semmi. Lassan haladtunk feléjük.
- Sziasztok- hajolt meg Hyun mosolyogva. - A nevem Song Hyunsung- szavait Baekyunék felé intézve vigyorogva.
- Hello, Byun Baekhyun vagyok- hajolt meg Baek is.
- Szia én Do Kyungsoo vagyok- mosolygott rá barátságosan. Én nem kaptam ilyen mosolyt...
Hh...nem is olyan csúnya a mosolya.
- Jézusom!- visított fel Hyunsung hirtelen amitől össze is rezzentem. Mindenki meglepetten pillogott a legfiatalbb gyerekre.
- Olyan vagy, mint egy cuki bagoly..hívhatlak bagoly hyungnak?- ugrándozott vigyorogva. Ez beteg..
- Persze- nevetett Kyungsoo. Eddig nem hallottam nevetni. Aranyos mikor nevet és elpirul...fúj, fúj...tripla fúj!! Nem, ez csak fúj lehet..undoritó!
- Hyunnie óra!- messziről egy fiatal srác kiabál Sungnak aki felkapja a fejét és mutogat egy oké szerűséget.
- Sziasztok...szia bagoly hyung!- integet még utoljára majd futva teszi meg a haverjáig a távot és megöleli.
- Téged mindenki kedvel- nevet fel Sehun megveregetve Kyung vállát.
- Hh...persze, mert baglyocska hyung olyan édes- morgom orrom alatt karba tett kezekkel.
- Adok vödröt- mosolyodik el gúnyosan. Mosolyogj másra.
- Jobb lesz, ha te hordod el magad- villantom rá fenyegetően szemeim.
- Hahaha....Kyung nekünk óránk lesz. Sziasztok- ragadja meg Baek Soo karját és húzni kezdi az idegtől vörös fejű baglyot.
- Tapsot neki. Barom, megint elkergeted az embereket- fintorog Henry majd ő is elindul a termünk felé.
- Osztom a véleményt- emeli magasba Sehun is a kezét mosolyogva.
- Te csak dugulj el és amúgyis miért véditek ezeket? Talán neked- mutatok itt Sehunra- bejön valamelyik?- nézek rá gúnyosan mosolyogva.
- Kai talán idelye lenne kijózanodni-szólal meg Chanyeol is.
- Elhúzok- morgom majd hátat fordítva mennék el innen jó messze, de Chan meggátol ebben.
- Sehun, Kyuhyun most egy pillanatra kérlek- motyogja Chan az említettekre nézve. Vissza fordulok felé, de még így sem engedi el a csuklóm. Megvárja míg eltűnnek majd tekintetét rám emeli.
- Mégis mi a baj?- kérdi teljes komolysággal hangjában.
- Semmi...csak nekik múszáj velünk lógniuk?- nézek rá fintorogva a gondolatra is, hogy ők mindig itt lesznek.
- Jong békélj már meg velük és én hívtam ide őket- mosolyodik el sajnálkozva. Már épp válaszolnék, de Chan telefonja pittyegni kezd. Gyors előszedi a telefonját majd egy nagy sóhaj után pötyög rajta és újra zsebre dugja az eszközt.
- Ki volt az?- nézek rá mosolyogva. Talán megvan Chan pasasa.
- Kyungsoo- vágja rá gondolkodás nélkül az én arcomra pedig ekkor fagy a mosolyom. Hh..
- Menjünk- intek majdelindulok én is. Nem is értem mi zavar ennyire. Az hogy mindenki bírja az agyturkászokat vagy az, hogy engem csak Baekhyun jelölt be, de még ő sem írt rám vagy valami. Hh...hihetetlenek. Már most elegem van. Még déután együtt tanulni azzal az izével ....teljesen elmegy a kedvem. Ráadásul a fejem is sajog.
Baekhyun pov:
Utálom ezt az egész osszuk szét a csapatot dolgot! Hallgathatom Kyungsoo káromkodással vegyített panaszkodását miszerint Ő nem fog együtt tanulni egy " köcsög, paraszt hulladék gyerekkel", " egy köcsög kreol babával"- igen kimondta, hogy baba. Persze, mikor megkérdeztem, hogy esetleg tetszik-e neki Kai majdnem nekem ugrott. Azt hittem megtép. Ez a megtépéses dolog így most nagyon csajosan hangzik, de mindig a hajam piszkája, ha bántani akar. Haza érve vagyis pontosan fogalmazva megmenekülve azonnal rá írok Chanyeolra.
* * * * * * * *
Szia! :)
17:15
* * * * * * * *
Ha vagy majd kérlek válaszolj! ^^
17:30
* * * * * * * *
Oké. Eddig bírtam! Segítened kell! Kyung folyton hisztizik, hogy Kai mekkora egy 'faszkalap', ' köcsög' és ha kell ő 'megöli'állítsd meg! De komolyan! Nem vicc :( Tök pipa és egyáltalán nem örül ennek az osztásos dolognak míg én igen és csúnya dolgokat vágott a fejemhez. De a te ötleted volt ez az egész! Akkor nyugtasd meg te magad! Majd postázom a nagy szájával együtt! Hallottál már baglyot káromkodni?! Hát borzalmas! És sátán Soo is megjelent, de én élni akarok baszki! Jonginnak letépem a micsodáját, de ezt még megbánja!!
17:40
* * * * * * * *
Ne haragudj azért amiket írtam! ^^
19:18
* * * * * * * *
Majdnem két órát forgolódtam az ágymban tétlenül mire úgy döntöttem elmegyek lefürdeni. Három negyed órán át csak szarakodtam a fürdőmben. Húsz perc alatt lezuhanyoztam majd megcsináltam a hajam( estére!). Aztán megmostam az arcom. Majd arclemosóval is megmostam az arcom utána leszaladtam enni majd elmosogattam és félkilenckor még SEMMI! Nem is látta és nem is válaszolt! Ez egy áhh....
Már mentem volna aludni mikor válaszolt. Gyors felkaptam a telefonom és megnéztem mit "felelt" rá. Egy tetves, retkes smilevel kibökte a szemem?! Ez teljesen kattant. Nem hagyom ezt...Byun Baekhyunt nem lehet csak úgy elintézni egy smile-val.
• Aktív Chat (beszélgetés)
Byun: ?
Chanyeol: -_-"
Byun: Bocsánatot kértem!
Chanyeol: Mi az, hogy az én hibám?
Byun: A te ötleted volt!! -_-"
Chanyeol: Nem tetszik? Akkor Kyunggal is lehetek. Te meg megkapod Jongin.
Byun: .................
Chanyeol: beakadt a billentyű? :D
Byun: Most épp elméletben gyilkollak.
Chanyeol: Kedves...nagyon-nagyon kedves :$
Byun: Tudom ^^ nem kell Kai!
Chanyeol: Ohoo...akkor én kellek? ;)
Byun: Bekaphatod -_-"
Chanyeol: Facen keresztül nehéz, de majd elképzelem xD
Byun: O_o
Chanyeol: Most épp elképzeled? XDD
Byun: Halott vagy!
Chanyeol: valakinek nagy lett a szája. Leteszteljük, hogy milyen nagy? ;)
Byun: Most komolyan ilyen perverz vagy?
Chanyeol: Nem vagyok..ha én perverz vagyok abba belevörösödsz
:D
Byun: Aludj jól Chanyeol!
Chanyeol: Most ki fogod verni magadnak?
Byun: Te beteg vagy. Fordulj orvoshoz!
Chanyeol: Kyungsoo megfelelne.
Byun: ....
Chanyeol: Féltékeny vagy?
Byun: Most komolyan buzulsz?
Chanyeol: kérdéssel nem lehet felelni a kérdésre!
Byun: Nincs köztünk semmi! Barom!
Chanyeol: Cuki vagy ^^ már látom a féltékeny fejed XD
Byun: Mennyit ittál? O_o
Chanyeol: Sokat, de nem eleget xD
Byun: Jó éjt Yeol..bye
Chanyeol: Aludj jól Baekkie ^^ <3 <3
Byun: Józanodj ki holnapig.
Chanyeol: Kapok szívet?
Byun: Nem
Chanyeol: Most ezt miért?
Byun: <3 <3 <3 <3 HAD ALUDJAK! És ezt fejezd be!
Chanyeol: Mondd, hogy szeretlek
Byun: Yeol ez facebook ...kimondtam, oké?
Chanyeol: Írd le!
Byun: Almodj csak
Chanyeol: Most előttem térdelnél és......................
Byun: JÓ ÉJT ÉS NE IGYÁL TÖBBET!!
Chanyeol: Jó éjt édesem <3
* * * * * * * * *
Vörös fejjel hajítottam az ágyam végébe mobilom és átkozom az eget amiért ráírtam. Ennyire részeg lenne?! Önkéntelenül is egy idióta vigyor kúszott arcomra, amit nem tudok pontosan megmagyarázni.
Jézusom ez miért hoz ennyire zavarba? De mégis öhmm..feltűzel! Öljetek meg! Tanulótárs...heteró, ezer csaj megvolt már neki...
Ahh...ezt realizálva már az életkedvem is elillan. Ne törekedj semmire Baekyun! A csajokat szereti. Formás fenék, nagy mellek, idegesitő nyávogó hangok...áhh!! Fejemet vagy ötödszörre vágom puha párnámba mire egy lassan röhögő személy szólít meg.
- Baek..jól vagy?- teszi fel kérdését Baekbeom leülve az ágyam szélére.
- Nem - morgom orrom alatt.
- Pasik?- mosolyodik el. Igen, mindenki tudja a családban, hogy a "virslire" bukom. Hál' Isten így nem akarnak menyasszonyt nekem.
- Aha- nézek rá mosolyogva.
- Mi a baj? Nem hiszem, hogy lenne olyan pasi akinek nem tetszel max, ha full heteroszexuális.- hasal le az ágymra fejét párnámra hajtva.
- Bingó...csak csajokra bukik- motyogtam magam elé.
- Bejön neked? Amúgy megkérdezted tőle, hogy "hello, nem buksz véletlenül a faszra?", hogy tudod. - vigyorog rám perverzen. Idióta. Fejem alól kihúzom párnám majd az ő fejére szorítom azt. Hallom ahogy a párna alatt vihog, ezért erősebben szorítom a nagy fejére.
- Okéhh..nehh..- bökdös oldalba mire megkímélem és újra mellé fekszem.
- Tetszik egy picikét- mosolyogva adok választ elöző kérdésére.
- Akkor győzödj meg róla, hogy nem bukik-e a kukira- röhög újra majd alkarjaira támaszkodva néz szemeimbe.- Szerezz egy helyes, okos pasit és dugasd meg magad- vigyorog.
- Yaa..!! Tényleg megöllek!- vágom tarkón, de tudom, hogy ő így akar biztatni. Sosem mondana komoly dolgokat és ezért imádom Őt. Képes erőt adni néhány szavával és egyszerre meg is nevettet azokkal.
- Aludj jól cica bogár- nyom egy gyors puszit homlokomra majd feltápászkodik.
- Ovis koromban is utáltam, ha így hivtál és ez azóta sem változott- röhögöm el magam hasamat fogva.
- Fogd be baconka- morgolódik, de hangjából kivehető szórakozottsága.
- Jó éjt- mosolygok rá mire vigyorogva integet és távozik. Imádom a bátyám. Jóban-rosszban együtt. Telefonom magamhoz veszem majd kinyomom a netem, de utoljára még végig nézem beszélgetésünk. Vigyorogva rakom éjjeli szekrényemre telefonom majd oldalra fordulva hunyom le megfáradt pilláim. A holnapi találkozás lesz kissé furcsa, hisz kitudja mire emlékszik majd és hogy mi lesz. Viszonylag hamar magával ragad az álmosság..mosolyogva..
2015. augusztus 15., szombat
2015. augusztus 6., csütörtök
Pszichológusok vs Pincérek~Hetedik rész~
Chanyeol pov:
Lehet, hogy nem gondoltam teljesen át mikor az mondtam, hogy bontsuk két csapatra a négy fős társaságunk. Én szívesen lettem volna Kyungsooval is, de nem árt ha Kai megbékél Kyunggal. Mondjuk Baekhyun sem rossz annak ellenére, hogy Ő nem is igazán beszélt még velem. Facebook bejelölés pipa, de nem hiszem hogy ez lenne a legfontosabb. Mármint alig komunikált velem és ez zavar, hisz Soo igazán igyekezett komunikációt létesíteni velem míg Ő nem zabartatta magát és elvolt a saját kis világában. Ezen túl lépve a mai tanulásunk egyenlő a nullával és tudom is kinek a hibája ez.
- Yaa! bakker egyáltalán figyelsz te?! Minek jártatom a pofám, ha leszarsz nagy ívből?! - mérgelődött mellettem Kai aki egyben a tanulásunk elrontója is.
- Ha nem akarsz velem lenni menj el! Vagy ha csak a pofázásom nem akarod hallni akkor is menj el!- durcizott be, mint valami öt éves. Oké, ne sértegessük az öt éveseket sem! Jong borzalmasabb...sokkal.
- Mind a kettőnek az a vége, hogy szívódjak fel akkor ennyiből mondhatnád azt is hogy ott a tetves ajtó fáradjak ki- vontam le következtetéseim. Nem hat meg a mostani hisztije, hisz igazságtalan. A pszichológia szakosok azok akik dühönghetnének Jongin miatt és nem pedig fordítva.
- Nem azt mondtam, hogy menj el! Csak ha beszélek megtisztelhetnél azzal, hogy figyelsz vagy tévednék?- húzta fel szemöldökét büszkén mosolyogva.
- Ha a pszichológia szakosok tanítanának minket önként akkor megtisztelhetnéd őket a figyelmeddel vagy tévednék?- mosolyodtam el én is mire az ő egyre kiszélesedő mosolya vissza állt nullára így komoran méregetett kicsit sértetten mégis elismerően.
- Nem-sóhajtott fel.- Ők az igazgató nyomása miatt vállalták el és ezt te is jól tudod!- vágott vissza egyből frappánsan. Ch..teljes mértékben elismri az én igazam is de inkább kiáll a sajátja mellett.
- Az lehet, de ha elő veszed a köcsög, nagyképű, faszkalap Jongint jobb lesz?- morgolódtam halkan, de tudtam hogy minden egyes szavamat tökéletesen értette. Arc izmai kicsit megfeszültek kissé kemény szavaimra, de nem foglalkoztatta különösebben.
- Miért nem bontod le azt a falat?- komolyodtam meg és halkabban beszéltem, hogy biztosan ne hallja senki ezeket a szavakat melyeket ajkaim megformálnak majd szabadjára engednek.
- Nem tudom mi a szarról beszélsz- tiltakozott azonnal.
- Utálom mikor nekem hazudsz- sóhajtottam fel frusztráltan majd fél kézzel hajamba túrtam, mint ha ez elűzné növekvő haragom.
- Tudom, de ezt hagyjuk- veregetett vállba.
- Fordulj orvoshoz a személyiség zavaroddal- mosolyodtam el gúnyosan.
- Milyen személyiség zavar? Te hülye vagy?- méregetett kérdőn mégis érdeklődéssel várta válaszom.
- Hány személyiséged is van? Amikor velem vagy elő jön a gyerekkoromban megismert Jongin, mikor mérges vagy elő jön a tizenkét éves Jongin, ha kanos vagy és a feszültséged vezeted le kijön a szoknya pecér nagypofájú köcsög éned..
- Oké, értem- emelte fel a kezét védekezőleg- Ez mind én vagyok! Nekem egy személyiségem van, de minden szituációban másként viselkedek illetve másképp reagálok dolgokra- motyogja maga elé az állítólagos igazát. Ez mind szép és jó, de a védekező funkció nem hiába alakult ki nála évekkel ezelőtt.
- Én ismeren az igazi Jongin, ezért hívj fel ha vissza kapom- mosolyogtam rá majd lassan keltem fel az ágyról és az ajtó felé vettem az irányt.
- Chanyeol te is tudod, hogy az igazi Jongin csak neked él- emelte fel hangját indulatosan.
- Talán, ha nem aggatnál magadra annyi álarcot, hogy elfedd Kim Jongint akkor több ember lenne aki miatt "élhetne"- nyomtam meg az élhetne szót nyomatékosítva így mondandóm.
- Ugye tudod, hogy ez a társalgás fura- mosolygott rám barátságosan.
- Megint ezt csinálod!- mutogattam ide-oda.
- Fogd be barom arcú inkább bulizzunk- nevetett fel amolyan " erről ennyit " módon.
- Nem akarok ma - nyafogtam. Ha azt akarja, hogy hagyjuk akkor felőlem rendben, de úgyis feljön még ez a dolog ha Park Chanyeolon múlik.
- De jössz és ennyi- mosolygott majd megindult szekrénye felé.
- Holnap ünnepély- motyogtam magam elé. Talán nem másnaposan kéne beállítanunk oda az iskola ünneplős kötelező egyenruhájában.
- Ch..akkor drága névadó bácsink meg lesz gyalázva- motyogta majd szarva az igen fontos okomra miszerint pont nem holnap kéne rohadt másnaposan bemennünk tovább matatott nagy kétszárnyú sötét barna szekrényében.
- Olyan idióta vagy- motyogtam majd hanyatt vágódtam az ágyon.Vállrándítva vett elő egy fekete csőszárú bőrnadrágot majd újra kutatni kezdett.
- Milyen polót vegyek fel?- nézett hátra válla felett rám féloldalas mosollyal az arcán.
- Kit érdekel, én nem mászlak meg szóval ma nem dugsz- mosolyogotam rá gúnyosan.
- Tudom, hogy jó pasinak tartasz még ha nem is "másznál" meg- nevetett fel. Jongin férfi szemmel is nagyon vonzó pasi, de ezt nem fogom vele közölni az biztos.
- Phfuj..öltözz köcsög- motyogtam majd beléptem facebookomba. Unalmasan görgettem lefelé a posztok között és tekintetem szándékosan elkerülte az üzeneteket pár másodperc után viszont furdalt a kíváncsiság, hogy mégis ki írt...hm..igen nem szoktam olyan sűrűn vissza írni, mert még a végén Henry le vázolja nekem az éjjeli akciójukat Kyuhyunnal. Ujjam önkénytelenül kúszott a kis boriték ikonra. Mikor megláttam, hogy kik írtak még levegőt venni is elfelejtettem. Hogy kik írtak?
- Do Kyungsoo : 3 olvasatlan üzenet
- Byun Baekhyun : 4 olvasatlan üzenet
- Henry Lau : 1 olvasatlan üzenet
Oké, akkor realizáljuk két pszichológus akik a tanuló társaink rám írt! Ezek közül a Byun vezeték nevű a legmeglepőbb utána pedig a Do vezetéknevű személy.
Henry pedig napi szinten rám ír, de csoda hogy, ha vissza írok.Menjünk szép sorjában.
~ Do
* * * * * * * * *
" Szia, nem akarok reklamálni de nekem ez nem fog menni! Nem akarok részt venni az órákon neharagudj :( "
17:30
* * * * * * * * *
" Amúgyis csak az igazgató miatt vállaltuk Baekkal. Nem te vagy a hibás hanem Kim Köcsög Jongin! Én nem hiszem, hogy együtt tudnék vele működni. Én és Ő sosem leszünk jóban és nem vagyok hajlandó időt pazarolni a napi szarjaira. NE HARAGUDJ CHANYEOL! "
17:40
* * * * * * * * *
" Huh...redben nem vagyok beteg sem zaklató, de rendben! Ha elvállalom akkor beszélj Mr. Köcsöggel! :D de csak miattad ..na meg a hisztis Baek miatt."
20:17
~
Az üzenet egy része meglepett, hisz nem gondotam volna, hogy Kyungsoo ennyi után feladja. Mármint Jongin egy fasz, de ahogy már az elején beszélt vele azt hittem, hogy max orrba vágja és le van rendezve. Kicsivel több, mint két és fé óra kellett ahhoz, hogy meggondolja magát.
*válasz*
" Yaa..Kyungsoo :) Ne aggódj már beszétem vele és ne parázz nem lesz vele gond csak állj vele szembe bátran és mond meg mit gondolsz. Ha kell pofozd fel! Én engedélyezem ^^ És köszönöm Kyungsoo. :D <3 "
20:31
Mosolyogva írtam meg a válaszom, de talán a szív kicsit túlzás volt hisz mégis csak nem rég ismerem, de hálás vagyok neki amiért megpróbálja "megmenteni" Jongint.
Gyors megnyitottam Baek üzenetét akkor már tudtam, hogy miről is lesz szó.
*válasz*
" -_-" ............ "
20:33
• Aktív Chat (beszélgetés)
Byun: ?
Chanyeol: -_-"
Byun: Bocsánatot kértem!
Chanyeol: Mi az, hogy az én hibám?
Byun: A te ötleted volt!! -_-"
Chanyeol: Nem tetszik? Akkor Kyunggal is lehetek. Te meg megkapod Jongin.
Byun: .................
Chanyeol: beakadt a billentyű? :D
Byun: Most épp elméletben gyilkollak.
Chanyeol: Kedves...nagyon-nagyon kedves :$
Byun: Tudom ^^ nem kell Kai!
Chanyeol: Ohoo...akkor én kellek? ;)
Byun: Bekaphatod -_-"
Chanyeol: Facen keresztül nehéz, de majd elképzelem xD
Byun: O_o
Chanyeol: Most épp elképzeled? XDD
Byun: Halott vagy!
Chanyeol: valakinek nagy lett a szája. Leteszteljük, hogy milyen nagy? ;)
Byun: Most komolyan ilyen perverz vagy?
Chanyeol: Nem vagyok..ha én perverz vagyok abba belevörösödsz
:D
Byun: Aludj jól Chanyeol!
Chanyeol: Most ki fogod verni magadnak?
Byun: Te beteg vagy. Fordulj orvoshoz!
Chanyeol: Kyungsoo megfelelne.
Byun: ....
Chanyeol: Féltékeny vagy?
Byun: Most komolyan buzulsz?
Chanyeol: kérdéssel nem lehet felelni a kérdésre!
Byun: Nincs köztünk semmi! Barom!
Chanyeol: Cuki vagy ^^ már látom a féltékeny fejed XD
Byun: Mennyit ittál? O_o
Chanyeol: Sokat, de nem eleget xD
Byun: Jó éjt Yeol..bye
Chanyeol: Aludj jól Baekkie ^^ <3 <3
Byun: Józanodj ki holnapig.
Chanyeol: Kapok szívet?
Byun: Nem
Chanyeol: Most ezt miért?
Byun: <3 <3 <3 <3 HAD ALUDJAK! És ezt fejezd be!
Chanyeol: Mondd, hogy szeretlek
Byun: Yeol ez facebook ...kimondtam oké?
Chanyeol: Írd le!
Byun: Almodj csak
Chanyeol: Most előttem térdelnél és......................
Byun: JÓ ÉJT ÉS NE IGYÁL TÖBBET!!
Chanyeol: Jó éjt édesem <3
* * * * * * * * *
Mosolyogva zártam be a beszélgetésünket majd hátra vágtam magam az ágyon nevetve.
- Mi a bajod?- méregetett Jongin mire csak megráztam a fejem miszerint "velem minden rendben". Baek azt hiszi, hogy részeg vagyok. Mindegy. Most már innom kell az biztos. Legalább annyit, hogy holnapra egy kicsit meglátszon.Áhh..nem tudom mit fog szólni holnap, de a piára fogom ahogy most is.
- Menjünk- mosolyog Jongin...saját magára a tükör előtt állva. Chh...ez önmagába lesz szerelmes egyszer! Vigyorogva indultunk meg a éjjeli klubb felé. Metróval ez elég ramatyul ment hisz ha nem az oldalamban lévő idegen ember könyöke zavart akkor Jong miszerint tönkre fog menni a jól belőtt haja. Nem is értem mit spilázza ezt túl, hisz ha a csajok megnézik kissebb orgazmust okoz nekik már csak ez. Ezt tapasztaltam már. Kai sokat mesélt már az esti afférjairól ami valljuk be nem kevés. Mondjuk úgy, hogy Kai sok nőt látott meztelenül és nem társazott velük.Bár én nem értem mi a jó ebben az egy éjszakás kalandokban. Én is csináltam ilyet, de mikor ott kellett hagyni a csajt szarul esett főleg mikor némelyik a szűzességét "áldozta" fel. A klubb előtt még a vigyorom is oda lett, pedig Baekkie nem kicsit dobott a hangulatomon, de jelen pillanatban szivesebben lennék otthon. Mondjuk nem is tudom mit is kezdjek itt, hisz a pasik most jobban vonzanak. Belépve hangos zene és tomboló tömeg fogadott minket. A villodzó fények most különösképp zavaróak voltak szemeimnek. Fújtatva indultam meg a pult felé Kait pedig csuklójánál fogva húztam magam után.
- Két Whisky-t - adtam le a pultosnak a rendelést ami felől most én döntök majd lehuppantam az egyik székre.
- Rögtön ezzel kezdeni haver..inkább keress valakit akit megkefélhetsz- mosolyodott el majd biztatóan hátba veregetett.
- Én ma innen el nem mozdulok viszont te-mutattam itt rá- azt csinálsz amit akarsz! Én befejeztem az egy éjszakás dolgokat- mondtam puffogva. Jó pár óra itt és hallás károsult leszek.
- Persze, mert most már más csapatban játszol- bólogatott.
- Nem Jong ha akarok találok magamnak valakit, de ezt én nem csinálom és te is csak azért csinálod, mert felbaszták az agyad- mondtam indulatosan. A szexuális identitásom nem befolyásolja ezt a dolgot. Igaz? Hh...még jó hogy az!
- Nem baszták fel!- mordult fel majd megfogta whiskys poharát és meghúzta ezzel eltűntetve az undoritó lötty egynegyedét.
- Az zavar, hogy valaki szembe szállt veled! De már ő is fel akarta adni és tökre elbaszol mindent!-morgolódtam. A zene elnyomta halk hangom így Jong értetlen arc kifejezéséséből ítélve nem hallott semmit. Kérdő tekintetére csak vállat vontam. Oly' mindegy mit mondok nem hiszem, hogy érdekelné. Én is körübelül öt perce felszolgált italomért nyúltam majd belekortyoltam, de azt hiszem hogy kijöttem a gyakorlatból. Fanyalogva helyeztem vissza a poharat majd újból barátomra tekintettem aki már rendelte is a következő adag italt. Át engedtem neki az enyémet is mire csak egy "elveszlek feleségül, ha ez így megy" megjegyzést kaptam.
- Nézd azt a fekete hajú formás seggű lotyót!- kiabálta túl a harsogó zenét a tömeg felé mutatva. Tekintettemmel viszonylag hamar megtaláltam az alul öltözött kis áldozat cafkát. Hosszú lábak, karcsú derék, fekete hosszú haj ..telt idomok. Na ezt is megdugja Jongin.
Nagyon rövid miniszoknya tapadt testére így feszült rajta az a vékony fekete ruha. Mélyen kivágott volt így nem kevesett lehetett látni melleiből. Alulról..hát a fenekét talán takarja mondjuk, ha lehajol akkor fehérneműje látható lesz az biztos.
- Meg fogom dugni-vihogott fel mellettem haverom őrülten. Sokat ivott. Túl sokat.
- Jong hagyd ezt ma- fogtam meg vállait és vissza nyomtam a székre.
- Chanyeol nem vagyok részeg. Jól vagyok, oké? Nekem ma ez kell és ennyi- nézett szemeimbe. Őszintén beszélt ami kissé meglepett, hisz négy pohárral leguritott már a torkán. Mondjuk lassan már egy órája vagyunk itt.
- Itt megvárlak, csak siess- morogtam majd elléptem előle és leültem a helyemre.
- Köszi és sietek- mosolyodott el majd a tánc parkett felé vette az irányt. Lépései nem épp száz százalékos józanságáról árulkodott, de nem teljesen részeg ebben biztos vagyok. Lassan haladt a lányhoz majd egy egyszerű mozdulattal megfogta egyik kezével a cafka keskeny derekát és magához húzta és együtt mozgott vele a zene ritmusára. Figyelnem kellett, hisz ma minden bizonnyal én fogom haza rángatni Kait. Húsz perc leforgása alatt megindultak a wc felé. Show time. Ez el fog tartani egy darabig.
- Szia- hallottam meg a fülem mellől egy magas női hangot. Orromat azonnal megcsapta a büdös tömény alkohol szag ami most már az elöttem álló, arcomhoz vészesen közel lévő fruskából áradt.
- Nem lenne kedved elvonulni egy csendesebb helyre?- ült az ölembe majd ujjaival nyakamat cirogatta amitől a gyomrom bucskázott egyet és hányinger fogott el.
- Nem, most pedig viszlát- morogtam hangosan, hogy meghallja mondandóm.
- Ugyan- ugyan egy menet?- suttogta fülembe négédesen ...mármint az akart lenni, de most még jobban hánynom kell!
- Ha van bátyjád vagy öcséd szólj neki lécci- röhögtem fel gúnyosan.
- Miért?- a lány arcán hihetetlen nagy értetlenséget véltem felfedezni. Röhejesen idióta.
- Meleg vagyok cica bocsi- biggyeztettem le ajkaim látszólagos csalódottságot színlelve.
- Undoritó, mocskos buzi-pattant fel az ölemből majd dühöngve méregetett. Pár másodperccel csak a pofont éreztem az arcomon mely a fintorogva távozó nő osztott le háborogva.
Hh....ezt is megkaptam. A pultos csávotól kértem valami töményet amit elém is helyezett bűn bánóan mosolyogva, mint ha valami rosszat tett volna ellenem. Gyors lehúztam az italat amit meg is bántam. Az alkohol égette az egész torkom és nem esett olyan jól.
- Tessék, meg hívlak- nézett rám a magas szőke pultos srác.
- Nem hiszem, hogy ez kell-fintorogtam- de minek köszönhetem meghívásod?- húztam fel szemöldököm kérdőn.
- Hallottam az előbbieket és a pofon sem volt kicsi- szisszent fel végig mérve vörös arcom ahol a nő tenyér lenyomata díszelgett. Kissé szarul bár láttam a tükrös szekrényben az arcom.
- Ha kimegyek elversz, mert buzi vagyok?- röhögtem fel gúnyosan.
- Nagyon örülök Wu Yifan vagyok-nyújtott kezet vigyorogva.
- Ja, én is ...Park Chanyeol- fogadtam el felém nyújtott jobbját.
- Kínai vagyok, de amint azt látod itt élek és dolgozok koreában és azt hiszem, hogy egy cipőben járunk- mosolygott rám négédesen. Férfias, markáns vonalai vonzóak voltak nem is kicsit. Szőkés kissé kusza tincsei pont tökéletesen illettek arcához.
- Ohh....akkor téged is felpofoztak?- értetlenkedtem vigyorogva annak ellenére, hogy tudom hogy a szexuális identitására utal.
- Hát persze- kacsintott vigyorogva. Hihetetlen pasi. Mosolyogva figyeltem, ahogy kiszolgálja a vendégeket míg hamiskásan mosolyog rám fél szemmel ide lesve. Körübelül fél órája annak, hogy Jongin távozott, de már kezdtem furcsálni kimaradását. Ennyi idő alatt bőven leszokta rendezni a nőket.
- Baj van Chanyeol?- könyökölt előttem a pulton Yifan.
- Ezt nem értheted Yifan- motyogtam.
- Elég ha Krisnek szólítasz és nyugi ha elmondod megpróbálom megérteni- kacsintott rám mosolyogva majd egy újabb pohár átlátszó folyadékot tett elém.
- Semmi ne is foglalkozz vele- legyintettem semlegesen.
- Chan- hallottam meg fülembe búgni Jongin szokásos mélyebb orgánumát mikor részeg majd ölelő karjait éreztem meg melkhasom köré fonódni. Ez egy jel miszerint kellőképp be van baszva így jobb, ha megyünk. Bár nem tudom hol ivott ennyit vagy hogy mikor.
- Ő?- mutatott a már vállamon -még mindig ölelő - félig szuszogó Kaira.
- Oh..Kris ő Jongin a legjobb haverom és Jo...
- Nyugi nem izgatja ki vagyok- mosolygott Kris egyik tenyerét tarkójára simítva.
- Igaz, eléggé illuminált állapotban van-löködtem meg kicsit Kai fejét ami a vállamon pihent.
- Adj még egy italt mielőtt megkúrod őt a szemeddel-kiabált Kai kikelve magából.
- Bocsi ilyenkor mindig idióta, de kérném a számlát- mosolyogtam a kissé meglepett Krisre s közben lefogtam a részeg Jongint.
- Hagyd csak rendezem- mosolygott rám mondandója végén legyintve egyet.
- Ez? Nem, nem kell!- tiltakoztam.
- Elég szép összeget ivott össze-mutatott haveromra- Szóval állom, de cserébe meg kell, hogy hívj egy kávéra- villantott felém egy egész fogsoros mosolyt. Most ez akkor egy randi? Én sosem mondtam, hogy randiznék vele.
- Tessék-tolt elém egy cetlit a számával tajta- Ha akarsz hívj én szivesen találkozom veled, de ha csak beszélgetni akarsz randi helyett az is megfelel, de a számla az enyém- nevettett fel. Most az egyszer éreztem azt, hogy valaki tényleg érdeklődik irántam és hogy őszinte is! Mosolyogva fogadtam el a kis cetlit majd a kabát zsebembe helyeztem azt.
- Meg fontolom és köszönöm- vigyorogtam rá. Majd lassan felállítottam Jongin aki nem igazán akart mozdulni.
- Szia Kris és mégegy..
- Fogd be- nevetett fel szenvedő énemen- Ha mégegyszer megköszönöd kötelező lesz a randi- emelte fel mutató ujját vigyorogva.
- Akkor szia- intettem.
- Szia- mosolygott majd neki látott a munkának. Vigyorogva hagytam el a helyiséget egy félig alvó Kaival.
Hiába vonszoltam magam után haverom nem igazán akart a lábára állni így jobbnak láttam, ha a kezembe veszem a dolgokat szó szerint.Jongin térdhajlata alá nyúltam jobb kezemmel, bal kezemet pedig hátát fogtam közre így emeltem fel karjaimba. Mint ha a feleségem kaptam volna karjaimba a nászéjszakán és úgy vinném el az ágyunkig legalábbis ilyen ez a szituáció szerintem ...két helyen is téves.
Egy: Maximum a pasim kapkodom majd a karjaimba vagy ő az övébe, de ez már furább lenne.
Kettő: Nem feleséget vagy férjet(!) hurcolok hanem illuminált állapotban lévő legjobb haverom.
- Most dugni fogunk?- mosolygott fel rám Jongin nyitogatva pilláit.
- Almodik a nyomor-fintorogtam.
- Én leszek felül-emelte fel mutató ujját.- Engem nem kúr seggbe senki!- röhögött fel saját idiótaságán majd csuklásba fullott nevetése.
Nem reagáltam semmit részeg megjegyzésére csak haladtam tovább a kihalt utcán. A lámpa fények szépen megvilágították az utca betonját és a körülötte lévő tárgyakat, növényeket is. Nyugodt volt minden, de így tíz fele közeledve -őszhöz illően- a levegő kezdett lehülni és ha barátom nem is én kicsit fáztam. Mondjuk ő a sok piátol biztos, hogy nem érzi de jobbnak láttam ha megkérdem a biztonság kedvéért.
- Jongin nem fázol?- ráztam meg a karjaimban lévő fiút, hogy figyeljen rám.
- Nem, de te sem fázhatsz hisz meleg vagy és a melegek nem fáznak, mert melegek- magyarázta meg az igen idióta állítását amin most nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek.
- Chanyeol, te dugtál már pasit?- nézett fel rám piától ködös tekintettel.
- Nem-motyogtam bár nem is értettem miért adtam választ erre.
- Megdugnád Kyungsoot?- fintorgott jelentőségteljesen.
- Mit számít ez?- húztam fel szemöldököm kérdőn tekintve le rá.
- Ő nagyon idegesítő, irritáló, nagy pofájú, beképzelt dög, de ennek ellenére meghúznád?- mutogatott frusztráltan össze-vissza.
- Nincs igazad! Normális csak veled nem, mert nem tudsz viselkedni. Aranyos gyerek, de megmondtam nem húzok meg senkit míg komolyabban meg nem ismerem és ez mindenkire vonatkozik- sóhajtottam fel mondandóm végén.
- Hm..-mocorgott majd felyét nyakhajlatomba fúrta.Mikor a házuk elé értem csak imádkozni tudtam, hogy ne jöjjön le senki vagyis mindenki aludjon már. Lassan nyitottam ki az ajtót majd óvatósan, kimért léptekkel haladtam az emelet felé.
- Chanyeol?- állt meg velem szemben Kai öccse ki érdeklődve mért végig.
- Szia Hyunsung- mosolyogtam rá.
- Mit csinálsz?- ásított fel majd pilláit lecsukta pár másodpercre.
- Jong kicsit többet ivott, mint kellett volna- magyaráztam meg a furcsa szituációt, hisz mégis csak a bátyja van a karjaimban.
- Fektessük le az ágyába-motyogta majd kitárta bátyja szobájának ajtaját. Előre mentem majd leraktam a francia ágyára.
- Vessük le a gatyáját?- nézett rám Hyunsung álmosan pillogva.
- Hát bőrnaciban nem jó aludni szóval igen- vontam vállat majd közelebb mentem és az ágyra térdelve kapcsoltam ki nadrág övét.
- Hyunsung húzd a gatyáját- utasítottam szegény kölyköt aki már lassan állva aludt. Gyorsan kezdte el már-már tépni a nadrágot róla, de az nem igazán akart engedelmeskedni neki.
- Nincs most kedvem semmihez cica- motyogta forgolódva Kai, de szemei csukva voltak így foggalmam sem volt, hogy kit képzel most ide.
- Dugulj már el- morgott Hyunseung is majd egy erősebb rántással Jong nadrágját leszenvedte a térdéig.
- Segitenél?!- kérdezte hisztérikusan mikor már megelégelte nézésem.
- Halkabban..- nyöszörgött Kai fejét fogva.
- Halgass már az Isten szerelmére!- sziszegett Hyun majd szúrós tekintettel nézett rám. Gyors mellé álltam majd együtt leszenvedtük baszott szűk gatyáját.
- Haza kéne mennem- motyogtam magam elé, de nem igazán akartam itt hagyni szegényt így.
- Menj csak itt maradok vele- sóhajtott fel majd fél kézzel hajába túrt.
- Biztos?- néztem rá egy pillanatra hitetlenül.
- Aha- mosolygott majd bevetődött az ágyba Jongot kicsit odébb tolva.
- Köszi és aludj jól- öleltem kicsit meg amit meglepő módon viszonzott is majd eltávolodtam és integetve elhagytam a házat. Fáradtan és nyűgösen sétáltam haza és agyalnom is kellett, hogy mit mondjak holnap Baeknak. Próbálom majd eljátszani a másnapos köcsögöt. Otthon fáradtan dőltem be az ágyamba ruhástul és még az sem érdekelt, hogy büdös vagyok. Ráér minden más holnap. Nagyot szusszanva hunytam le pilláim. A fáradság hamar eluralkodott rajtam így pár perc alatt az álmok szigetére sodorva.
Lehet, hogy nem gondoltam teljesen át mikor az mondtam, hogy bontsuk két csapatra a négy fős társaságunk. Én szívesen lettem volna Kyungsooval is, de nem árt ha Kai megbékél Kyunggal. Mondjuk Baekhyun sem rossz annak ellenére, hogy Ő nem is igazán beszélt még velem. Facebook bejelölés pipa, de nem hiszem hogy ez lenne a legfontosabb. Mármint alig komunikált velem és ez zavar, hisz Soo igazán igyekezett komunikációt létesíteni velem míg Ő nem zabartatta magát és elvolt a saját kis világában. Ezen túl lépve a mai tanulásunk egyenlő a nullával és tudom is kinek a hibája ez.
- Yaa! bakker egyáltalán figyelsz te?! Minek jártatom a pofám, ha leszarsz nagy ívből?! - mérgelődött mellettem Kai aki egyben a tanulásunk elrontója is.
- Ha nem akarsz velem lenni menj el! Vagy ha csak a pofázásom nem akarod hallni akkor is menj el!- durcizott be, mint valami öt éves. Oké, ne sértegessük az öt éveseket sem! Jong borzalmasabb...sokkal.
- Mind a kettőnek az a vége, hogy szívódjak fel akkor ennyiből mondhatnád azt is hogy ott a tetves ajtó fáradjak ki- vontam le következtetéseim. Nem hat meg a mostani hisztije, hisz igazságtalan. A pszichológia szakosok azok akik dühönghetnének Jongin miatt és nem pedig fordítva.
- Nem azt mondtam, hogy menj el! Csak ha beszélek megtisztelhetnél azzal, hogy figyelsz vagy tévednék?- húzta fel szemöldökét büszkén mosolyogva.
- Ha a pszichológia szakosok tanítanának minket önként akkor megtisztelhetnéd őket a figyelmeddel vagy tévednék?- mosolyodtam el én is mire az ő egyre kiszélesedő mosolya vissza állt nullára így komoran méregetett kicsit sértetten mégis elismerően.
- Nem-sóhajtott fel.- Ők az igazgató nyomása miatt vállalták el és ezt te is jól tudod!- vágott vissza egyből frappánsan. Ch..teljes mértékben elismri az én igazam is de inkább kiáll a sajátja mellett.
- Az lehet, de ha elő veszed a köcsög, nagyképű, faszkalap Jongint jobb lesz?- morgolódtam halkan, de tudtam hogy minden egyes szavamat tökéletesen értette. Arc izmai kicsit megfeszültek kissé kemény szavaimra, de nem foglalkoztatta különösebben.
- Miért nem bontod le azt a falat?- komolyodtam meg és halkabban beszéltem, hogy biztosan ne hallja senki ezeket a szavakat melyeket ajkaim megformálnak majd szabadjára engednek.
- Nem tudom mi a szarról beszélsz- tiltakozott azonnal.
- Utálom mikor nekem hazudsz- sóhajtottam fel frusztráltan majd fél kézzel hajamba túrtam, mint ha ez elűzné növekvő haragom.
- Tudom, de ezt hagyjuk- veregetett vállba.
- Fordulj orvoshoz a személyiség zavaroddal- mosolyodtam el gúnyosan.
- Milyen személyiség zavar? Te hülye vagy?- méregetett kérdőn mégis érdeklődéssel várta válaszom.
- Hány személyiséged is van? Amikor velem vagy elő jön a gyerekkoromban megismert Jongin, mikor mérges vagy elő jön a tizenkét éves Jongin, ha kanos vagy és a feszültséged vezeted le kijön a szoknya pecér nagypofájú köcsög éned..
- Oké, értem- emelte fel a kezét védekezőleg- Ez mind én vagyok! Nekem egy személyiségem van, de minden szituációban másként viselkedek illetve másképp reagálok dolgokra- motyogja maga elé az állítólagos igazát. Ez mind szép és jó, de a védekező funkció nem hiába alakult ki nála évekkel ezelőtt.
- Én ismeren az igazi Jongin, ezért hívj fel ha vissza kapom- mosolyogtam rá majd lassan keltem fel az ágyról és az ajtó felé vettem az irányt.
- Chanyeol te is tudod, hogy az igazi Jongin csak neked él- emelte fel hangját indulatosan.
- Talán, ha nem aggatnál magadra annyi álarcot, hogy elfedd Kim Jongint akkor több ember lenne aki miatt "élhetne"- nyomtam meg az élhetne szót nyomatékosítva így mondandóm.
- Ugye tudod, hogy ez a társalgás fura- mosolygott rám barátságosan.
- Megint ezt csinálod!- mutogattam ide-oda.
- Fogd be barom arcú inkább bulizzunk- nevetett fel amolyan " erről ennyit " módon.
- Nem akarok ma - nyafogtam. Ha azt akarja, hogy hagyjuk akkor felőlem rendben, de úgyis feljön még ez a dolog ha Park Chanyeolon múlik.
- De jössz és ennyi- mosolygott majd megindult szekrénye felé.
- Holnap ünnepély- motyogtam magam elé. Talán nem másnaposan kéne beállítanunk oda az iskola ünneplős kötelező egyenruhájában.
- Ch..akkor drága névadó bácsink meg lesz gyalázva- motyogta majd szarva az igen fontos okomra miszerint pont nem holnap kéne rohadt másnaposan bemennünk tovább matatott nagy kétszárnyú sötét barna szekrényében.
- Olyan idióta vagy- motyogtam majd hanyatt vágódtam az ágyon.Vállrándítva vett elő egy fekete csőszárú bőrnadrágot majd újra kutatni kezdett.
- Milyen polót vegyek fel?- nézett hátra válla felett rám féloldalas mosollyal az arcán.
- Kit érdekel, én nem mászlak meg szóval ma nem dugsz- mosolyogotam rá gúnyosan.
- Tudom, hogy jó pasinak tartasz még ha nem is "másznál" meg- nevetett fel. Jongin férfi szemmel is nagyon vonzó pasi, de ezt nem fogom vele közölni az biztos.
- Phfuj..öltözz köcsög- motyogtam majd beléptem facebookomba. Unalmasan görgettem lefelé a posztok között és tekintetem szándékosan elkerülte az üzeneteket pár másodperc után viszont furdalt a kíváncsiság, hogy mégis ki írt...hm..igen nem szoktam olyan sűrűn vissza írni, mert még a végén Henry le vázolja nekem az éjjeli akciójukat Kyuhyunnal. Ujjam önkénytelenül kúszott a kis boriték ikonra. Mikor megláttam, hogy kik írtak még levegőt venni is elfelejtettem. Hogy kik írtak?
- Do Kyungsoo : 3 olvasatlan üzenet
- Byun Baekhyun : 4 olvasatlan üzenet
- Henry Lau : 1 olvasatlan üzenet
Oké, akkor realizáljuk két pszichológus akik a tanuló társaink rám írt! Ezek közül a Byun vezeték nevű a legmeglepőbb utána pedig a Do vezetéknevű személy.
Henry pedig napi szinten rám ír, de csoda hogy, ha vissza írok.Menjünk szép sorjában.
~ Do
* * * * * * * * *
" Szia, nem akarok reklamálni de nekem ez nem fog menni! Nem akarok részt venni az órákon neharagudj :( "
17:30
* * * * * * * * *
" Amúgyis csak az igazgató miatt vállaltuk Baekkal. Nem te vagy a hibás hanem Kim Köcsög Jongin! Én nem hiszem, hogy együtt tudnék vele működni. Én és Ő sosem leszünk jóban és nem vagyok hajlandó időt pazarolni a napi szarjaira. NE HARAGUDJ CHANYEOL! "
17:40
* * * * * * * * *
" Huh...redben nem vagyok beteg sem zaklató, de rendben! Ha elvállalom akkor beszélj Mr. Köcsöggel! :D de csak miattad ..na meg a hisztis Baek miatt."
20:17
~
Az üzenet egy része meglepett, hisz nem gondotam volna, hogy Kyungsoo ennyi után feladja. Mármint Jongin egy fasz, de ahogy már az elején beszélt vele azt hittem, hogy max orrba vágja és le van rendezve. Kicsivel több, mint két és fé óra kellett ahhoz, hogy meggondolja magát.
*válasz*
" Yaa..Kyungsoo :) Ne aggódj már beszétem vele és ne parázz nem lesz vele gond csak állj vele szembe bátran és mond meg mit gondolsz. Ha kell pofozd fel! Én engedélyezem ^^ És köszönöm Kyungsoo. :D <3 "
20:31
Mosolyogva írtam meg a válaszom, de talán a szív kicsit túlzás volt hisz mégis csak nem rég ismerem, de hálás vagyok neki amiért megpróbálja "megmenteni" Jongint.
Gyors megnyitottam Baek üzenetét akkor már tudtam, hogy miről is lesz szó.
*válasz*
" -_-" ............ "
20:33
• Aktív Chat (beszélgetés)
Byun: ?
Chanyeol: -_-"
Byun: Bocsánatot kértem!
Chanyeol: Mi az, hogy az én hibám?
Byun: A te ötleted volt!! -_-"
Chanyeol: Nem tetszik? Akkor Kyunggal is lehetek. Te meg megkapod Jongin.
Byun: .................
Chanyeol: beakadt a billentyű? :D
Byun: Most épp elméletben gyilkollak.
Chanyeol: Kedves...nagyon-nagyon kedves :$
Byun: Tudom ^^ nem kell Kai!
Chanyeol: Ohoo...akkor én kellek? ;)
Byun: Bekaphatod -_-"
Chanyeol: Facen keresztül nehéz, de majd elképzelem xD
Byun: O_o
Chanyeol: Most épp elképzeled? XDD
Byun: Halott vagy!
Chanyeol: valakinek nagy lett a szája. Leteszteljük, hogy milyen nagy? ;)
Byun: Most komolyan ilyen perverz vagy?
Chanyeol: Nem vagyok..ha én perverz vagyok abba belevörösödsz
:D
Byun: Aludj jól Chanyeol!
Chanyeol: Most ki fogod verni magadnak?
Byun: Te beteg vagy. Fordulj orvoshoz!
Chanyeol: Kyungsoo megfelelne.
Byun: ....
Chanyeol: Féltékeny vagy?
Byun: Most komolyan buzulsz?
Chanyeol: kérdéssel nem lehet felelni a kérdésre!
Byun: Nincs köztünk semmi! Barom!
Chanyeol: Cuki vagy ^^ már látom a féltékeny fejed XD
Byun: Mennyit ittál? O_o
Chanyeol: Sokat, de nem eleget xD
Byun: Jó éjt Yeol..bye
Chanyeol: Aludj jól Baekkie ^^ <3 <3
Byun: Józanodj ki holnapig.
Chanyeol: Kapok szívet?
Byun: Nem
Chanyeol: Most ezt miért?
Byun: <3 <3 <3 <3 HAD ALUDJAK! És ezt fejezd be!
Chanyeol: Mondd, hogy szeretlek
Byun: Yeol ez facebook ...kimondtam oké?
Chanyeol: Írd le!
Byun: Almodj csak
Chanyeol: Most előttem térdelnél és......................
Byun: JÓ ÉJT ÉS NE IGYÁL TÖBBET!!
Chanyeol: Jó éjt édesem <3
* * * * * * * * *
Mosolyogva zártam be a beszélgetésünket majd hátra vágtam magam az ágyon nevetve.
- Mi a bajod?- méregetett Jongin mire csak megráztam a fejem miszerint "velem minden rendben". Baek azt hiszi, hogy részeg vagyok. Mindegy. Most már innom kell az biztos. Legalább annyit, hogy holnapra egy kicsit meglátszon.Áhh..nem tudom mit fog szólni holnap, de a piára fogom ahogy most is.
- Menjünk- mosolyog Jongin...saját magára a tükör előtt állva. Chh...ez önmagába lesz szerelmes egyszer! Vigyorogva indultunk meg a éjjeli klubb felé. Metróval ez elég ramatyul ment hisz ha nem az oldalamban lévő idegen ember könyöke zavart akkor Jong miszerint tönkre fog menni a jól belőtt haja. Nem is értem mit spilázza ezt túl, hisz ha a csajok megnézik kissebb orgazmust okoz nekik már csak ez. Ezt tapasztaltam már. Kai sokat mesélt már az esti afférjairól ami valljuk be nem kevés. Mondjuk úgy, hogy Kai sok nőt látott meztelenül és nem társazott velük.Bár én nem értem mi a jó ebben az egy éjszakás kalandokban. Én is csináltam ilyet, de mikor ott kellett hagyni a csajt szarul esett főleg mikor némelyik a szűzességét "áldozta" fel. A klubb előtt még a vigyorom is oda lett, pedig Baekkie nem kicsit dobott a hangulatomon, de jelen pillanatban szivesebben lennék otthon. Mondjuk nem is tudom mit is kezdjek itt, hisz a pasik most jobban vonzanak. Belépve hangos zene és tomboló tömeg fogadott minket. A villodzó fények most különösképp zavaróak voltak szemeimnek. Fújtatva indultam meg a pult felé Kait pedig csuklójánál fogva húztam magam után.
- Két Whisky-t - adtam le a pultosnak a rendelést ami felől most én döntök majd lehuppantam az egyik székre.
- Rögtön ezzel kezdeni haver..inkább keress valakit akit megkefélhetsz- mosolyodott el majd biztatóan hátba veregetett.
- Én ma innen el nem mozdulok viszont te-mutattam itt rá- azt csinálsz amit akarsz! Én befejeztem az egy éjszakás dolgokat- mondtam puffogva. Jó pár óra itt és hallás károsult leszek.
- Persze, mert most már más csapatban játszol- bólogatott.
- Nem Jong ha akarok találok magamnak valakit, de ezt én nem csinálom és te is csak azért csinálod, mert felbaszták az agyad- mondtam indulatosan. A szexuális identitásom nem befolyásolja ezt a dolgot. Igaz? Hh...még jó hogy az!
- Nem baszták fel!- mordult fel majd megfogta whiskys poharát és meghúzta ezzel eltűntetve az undoritó lötty egynegyedét.
- Az zavar, hogy valaki szembe szállt veled! De már ő is fel akarta adni és tökre elbaszol mindent!-morgolódtam. A zene elnyomta halk hangom így Jong értetlen arc kifejezéséséből ítélve nem hallott semmit. Kérdő tekintetére csak vállat vontam. Oly' mindegy mit mondok nem hiszem, hogy érdekelné. Én is körübelül öt perce felszolgált italomért nyúltam majd belekortyoltam, de azt hiszem hogy kijöttem a gyakorlatból. Fanyalogva helyeztem vissza a poharat majd újból barátomra tekintettem aki már rendelte is a következő adag italt. Át engedtem neki az enyémet is mire csak egy "elveszlek feleségül, ha ez így megy" megjegyzést kaptam.
- Nézd azt a fekete hajú formás seggű lotyót!- kiabálta túl a harsogó zenét a tömeg felé mutatva. Tekintettemmel viszonylag hamar megtaláltam az alul öltözött kis áldozat cafkát. Hosszú lábak, karcsú derék, fekete hosszú haj ..telt idomok. Na ezt is megdugja Jongin.
Nagyon rövid miniszoknya tapadt testére így feszült rajta az a vékony fekete ruha. Mélyen kivágott volt így nem kevesett lehetett látni melleiből. Alulról..hát a fenekét talán takarja mondjuk, ha lehajol akkor fehérneműje látható lesz az biztos.
- Meg fogom dugni-vihogott fel mellettem haverom őrülten. Sokat ivott. Túl sokat.
- Jong hagyd ezt ma- fogtam meg vállait és vissza nyomtam a székre.
- Chanyeol nem vagyok részeg. Jól vagyok, oké? Nekem ma ez kell és ennyi- nézett szemeimbe. Őszintén beszélt ami kissé meglepett, hisz négy pohárral leguritott már a torkán. Mondjuk lassan már egy órája vagyunk itt.
- Itt megvárlak, csak siess- morogtam majd elléptem előle és leültem a helyemre.
- Köszi és sietek- mosolyodott el majd a tánc parkett felé vette az irányt. Lépései nem épp száz százalékos józanságáról árulkodott, de nem teljesen részeg ebben biztos vagyok. Lassan haladt a lányhoz majd egy egyszerű mozdulattal megfogta egyik kezével a cafka keskeny derekát és magához húzta és együtt mozgott vele a zene ritmusára. Figyelnem kellett, hisz ma minden bizonnyal én fogom haza rángatni Kait. Húsz perc leforgása alatt megindultak a wc felé. Show time. Ez el fog tartani egy darabig.
- Szia- hallottam meg a fülem mellől egy magas női hangot. Orromat azonnal megcsapta a büdös tömény alkohol szag ami most már az elöttem álló, arcomhoz vészesen közel lévő fruskából áradt.
- Nem lenne kedved elvonulni egy csendesebb helyre?- ült az ölembe majd ujjaival nyakamat cirogatta amitől a gyomrom bucskázott egyet és hányinger fogott el.
- Nem, most pedig viszlát- morogtam hangosan, hogy meghallja mondandóm.
- Ugyan- ugyan egy menet?- suttogta fülembe négédesen ...mármint az akart lenni, de most még jobban hánynom kell!
- Ha van bátyjád vagy öcséd szólj neki lécci- röhögtem fel gúnyosan.
- Miért?- a lány arcán hihetetlen nagy értetlenséget véltem felfedezni. Röhejesen idióta.
- Meleg vagyok cica bocsi- biggyeztettem le ajkaim látszólagos csalódottságot színlelve.
- Undoritó, mocskos buzi-pattant fel az ölemből majd dühöngve méregetett. Pár másodperccel csak a pofont éreztem az arcomon mely a fintorogva távozó nő osztott le háborogva.
Hh....ezt is megkaptam. A pultos csávotól kértem valami töményet amit elém is helyezett bűn bánóan mosolyogva, mint ha valami rosszat tett volna ellenem. Gyors lehúztam az italat amit meg is bántam. Az alkohol égette az egész torkom és nem esett olyan jól.
- Tessék, meg hívlak- nézett rám a magas szőke pultos srác.
- Nem hiszem, hogy ez kell-fintorogtam- de minek köszönhetem meghívásod?- húztam fel szemöldököm kérdőn.
- Hallottam az előbbieket és a pofon sem volt kicsi- szisszent fel végig mérve vörös arcom ahol a nő tenyér lenyomata díszelgett. Kissé szarul bár láttam a tükrös szekrényben az arcom.
- Ha kimegyek elversz, mert buzi vagyok?- röhögtem fel gúnyosan.
- Nagyon örülök Wu Yifan vagyok-nyújtott kezet vigyorogva.
- Ja, én is ...Park Chanyeol- fogadtam el felém nyújtott jobbját.
- Kínai vagyok, de amint azt látod itt élek és dolgozok koreában és azt hiszem, hogy egy cipőben járunk- mosolygott rám négédesen. Férfias, markáns vonalai vonzóak voltak nem is kicsit. Szőkés kissé kusza tincsei pont tökéletesen illettek arcához.
- Ohh....akkor téged is felpofoztak?- értetlenkedtem vigyorogva annak ellenére, hogy tudom hogy a szexuális identitására utal.
- Hát persze- kacsintott vigyorogva. Hihetetlen pasi. Mosolyogva figyeltem, ahogy kiszolgálja a vendégeket míg hamiskásan mosolyog rám fél szemmel ide lesve. Körübelül fél órája annak, hogy Jongin távozott, de már kezdtem furcsálni kimaradását. Ennyi idő alatt bőven leszokta rendezni a nőket.
- Baj van Chanyeol?- könyökölt előttem a pulton Yifan.
- Ezt nem értheted Yifan- motyogtam.
- Elég ha Krisnek szólítasz és nyugi ha elmondod megpróbálom megérteni- kacsintott rám mosolyogva majd egy újabb pohár átlátszó folyadékot tett elém.
- Semmi ne is foglalkozz vele- legyintettem semlegesen.
- Chan- hallottam meg fülembe búgni Jongin szokásos mélyebb orgánumát mikor részeg majd ölelő karjait éreztem meg melkhasom köré fonódni. Ez egy jel miszerint kellőképp be van baszva így jobb, ha megyünk. Bár nem tudom hol ivott ennyit vagy hogy mikor.
- Ő?- mutatott a már vállamon -még mindig ölelő - félig szuszogó Kaira.
- Oh..Kris ő Jongin a legjobb haverom és Jo...
- Nyugi nem izgatja ki vagyok- mosolygott Kris egyik tenyerét tarkójára simítva.
- Igaz, eléggé illuminált állapotban van-löködtem meg kicsit Kai fejét ami a vállamon pihent.
- Adj még egy italt mielőtt megkúrod őt a szemeddel-kiabált Kai kikelve magából.
- Bocsi ilyenkor mindig idióta, de kérném a számlát- mosolyogtam a kissé meglepett Krisre s közben lefogtam a részeg Jongint.
- Hagyd csak rendezem- mosolygott rám mondandója végén legyintve egyet.
- Ez? Nem, nem kell!- tiltakoztam.
- Elég szép összeget ivott össze-mutatott haveromra- Szóval állom, de cserébe meg kell, hogy hívj egy kávéra- villantott felém egy egész fogsoros mosolyt. Most ez akkor egy randi? Én sosem mondtam, hogy randiznék vele.
- Tessék-tolt elém egy cetlit a számával tajta- Ha akarsz hívj én szivesen találkozom veled, de ha csak beszélgetni akarsz randi helyett az is megfelel, de a számla az enyém- nevettett fel. Most az egyszer éreztem azt, hogy valaki tényleg érdeklődik irántam és hogy őszinte is! Mosolyogva fogadtam el a kis cetlit majd a kabát zsebembe helyeztem azt.
- Meg fontolom és köszönöm- vigyorogtam rá. Majd lassan felállítottam Jongin aki nem igazán akart mozdulni.
- Szia Kris és mégegy..
- Fogd be- nevetett fel szenvedő énemen- Ha mégegyszer megköszönöd kötelező lesz a randi- emelte fel mutató ujját vigyorogva.
- Akkor szia- intettem.
- Szia- mosolygott majd neki látott a munkának. Vigyorogva hagytam el a helyiséget egy félig alvó Kaival.
Hiába vonszoltam magam után haverom nem igazán akart a lábára állni így jobbnak láttam, ha a kezembe veszem a dolgokat szó szerint.Jongin térdhajlata alá nyúltam jobb kezemmel, bal kezemet pedig hátát fogtam közre így emeltem fel karjaimba. Mint ha a feleségem kaptam volna karjaimba a nászéjszakán és úgy vinném el az ágyunkig legalábbis ilyen ez a szituáció szerintem ...két helyen is téves.
Egy: Maximum a pasim kapkodom majd a karjaimba vagy ő az övébe, de ez már furább lenne.
Kettő: Nem feleséget vagy férjet(!) hurcolok hanem illuminált állapotban lévő legjobb haverom.
- Most dugni fogunk?- mosolygott fel rám Jongin nyitogatva pilláit.
- Almodik a nyomor-fintorogtam.
- Én leszek felül-emelte fel mutató ujját.- Engem nem kúr seggbe senki!- röhögött fel saját idiótaságán majd csuklásba fullott nevetése.
Nem reagáltam semmit részeg megjegyzésére csak haladtam tovább a kihalt utcán. A lámpa fények szépen megvilágították az utca betonját és a körülötte lévő tárgyakat, növényeket is. Nyugodt volt minden, de így tíz fele közeledve -őszhöz illően- a levegő kezdett lehülni és ha barátom nem is én kicsit fáztam. Mondjuk ő a sok piátol biztos, hogy nem érzi de jobbnak láttam ha megkérdem a biztonság kedvéért.
- Jongin nem fázol?- ráztam meg a karjaimban lévő fiút, hogy figyeljen rám.
- Nem, de te sem fázhatsz hisz meleg vagy és a melegek nem fáznak, mert melegek- magyarázta meg az igen idióta állítását amin most nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek.
- Chanyeol, te dugtál már pasit?- nézett fel rám piától ködös tekintettel.
- Nem-motyogtam bár nem is értettem miért adtam választ erre.
- Megdugnád Kyungsoot?- fintorgott jelentőségteljesen.
- Mit számít ez?- húztam fel szemöldököm kérdőn tekintve le rá.
- Ő nagyon idegesítő, irritáló, nagy pofájú, beképzelt dög, de ennek ellenére meghúznád?- mutogatott frusztráltan össze-vissza.
- Nincs igazad! Normális csak veled nem, mert nem tudsz viselkedni. Aranyos gyerek, de megmondtam nem húzok meg senkit míg komolyabban meg nem ismerem és ez mindenkire vonatkozik- sóhajtottam fel mondandóm végén.
- Hm..-mocorgott majd felyét nyakhajlatomba fúrta.Mikor a házuk elé értem csak imádkozni tudtam, hogy ne jöjjön le senki vagyis mindenki aludjon már. Lassan nyitottam ki az ajtót majd óvatósan, kimért léptekkel haladtam az emelet felé.
- Chanyeol?- állt meg velem szemben Kai öccse ki érdeklődve mért végig.
- Szia Hyunsung- mosolyogtam rá.
- Mit csinálsz?- ásított fel majd pilláit lecsukta pár másodpercre.
- Jong kicsit többet ivott, mint kellett volna- magyaráztam meg a furcsa szituációt, hisz mégis csak a bátyja van a karjaimban.
- Fektessük le az ágyába-motyogta majd kitárta bátyja szobájának ajtaját. Előre mentem majd leraktam a francia ágyára.
- Vessük le a gatyáját?- nézett rám Hyunsung álmosan pillogva.
- Hát bőrnaciban nem jó aludni szóval igen- vontam vállat majd közelebb mentem és az ágyra térdelve kapcsoltam ki nadrág övét.
- Hyunsung húzd a gatyáját- utasítottam szegény kölyköt aki már lassan állva aludt. Gyorsan kezdte el már-már tépni a nadrágot róla, de az nem igazán akart engedelmeskedni neki.
- Nincs most kedvem semmihez cica- motyogta forgolódva Kai, de szemei csukva voltak így foggalmam sem volt, hogy kit képzel most ide.
- Dugulj már el- morgott Hyunseung is majd egy erősebb rántással Jong nadrágját leszenvedte a térdéig.
- Segitenél?!- kérdezte hisztérikusan mikor már megelégelte nézésem.
- Halkabban..- nyöszörgött Kai fejét fogva.
- Halgass már az Isten szerelmére!- sziszegett Hyun majd szúrós tekintettel nézett rám. Gyors mellé álltam majd együtt leszenvedtük baszott szűk gatyáját.
- Haza kéne mennem- motyogtam magam elé, de nem igazán akartam itt hagyni szegényt így.
- Menj csak itt maradok vele- sóhajtott fel majd fél kézzel hajába túrt.
- Biztos?- néztem rá egy pillanatra hitetlenül.
- Aha- mosolygott majd bevetődött az ágyba Jongot kicsit odébb tolva.
- Köszi és aludj jól- öleltem kicsit meg amit meglepő módon viszonzott is majd eltávolodtam és integetve elhagytam a házat. Fáradtan és nyűgösen sétáltam haza és agyalnom is kellett, hogy mit mondjak holnap Baeknak. Próbálom majd eljátszani a másnapos köcsögöt. Otthon fáradtan dőltem be az ágyamba ruhástul és még az sem érdekelt, hogy büdös vagyok. Ráér minden más holnap. Nagyot szusszanva hunytam le pilláim. A fáradság hamar eluralkodott rajtam így pár perc alatt az álmok szigetére sodorva.
2015. augusztus 3., hétfő
Pszichológusok vs Pincérek~Hatodik rész~
Chanyeol pov:
Reggel nagy vigyorral az arcomon pattantam ki az ágymból majd egyből melegitőmet felkapva a fotelemből indultam a fürdő irányába. Nem akartam elsietni semmit, hisz szép nap a mai ezért a kádba engedtem magamnak félig vizet majd tele nyomtam tusfürdővel. Gyors ledobtam pizsamám majd befeküdtem a kádba..már amennyire ez sikerült. Miért?! Miért nem gyártanak száznyolcvanöt centis embereknek is kádat? Oldalra pillantva tekintetem végig vezettem a zuhanykabinon mely most oly' csalógatóan ragadta magával iriszeim. Hm...most már ki nem kelek. Amúgy sem olyan vészes, hisz csak a lábam ötöde lóg ki. Kissé csalódottan hunytam le pilláim, de azért ebben is van valami jó: nem kell álnom! Mármint a lábaimon...nem ÚGY állni az kissé fura lenne így korán reggel. Nagyot sóhajtva próbáltam kizárni mindent elmémből. Körübelül öt
percig élvezhettem is a nyugtató csendet ami körülvett majd az ajtó mögül felhangzott nővérem most hihetetlenül irritáló kissé magas orgánuma.
- Park Chanyeol vonszold ki a csontos segged! - kiabálta frusztráltan.
- Yoora talán problémáid vannak?- hihetetlenül játékosan csengett hangom, de bevallom élveztem Yoorat piszkálni és ezt nem is titkolom. A probléma egyet jelent a havi női bajával, de férfi vagyok így ezt nem hangoztatom.
- Chan fejezd be! Most pedig gyere ki!- ordibál, mint a fába szorult féreg.
- Még öt percet kérek- mondom nyugodt hangon bár már eléggé kezd zavarni a folytonos zaklatása.
- Minek neked még öt perc?- kérdi frusztráltan.
- Öt perc alatt még gyors kiverem- nevetek fel harsányan majd már csak nővérem hisztérikus rinyálását hallom ahogy azt kiabálja, hogy egy "idióta, undoritó perverz állat" vagyok. De csak távolodó lépteit hallom majd elégedetten konstatálom, hogy már nem is akar bejutni. Három percig még áztattam magam majd gyors kipattanok és magamra szenvedem ruháim. Vigyorogva lépek a konyhába, hogy megtömjem hasamat valamivel végre.
- Jó reggelt Yeol-köszön anya mosolyogva- Öltözz valami rendes ruhába majd pakolj be két napra elegendő cuccot- vázolja az alapokat.
- Hova megyünk?-huppanok le a székre majd beleharapok vajas lekváros piritósomba.
- Elmegyünk a Hyunahékhoz-mosolyodik el.
- De az csak Yooranak jó, de nekem nem- panaszkodok az asztalra borulva. Anya csak felnevet nyomoromon majd tovább süti a rántottát.
- Na mivan sikerült kiverned?- vág nyakon nővérem nevetve.
- Park Yoora!- jön be apa is majd helyet foglal elöttem. Eseménytelenült telt a hétvége. Vagyis élvezhettem Hyunah idióta meséit, hogy mi történt vele a suli kezdetekor és hogy kik is szerelmesek belé. Hh...mert engem aztán izgatott az idióta sztorijai. Oké, Yoora jól elhallgatta ezeket, dé én egy életre agyfaszt kaptam.
Hétfőn elég leamortizálódott állapotban mentem a suliba, de ott hála a haveroknak sikerült kicsit jobb kedvre derülnöm. Kicsit meglepődtem mikor Kai karon ragadta Henryt, de aztán engem is hívott így felejtődni látszott kételyem miszerint mégis kicsit undorodik tőlem. Szépen elmagyarázta nekünk, hogy hova és miért is megyünk.
Stréberekhez képest igen szemrevaló fiúk ezt meg kell hagyni....oké talán tényleg sokat voltam a radiátor közelében és túlságosan is bemelegedtem. Udvarisan bemutatkoztam ami Kairól nem mondható el, hisz bunkó paraszt módjára viselkedett szegény Kyungsooval. Muszáj volt vigyorognom, hisz Kyung viselkedése nagyon hasonlított valakijére. Ez a valaki nem más, mint Kim Jongin. Huh....már előre érzem, hogy itt még lesznek viták.Bár Baekhyun nem beszélt túl sokat mégis eltudtam könyvelni egy kerti törpének. Vagyis hozzám képest az. Baekhyun nagyon szép arccal rendelkezett és világosbarna tincsei tökéletesen kihangsúlyozták szépségét. Amit láttam az alakjából elég tetszetősnek bizonyult..vagyis karcsú és kecses derékkal rendelkezett. Kyungsoo egy kicsit férfiasabb arccal rendelkezett, de ennek ellenére nagyon jó alakkal rendelkezett ő is csak úgy mint barátja. Sikerült megbeszélnünk mident és holnap Kainál lesz az első óránk. Hát én őszintén szólva szart sem tudok az anyagból, de mindegy.
- Min gondolkodsz?- mosolygott fel rám Kai.
- Semmi- nevetek fel majd lassan meglapogatom Kai hátát.
- Melyik jön be?- kúszik sunyi mosoly arcára.Szemeim forgatom az idióta kérdésén.
- Mind a kettő nagyon helyes, de egyiköjüket sem ismerem- morgom orrom alatt.
- Majd megismered őket- fintorogva fordul be a terembe majd lehuppan helyére.
- Ne legyél bunkó velük holnap-oktatom ki majd én is levágódok mellé.
- Sosem voltam bunkó- morogja majd fülesét felhelyezi fejére és elinditja az egyik számot a körübelül a háromszáz közül. Szenvedélye a tánc, de mindig kell valami amire mozoghat. Magam előtt látom, ahogy agytekervényei mozognak az új koreográfián. Mosolyogva figyelem a beérkező diákokat aki fenhangon ecsetelik a hétvégén történteket. A tanárnő is beszédeleg az órára majd az kezdetét veszi a tanitás. Hamar eltelik a mai nap majd lassan egyedül indulok haza. Általában Kaival és Sehunnal megyek haza valameddig. De Kainak tánc órája van ahogy Hunnienek is de ő az utolsó közös óránkon már nem jelent meg. Nem tudom hol lehet, de úgyis kiszedem majd belőle. Kabátomat még jobban összehúzom magamom ahogy megérzem a hideg fuvallatot ami miatt borzongás fut végig rajtam. Utálom a hideget. Haza érve ledobom magamról táskám majd a konyhába veszem az irányt, hogy egyek valamit. Miután bedobtam egy tál ráment vissza csoszogok -végre teli hassal- az ajtóig majd felszedem hanyagul elhajított táskám. Nővérkém dolgozik csak úgy mint a szüleim így egyedeül leszek egy darabig. Szobámban letelepszem az ágyamra és elő szedem a könyveim. Az ágy kényelmesebb, mint a szék az író asztalom előtt ez köztudott tény ezért inkább itt szoktam tanulni. Kinyitva az irodalom könyvem egyből el is hajítom majd a kezembe veszem a matek könyvem majd megpróbálkozom a feladat megoldásával, de nem igazán akar kijönni a helyes megoldás. Miután ezt is megunom csak félre teszem, hisz matek a harmadik óra és addig lesz bőven időm lemásolni majd Henryről a leckét az egyik mellékhelyiségben. Fáradtan nyújtózkodom egy kicsit majd inkább a kezembe véve gitárom kezdek el játszani. A zene mindig megnyugtat és imádok gitározni. Lassan és halkan kezdek el hozzá énekelni teljes beleéléssel. Az ajtóm halk nyikorgása ránt vissza a valóságba.
- Szép dal volt- huppan le mellém Sehun, aki nem is értem mit keres most itt.
- Neked is szia és minek köszönhetem váratlan látogatásod?- meredek rá felhúzott szemöldökkel majd gitárom az ágymnak támasztom.
- Segítenél?- mered rám kétségbeesett arccal.
- Miben?- morgom kicsit zavartan és morcosan. Mindig nekem kell segíteni.
- Tudom, hogy fura meg minden, de...de csókolj meg- pillant rám, de tekintetét azonnal elkapja amint szembesül fintorral csúfitott arcommal. Teljesen megdöbbent hisz Oh Sehun...vagyis Ő itt Oh Kibaszott Sehun!
- Mégis...miért tenném?- meredek rá értetlen ábrázattal. - Ha most akarsz megbizonyosodni arról, hogy meleg vagy akkor ez....
- Nem!-vág a szavamba indulatosan-Én..én nem vagyis csak ...aishh!- túr két kézzel szőke hajába majd hanyatt vágódik az ágyamon.
- Sehun, mi a baj?- dőlök én is ágyamra. Oldalra pillantva csak annyit észlelek, hogy tekintetét mereven a plafonra szegezi és megpróbál ignorálni ...a saját szobámban!
- Oh Sehun, mondd már- löködöm meg kicsit vállát, hogy észleltessem érdeklődésem.
- Éreztél már úgy, hogy csak egy árny vagy? Egy senki, mihaszna és felesleges emberi lény aki nem képes semmit sem tenni? -néz rám kissé szomorúan.
- Igen- mosolyodom el a kissé szomorú pár nappal ezelőtt történt eseményen.
- Tetszett már valaki? Valaki olyan aki iránt nem kéne, hogy bármit is érezz? Vagy megesett már veled, hogy az illető nem vette észre az érzéseid? Vagy tudod milyen érzés mikor mással látod? - nevet fel keserűen.Meglepődötten kapom rá tekintetem.
- Ki a szerencsés aki élvezheti Mr. Oh figyelmét?- mosolyodom el bátorítóan.
- Maradjon az én titkom-suttogja maga elé majd újra elmosolyodik, de most őszintén.
- Mindet átétem már.
Várj egy kicsit és harcolj érte. Tegyél olyan dolgokat, hogy észre vegyen téged. - mondom ami jelen pillanatban eszembe jut. Sosem voltam egy nagy lelkizős.
- Melyik filmből léptél ki?- mered rám kérdőn szemöldökét felhúzva. Nem sokáig bírja ezt a számonkérő stílust így egyből nevetésbe fordul tettetett komolysága. Kettőnk közül én vagyok a komolytalanabb így ahogy meghallom kissé röhejes nevetését hangosan vihogok fel.
- Edward Cullen vagyok- nyökögöm ki két röhögés között.
- Fúj már így tuti nem kell a csókód-fintorog majd egy egszerű mozdulattal oldalba rúg amitől pillanatok alatt a padlón elterülve találom magam.
- Háhá...Edward vérszippantó Cullent száműztem a birodalmamból-kabál majd az ágyról felpattanva mellém sétál majd úgy tesz, mint ha nagyon erősen rugdalna.
- Ti meg mit műveltek?- tekintetem az ajtóban álló lányra kapom aki nem más, mint a nővérem.
- Semmit- vigyorog Yoorara.
- Ja, persze...hallottam pár fúrcsa szót- mormogja majd mutogatni kezd Sehunra.
- Edward nem fura csak a film. Bár én örülnék, ha kiszappantyúzná most a véred- röhög hanyat vágódva Hunnie.
- Idióta ez a gyerek-fintorogva távozik majd maga mögött becsapva ajtóm távozik.
- Szerinted hallotta a csókos dolgot?-komolyodik meg végre.
- Hm..leszarom- rántom meg vállam.Sehun is vállat ránt majd vissza sétál az ágyamhoz és kezébe veszi a fizika könyvem. Még egy idelyig beszégettünk ..meg tanultunk amit furcsa, hogy kötelezővé tett hirtelen.
Nyolc felé Hunnie távozott így kicsit a kedvem is megcsappant. Morogva kaptam fel az alvós cuccom majd bevonultam a fürdőbe. Most egyből a zuhany felé veszem az irányt majd beállítom magamnak a vizet és belépek a zuhany tálcára. Nyomok egy kevés tusfürdőt a tenyerembe majd bekenem egész testemet vele. Lassan mosom le magamról a krémet majd kicsit beljebb lépek, hogy a fejem tetejét is érje a víz. Lassan folyik végig a hajamon a víz majd az arcomon illetve hátamom(testemen) folytatja tovább útját a lefolyóig. Hanyag mozdulattal fordítom oldalra a fejem így homályosan, de látom magam a most elöttem lévő kistükörben. Jobb kezem felemelve majd tenyerem lassan az üvegre helyezem és egy mozdulattal letörlöm az üveg felületet. Végig nézem arcom minden kis szegletét majd kissé elmosolyodom. Nem vagyok az a nagyon dögös pasi, de nem mondanám magam csúnyának sem. Férfias arcvonásaim már meglátszanak bár ez még alakulhat. Fekete hajam szemembe hullik, de tökéletesen látom ennek ellenére iriszeim. Fél kézzel söpröm el rakoncátlan vizes tincseim, hogy jobb rálátásom nyíljon arcomra. Hh...egész jó képű vagyok. Viszont a füleim...chhh...mindegy ezt néhányan aranyosnak találják. Mégegyszer végig vezetem a tekintetem a tükörképemen majd elzárom a vizet. Komotos léptekkel távozom a fülkéből majd gyors megtörlöm mindenem kék türcsimmel aztán magamra kapom alsóm majd a rövidnadrágom és elhagyom a fürdőt. Lassan vánszorgom le a konyhába ahol csak nővérem tartozkodik.
- Anya és apa? - ülök le az asztalhoz. Eközben Yoora elém rak egy tányér meleg ételt.
- Elmentek anya egyik barátnőjéhez- ül le elém majd enni kezdi saját adagját.
- Az jó- motyogom majd tömni kezdem magamba az ételt.
- Sehunnal te most..tudod..
- Nem járunk csak haverok vagyunk és semmi sem volt köztünk. Szerelmes és tanácsot kért- vágok kusza mondatába. Bár kicsit meglepő, hogy nem is taszítja hogy esetleg meleg vagyok hisz ha Sehunnal kombinál akkor már csak a szexualitásom is más.
- Oh..értem- mosolyodik el egy kicsit.- Tudod, hogy ki jön be neki?- faggat tovább. Olyan, mint ha egy vallatás lenne.
- Nem tudom, de ez mit izgat?- nézek fel kajámból.
- Semmi csak amiket hallottam vagyis csók, Edward, száműzés, fúj, nem kell ezek a szavak ...szóval azt hittem, hogy jártok- motyogja maga elé.
- Hm..nem, de téged..
- Nem zavarna, ha a saját nemedhez vonzódnál- pillant rám. Szemei őszintén csillogtak így elhittem amit mondott. Rá vigyorogtam majd felálltam és a mosogatóba helyeztem piszkos tányérom.
- Köszönöm a vacsorát- intettem majd felmentem a szobámba. Még felléptem a közösségi portálokra legelőször a legismertebbre: a facebookra. Két új ismerősöm is van. Byun Baekhyun és Do Kyungsoo. Hh...megerősítettem majd megnéztem a bejövőket is.
" Szia.
Holnap nem lenne gond, ha negyed ötkor találkoznánk inkább mind a suli előtt a nagykapunál? Még Baekkal van egy kis dolgunk így kérlek találkozzunk ott vagy szünetben keressetek fel minket és keressünk egy találkozó helyet ^^"
17:36
Kicsit meglepődtem, hogy Kyungsoo írt, de azért mosolyogva írtam neki meg a válaszom.
" Szia.
Nem semmi gond. Akkor találkozzunk az általad megadott időpontban és a hely is megfelelő így legalább kiszúrunk majd titeket.
Nem mellesleg jó éjszakát és reggelt attól függ mikor nézed meg ezt. ;) "
21:16
Mosolyogva léptem ki a facebookomból majd lecsuktam leptopom tetejét és bebújtam pihe-puha ágyikomba. Holnap úgy látszik fény derül arra, hogyan is tudunk együtt működni. Még agyaltam egy kicsit, hogy mi és hogyan is történt, de fáradságom erősebbnek bizonyult így magával ragadott a képzelet birodalma.
Baekhhyun pov:
Majdnem az egész hétvégémet a szomszéd sráccal Suhoval igazi nevén Joonmyunnal töltöttem. Fociztunk, kosaraztunk, filmeztünk épp amihez akkor kedvünk volt azt tettük. Joonmyun nagyon helyes férfi, de számomra csak egy barát. Mondjuk tavaly az egyik buliban lekapott, mert túl sok alkoholt fogyasztott és azt hitte, hogy csaj vagyok. Kyung még akkor gyors lerángatta rólam majd inkább haza hoztuk közös erővel. Persze, voltak idióta megjegyzései miszerint csaj vagyok és tuti van pasim. De még Soora is próbált rá mászni, de ő kicsit drasztikusabb módszert választott így jól pofán csapta amitől Suho össze esett majd idiótán vihogott csak. Lefekvés előtt még felajánlotta testi szolgáltatásait mind kettőnknek. Azóta is piszkálom ezzel a dologgal.
Hétfőn a suliban hamar elteltek az óráink majd csak arra eszméltem, hogy egy vigyorgó Henry kalimpálózik nekünk. Hh...nem igazán ilyennek képzeltem őket bár nem panaszkodhatok, hisz nem csúnyák az biztos. Jongin az a tipikus fasza csávó, de Kyung nem hagyta magát viszont én inkább kussoltam. Kai igazán helyes és szemre való fiú és nem tagadom szívesen töltenék vele akár csak egy éjszakát is. Bár kurva nem vagyok így inkább hanyagolom ezt. Jong nagyon jó testalkattal rendelkezik és látszik rajta, hogy sportol valamit hisz izomzata van és nem pedig a felesleg gyűlt fel rajta. Chanyeol magasabb, mint Jongin és ez kicsit félelmetes is. Hisz most komolyan ezt meg mégis mivel etetik?!
Chanyeol is roppant helyes bár az elálló fülei kicsit viccesek. Mármint nem az, hogy ez rontana a kinézetén...inkább dob is rajta. Már beteg is vagyok! Bár azt észre vettem ahogy Yeol vigyorog Soora. Haverom csak úgy, mint mindenki mást általában őket is hamar lerázta.
- Ya! Talán bejössz a fülesnek-vigyorgok rá sunyin. Egy hülye vagy megjegyzéssel nyakon vág majd beiszkol a terembe. Morogva megyek utána majd levágódok én is a helyemre mellé. Persze, hogy én vagyok a hülye. Láttam amit láttam!
Még beülünk a kávézóba Yixingékkel majd olyan öt fele átballagunk Sooékhoz.
- Kyunggie még mindig ugyanaz a kódod?- mosolygok rá a laptopja elött.
- Facen?- pillanr rám közben kiszolgálja Luhanékat. Bólogatok neki jelezvén, hogy igen majd vissza nézek a képernyőre.
- Ugyan az amit te állítottál be- vigyorog majd leül mellém csak úgy, mint a másik két személy. Fogadok, hogy azt sem tudja hogyan kell átállítani. Gyors bepötyögöm a kódot majd azonnal megkeresem az új tanuló társainkat.
- Mit csinálsz?- mered rám Kyung értetlenül.
- Bejelölöm a tanulótársainkat- motyogom, de tekintetem nem szakítom el a képernyöről.
- Yaa..! Csak Chanyeolt, oké? Mr. Faszkalapot ne merészeld- adja a parancsot.
- Ki az a Mr. Faszkalap?- értetlenkedik Yixing. Mr, Faszkalap Jongin lesz.
- Ő -mutatok a képernyőre.
- Baszki..- mered Luhan is a laptopra.- Én tuti alá feküdnék- motyogja teljes áhitattal.
- Ugye tudod, hogy kurvára hetero?- morog Kyungsoo majd nyakon vágja Luhant. Nyak fétise van ennek, de komolyan.
- Mindegy az...ha nem is dugna meg maximum leszo..
- Fogd be!- kiabál mellettem Yixing és Kyung teljesen egyszerre amire belőlem kiszagad a hangos röhögés.
- Senkisem kíváncsi rá mit tennél vele-morog Xing.
- Ki a másik?- von vállat Lu. Nem jelölöm be Jongint csak ellépek az adatlapjáról majd megkeresem Chanyeolt is. Hh...tök aranyos kép van kint. Chan minden bizonnyal az anyukája és egy fiatal lány vagy nő nemtudom.
- Ő se semmi- motyog Luhan.Az biztos. Jobban megnézve édes a mosolya.
- Hm..jaa- bólogatok én is. Még sunyiban mikor mindenki elmegy le enni rá írok Yeolra Kyung facebookjából hisz tudom, hogy Soo havonta háromszor ha megnézi a bejövőit. Lemegyek én is utánuk miután kiléptem majd egy fél óra múlva elindulok haza. Otthon még köszönök szüleimnek és bátyjámnak majd elindulok fürdeni. Semmi kedvem enni így nem is próbálkozok legyűrni valamit. Viszonylag gyorsan megtanulok majd aludni is megyek.
Kedden már kissé lassan tápászkodom ki az ágyamból majd gyors felkapok valami ruhát ami kezem ügyébe kerül. Hajamat belövöm, szemeimet is kihúzom egy kicsit. Hm...most is helyes vagyok, mint mindig. Húzok egy vékonyabb kabátot majd táskámat felvéve szaladok el a konyhába bucsúzni és futva teszem meg az utat a suliig. El fogok késni! Öt perc késéssel, de beérek az órára. Még vagy tízszer bocsánatot kérek majd utoljára meghajolva helyet foglalok a lassan már sírva röhögő Soo mellett.
- Balfasz- vihog fel az óra végén mikor már a tanár úr is elhagyta a termet.
- Nem tehetek róla- motyogom magam elé.
- Hát persze a pici Baekkie nem tehet semmiről- gügyög, mint valami ovódásnak.
- Bocsi anyu legközelebb veled alszom és akkor minden happy lesz- színészkedek neki Byun Baekhyun módon.
- Aludj inkább Chanyeollal- mosolyodik el sunyin majd rám kacsint.
- Mi?- most komolyan nem értem. Nem jön be Chanyeol és nem is fog!
- Azt hitted nem veszem észre, ha rá írsz?- kérdi számon kérő hangon.
- Ritkán nézed általában- motyogom majd felállok a padtól és a terem felé veszem az irányt.
- Mondjuk mindegy is- mosolyodik el mikor mellém ér. Nagyon hamar eltelik a napunk nagyrésze és már csak azt veszem észre, hogy tanulótársaink felé tartunk akik tényleg ott várnak ránk ahol tegnap megírtam Channak....Soo facejéból.
- Sziasztok- mosolygok rájuk. Chanyeol egyből viszonozza a kedves gesztusom, de Jongin csak hátat firdul és elindul azt hiszem a házuk irányába.
- Yaa! Te faszkalap!- kel ki magából melletem Kyungsoo. Yeol csak röhög a szituáción. Az előttünk lévő Jong pedig nem is figyel haverom megjegyzésére csak megy tovább. Húsz perc séta után már egy fehér emeletes ház előtt állunk mind. Belépve azonnal megcsapja arcomat a meleg levegő. A kinti hűvös levegőhöz képest ez most nagyon jól esik. Nagyon szép ez a ház. Stílusosan elegáns. Elég nagy és a falak színei is tükrözik, hogy Jongin anyukája egy elegáns, tanult és kifinomult nő..na meg gazdag.Elég gazdag nő vagy az apja a gazdag, de egy vagyon szóval oly' mindegy. Lassú léptekkel haladunk Yeol és Jongin után akik kicsivel előrébb vannak csak, mint mi. Kyungsoo is rá csodálkozik egy kicsit a házra, de ő egyből feleszmél majd semleges arccal tovább halad.
Láttam Kyung, én láttam!
Fent Jongin szobájában először csak mind a ketten vagyis én és Soo csak megálltunk egyhelyben.
- Most nem ültök le?- kérdezi Jongin morogva majd egy kis fintorral díjaz minket.
- Nem mindenki egy bunkó faragatlan paraszt, mint te!- ránt vállat Soo majd közelebb megy az ágyhoz és helyet foglal Chanyeol mellett. Akkor Kai és Soo mellett kell, hogy legyek?! Áhh...
- Tanuljunk- motyogja Chan majd előpakolja a könyveit. Mindenki egy ember ként mered Jonginra aki nyugodtan ül csak ahelyett, hogy kiszedné a könyveit legalább.
- Jongin a könyveid- sóhajtok fel végül én kissé frusztráltan. Puffogva, de előszedi majd középre hajítja azokat egy mozdulattal.
- Mit tudtok az anyagból?- kérdi Kyung.
- Soo rosszul kérdezted- súgom halkan. Kyung csak rám mosolyog majd megrázza a fejét.
- Ez elmond mindent?- szólal meg gúnyosan Jongin majd meglengeti a könyvet amit SEHOL sem nyitott ki!
- Valahogy gondoltam, hogy Mr. Kim köcsög Jongin nem tanul- mosolyog Soo is amolyan Sátán Soo módjára. - Na és te Yeol?- vesz vissza a gúnyból majd az említett személyre néz.
- Öhm...tegnap tanultunk Sehunnal így a második leckét valamennyire tudom, de az elsőt nem- vakargatja tarkóját lesütve közben tekintetét.
- Oh..az nem is olyan rossz, hisz egy lecke öt fejezet vagy ..hat, de neked nincs olyan sok lemaradásod fizikából- mosolyog Soo bátorítóan majd hátba veregeti gyengéden Chanyeolt.
- Kai- szólal meg Jongin is egy kis idő után.
- Mi?- nézünk rá Kyungsooval kissé értetlenül.
- A Kait jobban szeretem szóval hívjatok így- motyogja majd lapozgatni kezdi a könyvet.
- Ez hülye név- mormogja legjobb haverom.
- A tied a hülye név- morog Jongin vagyis Kai most már...
- Persze, mert míg az én nevem hülye addig ..
- Pofa be ovisok!- kiabál mérgesen Chanyeol. Mind megszeppenve nézünk rá bár én most hihetetlenül örülök annak, hogy kimondta azt amit jelen pillanatban gondol.
- Nekem van egy sokkal, de sokkal jobb ötletem- mosolyodik el Chan diadal ittasan.
- Mi az?- hunyorog Kai érdeklődve.
- Te és Soo együtt én és Baek együtt- mondja szűkszavúan. Én és Ő? Ez most...egy randi vagy csak valami..
- Csoportokra oszlunk, mert én ha így folytatjátok elmegyógyintézetbe fogok vonulni rövid időn belül- magyarázza meg a döntést amit végig hallgatok, mert nem volt más választásom, de azt hittem hogy valami más is közre játszik, de végülis oly' mindegy. Nem Luhan vagyok így úgysem feküdnék hanyatt neki az első randi után vagy előtte.
- Én nem maradok vele- mutat Jongin Soora ahogy végre feldolgozta a hallottakat.
- Nem olyan rossz Chan az elméleted viszont miért én maradok vele? Baek is maradhatna ezzel!-
- Mert ahogy mondtad Yeollal nincs olyan sok "probléma" míg Jonggal igen...na meg szeretsz engem- öltök rá nyelvet majd magamhoz ölelem vigyorogva.
- Oké, akkor holnaptól csoportokban leszünk most viszont én lépek- motyogja Soo majd felpattan az ágyról és a kabátjáért nyúl.
- Nem tanulunk?-nézek rá boci szemekkel.
- Baek neked is jönnöd kell- vigyorog- Ma van apa szülinapja és egyben a dolgozói találkozó is, nem emlékszel?- mosolyodik el. Dolgozói találkozó? De hisz az apukája szülinapja már volt!
- De..de menjünk-motyogom majd lassan feltápászkodok. Még elköszönök tőlük ahogy Soo is és haza felé indulunk. Utközben még kifaggatom Kyungot is erről a hirtelen hazudozási szarságáról majd elválunk és a saját utcánk felé vettük mindketten az irányt. Otthon vettem egy gyors zuhanyt ami tényleg nagyon gyors volt! Enni már egyáltalán nem volt erőm sem kedvem így tanulás nélkül mentem lefeküdni. A hülyeség és a lustaság terjed. Channal vagyok beosztva, remek! Hh..aludj Byun.
2015. július 29., szerda
Pszichológusok vs Pincérek~Ötödik rész~
Sziasztok! Itt is lennék az ötödik résszel ^^ Jó olvasást bogyócskák! *^O^*
Jongin pov:
Haza felé menet bőven volt időm elgondolkozni a ma történteken.Először is azon, hogy Yeol, aki a gyerekkori legjobb és mostani barátom meleg. Szóval kicsit földhöz vágott a hír, de ezt nem akartam kimutatni így inkább csak póénkodtam, hogy elfedjem valódi érzelmeim. Nem kicsit volt sokkoló megtudni, hogy akit eddig heterószexuálisnak hittem az valójában homoszexuális. Bár nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, hisz mégis csak róla van szó, de valahol mégis kicsit bántott...mármint nem a szexuális identitása hanem, hogy fájdalmas volt neki megtudnia ezt. Láttam Chanyeolon, hogy kicsit hálás Jiyeonnak, hogy a tényre rávezette, de a fájdalom, kétely és a sértettség is helyet kapott. Persze, mind a ketten tudtuk, hogy Jiyeon nem fog beszélni erről a "dologról" hisz Őt még senkisem hagyta helyben. El kell ismernem Jiyeon szép nő és férfi szemmel igen kívánatos, de én sem-csak úgy mint Yeol- éreztem kísértést arra, hogy bármi féle szexuális kapcsolatot létesítsek vele. Mondjuk a suli egyik legnagyobb pláza picsája. Fél óra elteltével már a kétemeletes fehérre meszelt házunk előtt találtam magam. Nagy sóhaj után kitártam a bejárati ajtót, de már akkor tudtam, hogy nem úszom meg szárazon a mai incidenst vagyis hogy megint lógtam, de csak nem mondthatom azt, hogy "bocsi csak kiderült, hogy Yeol meleg ezért tökre kiborult meg minden szóval kötelességemnek éreztem, hogy megvígasztaljam!" - na ezt ha fizetnének sem mondanám.
- Erre gyere!- hallottam meg anyám szokásos magasabb tonusú hangját. Sóhajtva vonszoltam magam az ebédlőig.
- Hol voltál eddig?- nézett fel vacsorájából. Minden szem rám szegeződött. Ez a minden annyit jelentett, hogy Jungsun aki a nevelő apám, Hyunsung aki pedig a mostohaöcsém. Na nem, mint ha valamelyiküket szeretném!
- Channal elmentünk vacsizni suli után- tettem keresztbe karjaim tekintetem pedig anyám nyugodt arcát pihent meg.
- Mármint amennyit voltál suliban-szólal meg mellette Jungsun gúnnyal telien.Hh..na ennek meg kellett szólalnia!
- Ja- megpróbáltam ignorálni, de tudjátok nem könnyű ha utána Ő még komunikálni akar velem.
- Nem eszel? Ha már ez egy családi vacsora- mosolyodik el majd megfogja anyám kezét és nyájasan rá mosolyog. Hát nem imádni való egy fazon? Tökön kéne rúgni majd kivonszolni a Han folyóig és ott már csak belelökni egy egyszerű mozdulattal. Sosem akartam, hogy Ők velünk éljenek, de egy idő után bele egyeztem hisz anya boldogsága előrébb való. Hm.....amúgy nem olyan rossz ember Jungsun csak korrektnek látja ha vissza adja a bunkózásom. Ha kicsit jobban megerőltetem agytekervényeim akkor tényleg nem volt hozzá egyetlen-egy jó szavam sem. De ez érthető, nem? Még jó, hogy az!
- Te és a fiad nem tartoztok a családomhoz- mosolyodom el gúnyosan majd hátat fordítva indulok meg szobámba. Az ajtómat becsapva magam után, majd a zárban a kulcsot elfordítva ezzel biztosítva, hogy nem fog senkisem zavarni battyogok el az ágyamig majd csak simán bedőlök a puha bevetetlen, menedéket nyujtó párna tömeg közé. Jelen pillanatban nem akarok arra gondolni, hogy Jungsuék most tuti pipák és ezt nem fogják annyiban hagyni anyával, sem pedig arra, hogy a sulis cuccomban kicsit izzadtan fekszem a tiszta ágyneműn. Inkább feláldozom a mai fürdést, de ez így most pont jó.Pilláim lehunyva pihentetem megfáradt szemeim. Viszont azonnal eluralkodik rajtam elmém sötét kis zuga ezzel felszaggatva és előidézve gyerekkorom fájdalmas, szomorú és pocsék emlékképeit. Tizenkét éves voltam mikor utoljára megtörtént AZ az eset és akkor örökre kilépett apám az életemből most pedig nem tudom hol és miként él, de ez így jó. Tíz éves koromban találkoztam először Chanyeollal. Vagyis menekülés közben futottam belé szó szerint.....
Telefonom halk, de ütemes dallama rángatott vissza a valóságba. Hh...már csak ezek az emlékek vannak meg bennem mélyen apámról, de ezek is csak rosszak viszont róla szólnak. Bármennyire is megvetem és gyűlölöm mégis az apám és látni akarom újra. Újra akarom látni és a szemébe mondani, hogy "Tévedett" ..ohh, de még mekkorát.
Morogva nyúltam telefonomért majd a kijelzőre pillantottam ahol is villogott a hivó majd gyors mozdulattal húztam el a zöld kis ikont.
- Ajánlom, hogy jó okod legyen hogy felhívtál Sehun-morgom a telefonba majd egy gyors mozdulattal fordulok a hátamra így kényelmesebb poziciót véve fel.
- Áááhh....haver szia és nyugi jó okom van...ja igen és itt vagyok a házatok előtt- cseng fel vidám mélyebb és most rekedtebb hangja a vonal másik végéről.
- Megfáztál?- érdeklődöm először csak állapotáról.- Amúgy miért nem jössz be? - húzom fel kérdőn szemöldököm bár tudom, hogy ő ezt nem láthatja.
- Kicsit....és azért, mert az ajtó zárva, de hiába tenyerelek a csengőre senki sem nyit ajtót- nevet fel a szokásos " fogyatékos Oh Sehun vagyok" módon.
- Megyek-morgom a telefonba majd egy egyszerű mozdulattal bontom a vonalat telefonom pedig az ágy sarkába száműzöm majd lassan-de biztosan- feltápászkodok pihe-puha ágyikomból majd futva teszem meg az utat az ajtóig. Amint leérek az ajtó szó szerint csak úgy szaggatom fel...talán lassabban kellet volna, de a lényeg hogy nincs baja.
- Hello-vigyorog amint belép a kissebb utazó táskájával.
- Az ott minek-bökök a tatyójára.
- Ohh..hogy ez? Itt maradok nálatok a hétvégén- mosolyodik el. Ezt..?
- Erről én nem tudok- fonom keresztbe kezeim.
- Most mondtam...anyuék elutaznak és nem szeretek egyedül otthon lenni- von vállat majd elindul a szobám felé. Az én szobám felé!
- Oké, menj csak majd megyek utánad!- morgom még mellékesen hisz igazán nem is figyel csak legyint egyet majd tovább halad.A konyha felé veszem az irányt majd az ebédlőbe aztán benézek a nappaliba is, de sehol senki. Gyors léptekkel feltrappolok a lépcsőn az "öcsém" szobájáig-ami az enyém mellett van-majd bekopogok, de nem várom meg az engedélyt a belépésre hanem egyből szabad utat engedek magamnak.
- Kölyök, anyáék?- nézek végig rajta egy szepillantás alatt, de muszáj újra végig mérnem ...vagyis a furcsa öltözékét. Egy citromsárga fehér csíkos gatyóban és egy ananászos polóban van a szájából pedig kilóg a zöld fogkeféje.
- Elmentek a mamihoz- von vállat hetykén.
- A te mami..
- A tiedhez-vág a szavamba mosolyogva.Mondjuk Ő még nem is annyira borzalmas ...ismétlem annyira..
- Rendben akkor jó éjt- intek egyet majd megengedek egy féloldalas mosolyt.
- Aludj jól hyung- mosolyogva integet mielőtt még bezárnám az ajtót. Hh....néha őt sem értem, de egy biztos ő még csak egy kölyök. Habár nem tudom, hogy most mennyi idős hisz a születésnapján sosem vettem részt.Mosolyogva nyitottam be a szobámba, de komolyan az én szobámba! Már csak Sehunt láttam ahogy egy szál rövid nadrágban pakolgatja a cuccait.
- Évekig akarsz itt maradni? És amúgyis ez az én szobám!- háborogtam, de látszólag a kis pöszét nem zavarta hisz nyugodtan pakolgatott tovább.
- Ma velem osztozol szóval pofa be!- morogja majd rám mosolyog.
- Nem értem minek barátkozom veled-puffogom tovább még mindig csak magamnak.
- Amúgy az öcséd?- néz rám végre normálisan abba hagyva a pakolást majd helyet foglal a francia ágyon.
- A szobájában és amúgyis ne érdekeljen! - vigyorodom el örömittasan. Fogalmam sincs mi ez az érdeklődés hirtelen Hyunsung iránt, de nem is érdekel.
- Oh..azt hittem, hogy rákérdezhetek, de akkor ezentúl csak a te csúnya pofádról érdeklődöm majd-emelte fel kezeit védekezően maga elé.
- Remek színész lennél mondtam már?- nevettem fel majd egy laza mozdulattal lekaptam magamról polómat ami egész nap rajtam volt és száműztem a szobám egyik sarkába.
- Fúj haver...-fintorgott Sehun.
- Mi volt amit akartál mondani?- mosolyodtam el. Nem akartam reagálni az újabb gyerekes hülyeségére.
- Emlékszel mikor megemlítetted, hogy kik lesznek a tanuló társaitok?- feküdt hason majd úgy bámúlt rám.
- Aha, mi van vele?- foglaltam én is helyet a kék kis fotelemben.
- Mikor mondtam Henrynek azt mondta, hogy ő hallott róluk és látásból ismeri őket Kyuhyuntól a lényeg az, hogy mikor tesink volt amiről lógtatok..akkor nekik jukasuk volt így beszéltünk velük- mosolyodott el büszkén, mint ha nagy tettet vitt volna véghez.
- ....És?- kérdeztem meg végül kis hatás szünet után.
- Kyungsoo a kis bagoly szemű elég helyes, de nem hagyja magát és kicsit nagyszájú szóval elég menő stréberhez képest. Baekhyun..ő is helyes meg minden, de ő a visszafogottabb és csendesebbik fél-mosolyodik el.
- Hm...köszi az infót-bicentettem elismerően. Ekkor nyílt az ajtó és Hyunsung lépett be.
- Hyung anyáék azt mondták...
- Szia Hyunnie-integetett vigyorogva Sehun az ágyon ülve.
- Sz..szia hyung-hajolt meg "öcsém" majd újra rám pillantott.
- Hogy vagy Hyunnie mostan....
- Fogd be-csititottam haverom aki erre csak elégedetlenül mormogott valami szitokszót, de nem értettem.
- Mi van anyával? -néztem vissza Sungra.
- Hm..jaa, igen ők csak holnap dél fele jönnek haza majd addig csak te és én..meg Sehun hyung leszünk?- pillantott rám Hyun.
- Hm..ez az ufó itt telepedik le hétvégére - mosolyodtam el mire az arcomba csapódott kedvenc párnám.
- Most már jó éjt hyungok- integetett Sung majd távozott.
- Aranyos gyerek-vigyorgott Sehun majd elterült az ágyamon.
- Te homokos pedofil állat-ugrottam rá majd ütni kezdtem a párnával amit még ő hajított nekem. Ezután mind a ketten elmentünk fürdeni majd kis hülyéskedés után aludni mentünk az én boldogságom érdekében. Vagyis próbáltam Sehunt száműzni a padlóra, de nem engedelmeskedett így az ágyamon osztoztunk. A hétvége -vagyis szombat, vasárnap- is jól eltelt.Yeollal is beszéltem telefonon, mert a keresztesójuknál töltötték a hétvégét így nem tudott volna átjönni, de jót beszéltünk. Néha kicsit furi volt Sehun viselkedése mikor Hyun is ott volt a közelben, de ezt leszámítva ugyanakkora barom, de jófej volt végig. Ja, és Jungsun volt az aki engedélyezte-és rávette anyut is- hogy Sehun had maradhasson. Mondhatnu tűrhetően telt a hétvégém.
Hétfő reggel szokásomhoz híven késtem a suliból, de szerencsére a tanár sem volt bent akkor még. Hm..és az igazgató sem hivatott minket amit nem tudok mire vélni, de mindegy.
A nap nagyrésze hamar eltelt, de az utolsó elötti óránk előtt Sehun még benyögte, hogy keressem meg a tanulótársainkat keddig minimum, mert ők mondták neki csak elfelejtett szólni majd elhadart még egy bocsit és elfutott, de szó szerint elsprintelt.
Morogva indultam meg a suli udvarára majd odakint karon ragadtam Henryit és vonszolni kezdtem magam után.
- Yeol gyere te is!- kiabáltam vissza még a másik áldozatnak is aki csak vigyorogva futott utánam. Semmi sem változott. Nem változott a viselkedésünk és igazából nem is érdekelt, hogy Chan melyik nemhez vonzódik.
Még gyors elmagyaráztam a két lököttnek, hogy hova és miért megyünk...Henry pedig már ismeri őket így könnyen megtaláljuk a strébereinket.
- Sziasztok skacok!- integet Henry fel-le ugrálva kezeivel hevesen artikulálva közben majd rohanni kezdett két alacsony srác felé. Fejcsóválva követtük.
- Sziasztok- biccentettem mikor oda értünk hozzájuk.
Kyungsoo pov:
A hétvégém ugyan úgy érdektelenül telt, mint eddig az összes többi. Igaz, hogy Seungsoo az átlagnál többet piszkált, mint szokott. Végig untam a napokat, órákat, perceker, másodperceket és amit csak lehetett. Viszont ma suli...oké a normális emberek nem örülnek az iskolának, de én szeretem és nem csak a barátok miatt. Rendben talán tényleg stréber vagyok. Mosolyogva keltem ki az ágyamból majd egy ezer wattos vigyorral sétáltam el a fürdőig a ruházatommal amit ma hordani fogok. Gyors lekapkodtam az alvós ruhám majd beálltam a zuhany alá. A meleg vízcseppek lassan folytak végig testemen majd örvény szerűen szippantotta magába a lefolyó. Kissé felhevült testemnek még ha nem is frissitőleg, de jól és esett a meleg víz. Hajamat már nem mostam meg hisz nem lett volna elég az idő, hogy meg is száradjon. Körübelül tíz percig áztattam magam a zuhany alatt majd a törölközőt derekam köré csavartam és úgy hagytam el a párás kabint. Gyors törölközés után magamra szenvedtem csőszárú fekete farmerom ahhoz pedig egy világoskék kockás inget húztam fel.Az ingek mostanában nagyon divatba jöttek ...meg az az idióta mindenféle trágár vagy csak undoritó feliratú polók. Na, meg az izom poló, izom nélkük az hódít. Hajamat kicsit felzseléztem vagyis nem az az égnek mered stílusban, hanem csak elöl egy picit, hogy épp csak feltűnjön hogy törődöm a kinézetemmel. Még gyors végig néztem magamon majd vissza sprinteltem a szobámba és felkaptam a cipőm.
- Kyung reggeli!- hallottam meg anyám sipitozó, de szeretettel teli hangját. Futva tettem meg a távot majd a táskámat a sarokba dobva vágódtam le a székre.
- Reggelt mindenkinek- vigyorogtam az asztalnál ülőkre.
- Mi ez a nagy boldogság?- mustrált végig kérdőn bátyjám.
- Semmi- vontam vállat vigyorogva.
- Tudtam, hogy megkellett volna szivatnom- morogta majd tovább ette melegszendvicsét.
Nem reagáltam rá semmit csak gyors befaltam az elém tett ételt majd puszit nyomtam anya arcára a bátyjámhoz még hozzá vágtam egy " viszlát te paraszt" mondatot majd hátamra kapva táskámat indultam meg a suliba. Kezd már kicsit hűvösebbé válni az idő így azt hiszem, hogy ez a hosszú ujju ing is kevés, de ma már csak ki bírom így.
Szaporán szedtem lábaim, hogy minél hamarabb "célba" érhessek. Mikor már a suli elé értem megálltam a nagykapú előtt és úgy vártam Baekhuyunra.
- Dyo!- hallom meg becenevem a hátam mögül.
- Hívhattál volna- mosolyodtam el majd magamhoz öleltem amit természetesen Ő is viszonzott.
- Bocsi azt hittem gyorsabb voltál, mint én-engedett el.
- Nem gond-legyintettem lazán majd együtt elindultunk az épületbe. Az órák viszonylag hamar teltek és már csak három óránk van vissza és szabadság. Yixingékkek még megbeszéltük, hogy elmehetnénk a közeli kis kávézóba meginni valamit vagy enni esetleg és közben végre beszélhetnénk is egy kicsit. Rég volt időnk vagy erőnk össze ülni, de hál' isten most mindenki ráér és kedvünk is van ehhez a kis össze "röffenésre". A matek terem felé tartva hátulról valaki szélsebesen kapja el csuklóm majd fordít magával szembe.
- Ohh..Henry -mosolyodom el lágyan. Aranyos srác nekem vele személy szerint nincs bajom ráadásul felválalja magát mindenki előtt.
- Sziasztok- tekintetem átsíklik a két közeledő személyre majd enyhén sokkot kapva figyelem közeledő alakjukat. Hm...láttam már őket, de akkor sem jókor.
- Hello- szólal meg mellettem Baek mosolyogva majd még elkapom vizslató tekintetét amint a két jövevényt elemzi.
- Park Chanyeol-nyújt kezet a magasabbik fekete hajú kissé elálló fülű, de csodás vigyorú srác.
- Örvendek Do Kyungsoo-fogok vele kezet. Majd gyors váltás után már a szőke-fehér..nem tudom milyen hajú, kreol bőrű srác áll előttem komor lekezelő arc mimikával vizslatva.
- Hello, Kim Jongin- biccent majd tekintetét inkább a közelben sipitozó kiscsajokra vezeti. Hh...udvariasságról ez sem hallott.
- Mikor legyenek az órák és hol?- pillant vissza rám majd pár másodperc elteltével figyelmét újra a libáknak szenteli. Látom ahogy Baek és Chanyeol érdeklődve vár a válaszomra viszont Mr. Faszkalap nem hajlandó figyelni....huhh..találó nevet találtam ennek az "izének".
- Megbeszélhetjük, ha Mr. Casanova is tud öszpontosítani- morgom mérgesen majd csettintek egyett Jongin előtt annak ellenére, hogy amint mondatom elhagyta ajkaim rám kapta tekintetét csak nem tudom, hogy érdeklődésből vagy mert ennyire meglepődött.
- Figyelek bagoly kepű-vigyorodik el gúnyosan. Megszoktam ezeket a bátyámtól, de most szívem szerint beszólnék, de nem akarom fecsérelni az időt.
- Egy héten öt iskola nap van, mi pedig négyen vagyunk így logikusan elosztjuk és sorban megyünk mindig így a hely már megvan- vonok vállat.
- Minden nap négykor nektek jó?-veszi át Baek a szót tőlem.
- Nekem igen-mosolyodik el Chanyeol majd rám pillant és mosolya vigyorrá szélesedik.
- Oké, akkor holnaptól tartsuk ezeket az órákat kezdjük nálam, oké?- morog Jongin vagyis Mr. Faszkalap. Mindenki elismerően bólogat.
- Akkor ennyi...sziasztok óránk lesz- mosolyodom el majd kicsit meghajolunk Baekyunnal majd a másik irányból csak Yeol viszonozza míg a nagyképű csak biccent...újra.
- Sziasztok- köszönnek el ők is. Nem pazarlok több időt csak hátat firdítok majd Baek is követi példám és a tanterem felé vesszük az irányt.
- Ya! Talán bejössz a fülesnek-vigyorog rám Baek.
- Hülye vagy- osztok le neki egy tockost majd besurranok gyors a terembe majd elfoglalom a helyem. Hm..kíváncsi leszek mi fog ebből kisülni. Hh...már előre félek. Sose érjen véget ez a nap!
2015. július 24., péntek
Pszichológusok vs Pincérek~Negyedik rész~
Baekhyun pov:
Untam már ezt a napot pedig még el sem kezdődött igazán. Lyukas óránk van így igazából nekem nyolc, hogy töltjül el ezt az időt.
Hiába akartam ezt a majmot magammal rángatni óra után shoppingolni ezt dobhattam is, hisz sátán Soo nem hajlandó velem tartani. Mondjuk megértem egy kicsit. Mindegy is majd elmegyek anyával vagy az unokahúgommal. Egyátalán nem érdekel a foci, de a gondolataim folyton vissza terelődtek a tanulótársainkra így jobbnak láttam ha lekötöm magam. Ah..és milyen jól teszem. Félmesztelen kigyúrt vagy csak szálkás testalkatú pasik tömkelege. Utálom Mr. Wangot, de meg kell hagyni ha Ő tanít valakit az már "rendes" testtel rendelkezik. Ja, igen nem tudom hogy említettem-e már, de nem mellékesen javíthatatlanul meleg vagyok. Nem tehetek róla, hogy a pasik jobban vonzanak, mint a sipitozó kis cafkák. Sosem tudtam illetve tudnám magam elképzelni úgy hogy alattam egy csaj éppen na..khm...tudjátok. Próbáltam az összes srácot feltérképezni mielőtt az óra véget ér és az összes helyes fiú eltűnik, hogy felöltözzön. Természetesen Soonak is feltűnt, hogy kapkodom a tekintetem ide-oda hisz furcsán méregetett egy darabig amit láttam, de nem érdekel. Majdnem harminc srácot nehéz lecsekkolni tíz perc alatt főleg, hogy ha póló nélkül szaladgálnak. Ahogy nézegelődtem feltűnt két srác aki elég feltünően néz. Habár az egyik csak ide pillangatott és próbálta leplezni, hogy enge..nem is engem hanem minket lesnek. Kérdőn felhúzott szemöldökkel meredtem rájuk. Mégis mit néznek?
- Ya..Soo az a két srác minket bámul- motyogtam neki hangosan mégis úgy, hogy ne tűnjön fel az ismeretleneknek szám mozgása így elfedve azt a tényt hogy én értesítettem erről a dologról haverom is.
- Hol?- hajtotta le fejét és az össze kulcsolt kezeit pásztázta maga előtt.
- A lelátó jobb oldalán az öltözői részen...kicsit takarásban egy szőke meg egy mogyoró barna hajú- válaszoltam meg a kérdését.
- Hm...látom őket. Ismered valamelyiket? - kérdezte kis éllel a hangjában. Gyülöli ha valaki figyeli vagy ha leselkednek utána.
- Nem, ..talán mennünk kéne? - fogtam meg csuklóját majd lassan felálltam, de tekintetem nem szakítottam el az idegenekről akik a faltámasztás helyett elindultak felénk. Ide jönnek?!
- Jönnek, gyerünk- rángattam karját, de Dyo nem volt hajlandó megmozdulni.
- Meg akarom tudni mit akarnak- emelte fel a fejét és a felénk tartókat kezde el vizsgálni. Ha nem lennék berezelve akkor én is megnézném őket alaposan. Nem tudok verekedni ....ráadásul az arcom kincs! Mikor ide értek hozzánk még erősebben szóritottam Kyung csuklóját majd vissza huppantam mellé és úgy bámultam a tőlünk körübelül másfél méterre lévő srácokat.
- Hi! A nevem Henry Lau- biccentett a mogyoró barna hajú fiú elmosolyodva.
- Hagyd az angolt! - parancsolt rá a mellette lévő. - Oh Sehun vagyok- mondta majd bíztatólag küldött felénk egy szívdöglesztő félmosolyt.
- Do Kyungsoo, nagyon örvendtem- állt fel mellettem haverom megfogva csuklóm.
- Megmondtam, hogy ők azok ...vagyis neked mi a neved?- mutatott rám azt hiszem Henry.Heeh?
- Byun Baekhyun- nem is értem miért fontos ez.
- Ti vagytok azok! - lelkendezett fel-le ugrálva, mint egy óvodás.
- Nyugodj már meg... - forgatta szemeit Sehun.
- Akartok valamit? - szólalt meg ridegen mellettem Kyungsoo. Mindig is a frász kerülgetett a bunkó énjétől. Borzongás futott rajtam végig ahogy megláttam Soo tekintetét. Ezért nem ismerkedik! Sátán Soo ott rejlik benne mélyen..wow félelmetes, de lenyügöző.
- Channie és Kai tanulótársai lesztek-tapsikolt Henry vigyorogva. Ez meg hány éves? Jézusom..
- Remek akkor mondjátok meg Channienek és Kainak, hogy jó lenne ha előben is bemutatkoznának nekünk és megbeszélnénk néhá..
- Kyuhyun hyung! - visított fel Henry félbeszakítva ezzel Soot. A srác futásnak eredt egy másik idősebb fiú karjaiba vetette magát majd ..majd ...ez komolyan megcsókolta? Nagy szemekkel, félig nyitott szájjal meredtem a most láthatólag hevesen smároló párra. Azt a rohadt! Ezzel nincs is nagy gondom hisz meleg vagyok így nem taszít két pasi smárolása, de mindkettő helyes- nem is kicsit- és ezek pont egymásra találtak. Ch..bezzeg én nem kapok senkit! Amúgyis ez a Henry gyerek kicsit idegesitő pedig alig beszélt valamit.
- Oké, meg ne kúrd itt!- ordította el magát Sehun mire a két fél felénk pillantott és elnevette magát majd kézen fogva(!) lassan hozzánk sétált. Koreában kézen fogva és csókolózva...ezek is öngyilkosok akarnak lenni!
- Ugyan pösze nyugi van-borzolt a nála magasabb hajába vigyorogva.
- Sziasztok a nevem Cho Kyuhyun végzős- hajolt meg elöttünk. Végzős. Hm..akkor ez lesz az utolsó éve itt.
- Hello a ne..
- Tudom kik vagytok-vágott a bemutatkozásomba- Sokat hallottam már rólatok- mosolyodott el barátságosan majd közelebb vonta magához eddig csendben figyelő párját és egy puszit nyomott az arcára mire a barna hajú egy elégedett mosolyal díjazta elöző tettét.
Most, hogy egy kicsit jobban megnézem őket illenek egymáshoz. Henrynek szeleburdi természete van míg az idősebbnek visszafogottabb így tökéletesen kiegészítik egymást.
- Nagyon örvendtem- hajolt meg mellettem Kyung- Nekünk óránk lesz így mennünk kell, de kérlek üzenjétek meg a barátaitoknak hogy meg kéne beszéljük az óráknak a helyét illetve idelyét így jó lenne, ha keddig felkeresnének bennünket- mondta Kyung majd kicsit meghajolt bucsúzoul.
- Sziasztok- intettem én is. Elköszöntek ők is majd Sooval elsétáltunk a teremig. Habár nem értem ezt a nagy sietséget hisz még van tíz percünk az óráig.
A nap nagyrésze úgy telt, hogy bámultuk a professzort aki egymás után háromszor tartott órát méghozzá a legszarabb tantárgyakat. Így három órán keresztül bámúlhattuk matektanárunk képét. A hatodik óránk előtt mindenki imádkozott, hogy csak ne az a retardált legyen velünk. Hál' Isten nem ő tartotta hanem belibegett énektanárunk Mrs. Jung. Komolyan belibegett vagy nem is tudom. Elég elborzasztó volt látni egy elég feszes térdig érő, mély kivágású egyberészes kék szoknyában aminek ráadásul a háta csipkézett. Most komolyan fél lábbal a sírban van a nyanya, de ilyen rucikat húz fel.
Elég borzalmas...phfujj ..mikor felült a tanára asztalra már úgy voltam vele, hogy kikéretőzök egy "hánynom kell" mondatot benyökögve.
- Ezt se dugja meg senki- fordult hátra Luhan hozzánk vigyorogva. Kínai ő is csak úgy, mint a cukrásznak tanuló Yixing. Egy program keretében helyezték Koreába őket a kérésükre.
- Csodálkozol - fintorog Kyungsoo mellettem amire egy szélesebb mosolyt eresztek meg.
- Ne legyetek ilyenek már..hisz tök jó csaj az öreglány- kuncogtam fel halkan, hogy azért még se hallja meg tanárunk.
- Nekem nem lenne ingerem egy ötven éves nagyihoz- imitál hányást elég feltünően- és hangosan- öklendezve.
- Luhan úr megint elkalandozott a figyelme!- kiabál Mrs. Jung.
- Dehogy tanárnő csak egy légy volt, de elintéztem-pördül gyors előre majd büszkén elmosolyodik.
- Akkor kérem most már próbálja meg ignorálni a legyeket- legyinti meg pálcáját amivel általában vezényli a társaságot.
- Rendben...nagyi-motyogja el a végét, hogy csak én, Soo és a mellette ülők hallják. Fogyatékos ez a gyerek is. Ártatlan képe van a kis özikének, de belül egy romlott kisgyerek. Egy a szerencséje, hogy kitűnő a barom. Mondjuk én is majdnem...kivéve a tesit ugye, de kérem szépen a tesit mindenki leszarja úgy ahogy van.
Mikor a hatodik óránk is befejeződött azután jött még három ami nem is volt olyan vészes majd Sooval elindultunk hozzám. Még gyors elvittük a kajáját a balféknek aki a bátyjám majd péntekhez híven beültünk a moziba egy nagy popcornnal és colával. A film pocsék volt, de komolyan. Olyan filmet akartunk amit még egyikünk sem látott így random választottunk egyet és pont ezt a szutykot fogtuk ki. Valami ócska romantikus nyálgép volt, de szerintem mindkettőnknek egy időre elég a moziból. Még beültünk teázni és valamit enni majd haza indultunk külön miután elköszöntünk egymástól. Otthon hiába kiabáltam a szokásosat- Itthon vagyok, mert haza jöttem!" -idióta és egyben értelmetlen mondatom nem válaszolt rá senki sem....pedig szoktak ez az én fura családom főleg ha anya válaszol. Az valahogy így hangzik: " Pedig azt hittem elcsaptak így sajnálom, de ma nem eszel", " Ne ordíts!" vagy a " Kit izgat Byunnie"- mondatok amik mindig feldobnak hisz tudom, hogy csak viccel. Hm...kicsit hiányzik a nyüzsgés, de ezek szerint anyáék dolgoznak a bátyjám pedig nem tudom hol van. Még Soonak dobtam egy üzit, hogy holnap reggel átugrok hozzá majd gyors megettem a két perccel tökéletesen-ami igazából borzalmasnak számitó-ramenem majd letusoltam és eltettem magam holnapra. Tanulótársak..huhh...aludj Baek!
Chanyeol pov:
Nem tudtam, hogy mit tegyek, mit gondoljak és hogy mihez kezdjek most. A harag szélsebesen söpört végig megtört szívemen. Kire is haragszom? Hm...talán Jiyeon a hibás? Ugyan kit áltatok? Nem hibáztathatok egy "ártatlan" embert akire a szerelmem áldoztam. Vak és gyerekes szerelem melyet nem tudom mi éltetett bennem egy éven keresztül. Idióta voltam akkor is és most is hogy nem vettem észre, hogy én az első egy hónaptól-mikor megláttam- nem szerelmes vagyok belé hanem ez csak puszta ragaszkodás. Ragaszkodás miszerint megláttam és nekem Ő kell alapon titokban szívemhez láncoltam, de sosem kellett nekem! Nem, egy ilyen ember nem kell! Csak a képzeletem szülte viselkedését és személyiségét, de Ő teljesem más. Elborzaszt a vakságom. Még csak ha ez lenne a probléma! Hogy tud egyetlen egy ember kételyt ébreszteni bennem a szexuális identitásomat illetően? Észre kellett volna vennem. Annyi cafka után akikkel szexuális viszonyom volt és egyiket sem élveztem igazán. Hm..nem éreztem semmit akkor mikor az aktusok zajlottak. Jobban kellett volna figyelnem! Saját magam nem veszem figyelembe nem hogy másokat ezért tudok meg minden információt hónapos késéssel, mint például Henry kapcsolatát. Teljesen idióta vagyok! Mégis miért nem dühöngök, rombolok, piálok vagy verekedek?! Hisz kérem szépen most tudtam meg magamról, hogy buzi vagyok! Lelkem még mindig háborog e furcsa és egyben kicsit bizar tény miatt, de nem tudok mit tenni! Mégis mit tegyek? Szívem hangos dobogása és könnyeim fátyolátol nem látok tovább. Szívemre egy megmagyarázhatatlan fájdalom ült ki ezzel gyors pumpálást váltva ki...olyan mint ha az igazi énem ki akarna törni fogságából. Agyam sem kapcsolt igazán de lábaim tökéletesen mozogtak legbelül pedig tudtam hova tartok ebben csak könnyeim akadályoztak, hisz elmosták az előttem lévő teret. Lassan folyt végig fájdalmam jelképe arcomon majd a rideg betonnal találkozott amely magába szívta bánatom, de nem tűntetve el ezzel a bennem tomboló vihart. Az erdős rész szélére érve bizonytalanul megtorpantam majd egy mély sóhaj után újra útnak indultam. Lassan botorkáltam beljebb a dús zöld növényzet között és ezzel szívem szegleteit is feltárva magam előtt. Régi szép emlékek rohamozták meg elmém így egy kicsit feledve a gondokat melyeket nem neveznék igazi gondoknak. Voltak szép napok melyeket a faházban töltöttünk Kai-jal, de ezek már homályba bújtak és felejtődni látszik az idő múlásával. Most több, mint három év elteltével újra itt vagyok de szívem nem enged így csak lentről csodálom gyerekkorom fénypontjainak helyét. Hiányzik Jongin akivel nap mint nap együtt jöttünk ide majd együtt távoztunk. Most viszont Ő nincs itt csak a keserű megtört szívem mely még mindig bőszen fortyog. Hogy mondjam el másnak? Mit fognak reagálni? Egyáltalán lesz-e jövőm amiért érdemes élnem? Kérdések tömkelege villodzott elmémbe ezzel újra felbőszítve haragos, megtört és kétségbeesett szívem. Talán találok magam mellé egyszer valakit. Egy jó embert talán..csak úgy mint Henry. Az ő szülei elfogadták a szexuális orientációját ahogy mindenki más is a közelében. De mi lesz velem? Megbékélnek egyáltalán idővel a ténnyel? Hm...nem áll szándékomban közölni senkivel egyenlőre. Jobb ez így...még.
Telefonom halk csörgése rántott vissza a valóságba. Kai. Felvettem mit is tudnék tenni. Elmondtam neki hol vagyok mire azt válaszolta, hogy azonnal jön csak maradjak itt. Hová is mehetnék? Talán...talán Ő megérti majd a helyzetem.
Fogaskerekem megállás nélkül kattogott különböző dolgokon. Körübelül negyed óra elteltével Kai lépett be a kuckó ajtaján majd mellém fészkelte magát. Hiába is faggatott nem tudtam, hogy fogalmazhatnám meg a bennem kavargó érzelmeket. Ahogy felidézte bennem gyerekkori emlékünk azonnal mosoly szökött arcomra. Fájt. Fájt még mindig a tudatlanságom, de ezek az emlékek feledtetik velem gondom. Önkénytelenül áradtak belőlem a dolgok melyek kimondásra vártak tán évekig, de csak most jött el az idelyük. Újra felszínre tört fájdalmam és már nem bírtam tovább pedig tudtam, hogy tartanom kell magam, de könnyeim megállíthatatlanul zúdultak le orcámom egészen a fa lapjára. Egyedül éreztem magam.....
Jongin magához ölelt, de az első pár másodpercben csak arra tudtam gondolni hogy most ellököm magamtól és futásnak eredek.Menekülnöm kéne. Mindent elvetve húztam magamhoz közelebb arcom a nyakába rejtve, hogy még véletlenül se lássa eltorzult könnyekkel csúfított arcom. Tudtam, hogy válaszokat vár. Nekem is idő kell...idő míg átgondolom.Tíz perc elteltével nyugodtabbnak éreztem magam és ezt Kai is érzékelte hisz lassan eltolt magától majd a szemeimbe nézett.
- Most már mindent el kell mondanod!- meredt komoly tekintettel rám ellent mondást nem tűrően. Bólintottam, miszerint szavait felfogtam és kész vagyok mindent elmondani. Lehunytam pilláim majd nagyot sóhajtva kezdtem bele mondandómba.
- Tudom, hogy hihetetlen lesz elsőre egy kicsit de kérlek halgass végig! -néztem iriszeibe reménykedve.- Nem tudom, hogy mióta vagy hogy miként csak azt tudom, hogy megváltoztam. Megértem ha ezek után időre van szükséged hisz én magam sem fogtam fel teljesen, de te vagy az első akinek ezt elmondom...és nem is biztos hogy ezt rajtad kívűl más is tudni fogja szóval csak azt aka....
- Park. Chan. Yeol. Mond már ki!-vágott szavamba indulatosan. Puffogva és sértetten meredtem rá, de tudtam hogy tovább nem húzhatom az időt.
- Meleg vagyok- vontam vállat bár tekintetemet inkább a kuckó padlójára vezettem mint hogy Kait nézzem. Fél szemmel fel lestem rá de arcán feltűnően látszott értetlensége és egyben a kíváncsiság..mérhetetlenül nagy kíváncsisága.
- Öhm..jaa...tudod...- szemöldököm magasba szökött és úgy bámúltam rá. Kicsit megmosolyogtatott tehetetlensége hisz látszólag nem tudta, hogy kérdezhetne tapintatosan rá arra a dologra ami jelen pillanatban érdekli.
- Nyugodtan kérdezz!- utasítottam szerényen.
- Mikor és hogyan tudtad meg? - jött azonnal a kérdés.
- Még csak ma jöttem rá ami minden bizonnyal egész eddig elöttem volt csak nem akartam észre venni. Jiyeon térített észhez-mosolyodtam el. Talán nem kell tartanom. Ő a gyerekkori barátom vele azt hiszem megoszthatom ezt.
- Jiyeon? AZ a Jiyeon?!- meredt rám értetlenül.
- Igen, az. Ma berángatott.... vagyis hagytam magam na a lényeg, hogy a szertárban vagy mi volt az...leakart velem feküdni, de nem érztem semmi késztetést arra hogy megfektessem és nem is találtam vonzónak. Mikor mondtam neki, hogy egy szánalmas ribanc azt kérdezte hogy meleg vagyok-e. Nem mondtam semmit csak eljöttem..- vázoltam neki a "fontosabb" részét a sztorinak.
- Nem vagy semmi haver-nevetett fel majd újra elővette a komoly-kis-Kim-Jong-In- tekintetét. - Te hót' homár vagy -emelte fel fejét büszkén, mint ha nagyon nagy felfedezést tett volna.Ch...nem volt poénos, de mindegy.
- Ja-reagáltam a legegyszerűbben a mondatára.
- Chan...ettől mi még ugyan úgy haverok maradunk és nem változol a szememben. A nemi identitásod engem hidegen hagy max ha bulizunk akkor te a pasik seggét nézed és nem a csajokét ennyi. Viszont ha lehet ne akarj megdugni-mosolyodott el bárgyún. Ez a Jongin féle viditási módszer. Senkinek sem ajánlom mert most pofán kéne gyűrnöm ,de tudom hogy nem hazudik.
- Akkor örök tesók?-emeltem fel jobbom.
- Örökké tesók- pacsiztunk le nevetve.
- És van már jelölted?- szemöldök húzogatva mered rám.
- Nem, de ha nagyon kanos lennék levezetem rajtad- perverz vigyorom elővéve mászom kicsit közelebb hozzá.
- Ohh.....Fújj Haggyá'! -lököd nevetve. Még órákig szórakoztunk a faházban hisz Jong nem igazán akart vissza menni órára ahogyan én sem így megegyeztünk, hogy inkább itt maradunk. Este nyolc fele a városba vettük az irányt, hogy szerezzünk magunknak valami kaját. A kisebb vacsink után mindketten haza indultunk. Otthon anyáék már vártak és közölte velem, hogy hívták őt a suliból...nem igazán zavart tudtam hogy mivel jar a "lógásom". Fürdés után befeküdtem az ágyamba és csak reménykedni tudtam, hogy a nap egy részét (a rosszabbikat) kialszom így kicsit feledve is.
De egy biztos mosolyogva ragadott magával a fáradtság.
[[Sehun és a szőke haja *-* szerintem ez áll neki a legjobban ^^]]
[[ Henry ^^ Olyan kis komoly feje van itt T_T]]
Untam már ezt a napot pedig még el sem kezdődött igazán. Lyukas óránk van így igazából nekem nyolc, hogy töltjül el ezt az időt.
Hiába akartam ezt a majmot magammal rángatni óra után shoppingolni ezt dobhattam is, hisz sátán Soo nem hajlandó velem tartani. Mondjuk megértem egy kicsit. Mindegy is majd elmegyek anyával vagy az unokahúgommal. Egyátalán nem érdekel a foci, de a gondolataim folyton vissza terelődtek a tanulótársainkra így jobbnak láttam ha lekötöm magam. Ah..és milyen jól teszem. Félmesztelen kigyúrt vagy csak szálkás testalkatú pasik tömkelege. Utálom Mr. Wangot, de meg kell hagyni ha Ő tanít valakit az már "rendes" testtel rendelkezik. Ja, igen nem tudom hogy említettem-e már, de nem mellékesen javíthatatlanul meleg vagyok. Nem tehetek róla, hogy a pasik jobban vonzanak, mint a sipitozó kis cafkák. Sosem tudtam illetve tudnám magam elképzelni úgy hogy alattam egy csaj éppen na..khm...tudjátok. Próbáltam az összes srácot feltérképezni mielőtt az óra véget ér és az összes helyes fiú eltűnik, hogy felöltözzön. Természetesen Soonak is feltűnt, hogy kapkodom a tekintetem ide-oda hisz furcsán méregetett egy darabig amit láttam, de nem érdekel. Majdnem harminc srácot nehéz lecsekkolni tíz perc alatt főleg, hogy ha póló nélkül szaladgálnak. Ahogy nézegelődtem feltűnt két srác aki elég feltünően néz. Habár az egyik csak ide pillangatott és próbálta leplezni, hogy enge..nem is engem hanem minket lesnek. Kérdőn felhúzott szemöldökkel meredtem rájuk. Mégis mit néznek?
- Ya..Soo az a két srác minket bámul- motyogtam neki hangosan mégis úgy, hogy ne tűnjön fel az ismeretleneknek szám mozgása így elfedve azt a tényt hogy én értesítettem erről a dologról haverom is.
- Hol?- hajtotta le fejét és az össze kulcsolt kezeit pásztázta maga előtt.
- A lelátó jobb oldalán az öltözői részen...kicsit takarásban egy szőke meg egy mogyoró barna hajú- válaszoltam meg a kérdését.
- Hm...látom őket. Ismered valamelyiket? - kérdezte kis éllel a hangjában. Gyülöli ha valaki figyeli vagy ha leselkednek utána.
- Nem, ..talán mennünk kéne? - fogtam meg csuklóját majd lassan felálltam, de tekintetem nem szakítottam el az idegenekről akik a faltámasztás helyett elindultak felénk. Ide jönnek?!
- Jönnek, gyerünk- rángattam karját, de Dyo nem volt hajlandó megmozdulni.
- Meg akarom tudni mit akarnak- emelte fel a fejét és a felénk tartókat kezde el vizsgálni. Ha nem lennék berezelve akkor én is megnézném őket alaposan. Nem tudok verekedni ....ráadásul az arcom kincs! Mikor ide értek hozzánk még erősebben szóritottam Kyung csuklóját majd vissza huppantam mellé és úgy bámultam a tőlünk körübelül másfél méterre lévő srácokat.
- Hi! A nevem Henry Lau- biccentett a mogyoró barna hajú fiú elmosolyodva.
- Hagyd az angolt! - parancsolt rá a mellette lévő. - Oh Sehun vagyok- mondta majd bíztatólag küldött felénk egy szívdöglesztő félmosolyt.
- Do Kyungsoo, nagyon örvendtem- állt fel mellettem haverom megfogva csuklóm.
- Megmondtam, hogy ők azok ...vagyis neked mi a neved?- mutatott rám azt hiszem Henry.Heeh?
- Byun Baekhyun- nem is értem miért fontos ez.
- Ti vagytok azok! - lelkendezett fel-le ugrálva, mint egy óvodás.
- Nyugodj már meg... - forgatta szemeit Sehun.
- Akartok valamit? - szólalt meg ridegen mellettem Kyungsoo. Mindig is a frász kerülgetett a bunkó énjétől. Borzongás futott rajtam végig ahogy megláttam Soo tekintetét. Ezért nem ismerkedik! Sátán Soo ott rejlik benne mélyen..wow félelmetes, de lenyügöző.
- Channie és Kai tanulótársai lesztek-tapsikolt Henry vigyorogva. Ez meg hány éves? Jézusom..
- Remek akkor mondjátok meg Channienek és Kainak, hogy jó lenne ha előben is bemutatkoznának nekünk és megbeszélnénk néhá..
- Kyuhyun hyung! - visított fel Henry félbeszakítva ezzel Soot. A srác futásnak eredt egy másik idősebb fiú karjaiba vetette magát majd ..majd ...ez komolyan megcsókolta? Nagy szemekkel, félig nyitott szájjal meredtem a most láthatólag hevesen smároló párra. Azt a rohadt! Ezzel nincs is nagy gondom hisz meleg vagyok így nem taszít két pasi smárolása, de mindkettő helyes- nem is kicsit- és ezek pont egymásra találtak. Ch..bezzeg én nem kapok senkit! Amúgyis ez a Henry gyerek kicsit idegesitő pedig alig beszélt valamit.
- Oké, meg ne kúrd itt!- ordította el magát Sehun mire a két fél felénk pillantott és elnevette magát majd kézen fogva(!) lassan hozzánk sétált. Koreában kézen fogva és csókolózva...ezek is öngyilkosok akarnak lenni!
- Ugyan pösze nyugi van-borzolt a nála magasabb hajába vigyorogva.
- Sziasztok a nevem Cho Kyuhyun végzős- hajolt meg elöttünk. Végzős. Hm..akkor ez lesz az utolsó éve itt.
- Hello a ne..
- Tudom kik vagytok-vágott a bemutatkozásomba- Sokat hallottam már rólatok- mosolyodott el barátságosan majd közelebb vonta magához eddig csendben figyelő párját és egy puszit nyomott az arcára mire a barna hajú egy elégedett mosolyal díjazta elöző tettét.
Most, hogy egy kicsit jobban megnézem őket illenek egymáshoz. Henrynek szeleburdi természete van míg az idősebbnek visszafogottabb így tökéletesen kiegészítik egymást.
- Nagyon örvendtem- hajolt meg mellettem Kyung- Nekünk óránk lesz így mennünk kell, de kérlek üzenjétek meg a barátaitoknak hogy meg kéne beszéljük az óráknak a helyét illetve idelyét így jó lenne, ha keddig felkeresnének bennünket- mondta Kyung majd kicsit meghajolt bucsúzoul.
- Sziasztok- intettem én is. Elköszöntek ők is majd Sooval elsétáltunk a teremig. Habár nem értem ezt a nagy sietséget hisz még van tíz percünk az óráig.
A nap nagyrésze úgy telt, hogy bámultuk a professzort aki egymás után háromszor tartott órát méghozzá a legszarabb tantárgyakat. Így három órán keresztül bámúlhattuk matektanárunk képét. A hatodik óránk előtt mindenki imádkozott, hogy csak ne az a retardált legyen velünk. Hál' Isten nem ő tartotta hanem belibegett énektanárunk Mrs. Jung. Komolyan belibegett vagy nem is tudom. Elég elborzasztó volt látni egy elég feszes térdig érő, mély kivágású egyberészes kék szoknyában aminek ráadásul a háta csipkézett. Most komolyan fél lábbal a sírban van a nyanya, de ilyen rucikat húz fel.
Elég borzalmas...phfujj ..mikor felült a tanára asztalra már úgy voltam vele, hogy kikéretőzök egy "hánynom kell" mondatot benyökögve.
- Ezt se dugja meg senki- fordult hátra Luhan hozzánk vigyorogva. Kínai ő is csak úgy, mint a cukrásznak tanuló Yixing. Egy program keretében helyezték Koreába őket a kérésükre.
- Csodálkozol - fintorog Kyungsoo mellettem amire egy szélesebb mosolyt eresztek meg.
- Ne legyetek ilyenek már..hisz tök jó csaj az öreglány- kuncogtam fel halkan, hogy azért még se hallja meg tanárunk.
- Nekem nem lenne ingerem egy ötven éves nagyihoz- imitál hányást elég feltünően- és hangosan- öklendezve.
- Luhan úr megint elkalandozott a figyelme!- kiabál Mrs. Jung.
- Dehogy tanárnő csak egy légy volt, de elintéztem-pördül gyors előre majd büszkén elmosolyodik.
- Akkor kérem most már próbálja meg ignorálni a legyeket- legyinti meg pálcáját amivel általában vezényli a társaságot.
- Rendben...nagyi-motyogja el a végét, hogy csak én, Soo és a mellette ülők hallják. Fogyatékos ez a gyerek is. Ártatlan képe van a kis özikének, de belül egy romlott kisgyerek. Egy a szerencséje, hogy kitűnő a barom. Mondjuk én is majdnem...kivéve a tesit ugye, de kérem szépen a tesit mindenki leszarja úgy ahogy van.
Mikor a hatodik óránk is befejeződött azután jött még három ami nem is volt olyan vészes majd Sooval elindultunk hozzám. Még gyors elvittük a kajáját a balféknek aki a bátyjám majd péntekhez híven beültünk a moziba egy nagy popcornnal és colával. A film pocsék volt, de komolyan. Olyan filmet akartunk amit még egyikünk sem látott így random választottunk egyet és pont ezt a szutykot fogtuk ki. Valami ócska romantikus nyálgép volt, de szerintem mindkettőnknek egy időre elég a moziból. Még beültünk teázni és valamit enni majd haza indultunk külön miután elköszöntünk egymástól. Otthon hiába kiabáltam a szokásosat- Itthon vagyok, mert haza jöttem!" -idióta és egyben értelmetlen mondatom nem válaszolt rá senki sem....pedig szoktak ez az én fura családom főleg ha anya válaszol. Az valahogy így hangzik: " Pedig azt hittem elcsaptak így sajnálom, de ma nem eszel", " Ne ordíts!" vagy a " Kit izgat Byunnie"- mondatok amik mindig feldobnak hisz tudom, hogy csak viccel. Hm...kicsit hiányzik a nyüzsgés, de ezek szerint anyáék dolgoznak a bátyjám pedig nem tudom hol van. Még Soonak dobtam egy üzit, hogy holnap reggel átugrok hozzá majd gyors megettem a két perccel tökéletesen-ami igazából borzalmasnak számitó-ramenem majd letusoltam és eltettem magam holnapra. Tanulótársak..huhh...aludj Baek!
Chanyeol pov:
Nem tudtam, hogy mit tegyek, mit gondoljak és hogy mihez kezdjek most. A harag szélsebesen söpört végig megtört szívemen. Kire is haragszom? Hm...talán Jiyeon a hibás? Ugyan kit áltatok? Nem hibáztathatok egy "ártatlan" embert akire a szerelmem áldoztam. Vak és gyerekes szerelem melyet nem tudom mi éltetett bennem egy éven keresztül. Idióta voltam akkor is és most is hogy nem vettem észre, hogy én az első egy hónaptól-mikor megláttam- nem szerelmes vagyok belé hanem ez csak puszta ragaszkodás. Ragaszkodás miszerint megláttam és nekem Ő kell alapon titokban szívemhez láncoltam, de sosem kellett nekem! Nem, egy ilyen ember nem kell! Csak a képzeletem szülte viselkedését és személyiségét, de Ő teljesem más. Elborzaszt a vakságom. Még csak ha ez lenne a probléma! Hogy tud egyetlen egy ember kételyt ébreszteni bennem a szexuális identitásomat illetően? Észre kellett volna vennem. Annyi cafka után akikkel szexuális viszonyom volt és egyiket sem élveztem igazán. Hm..nem éreztem semmit akkor mikor az aktusok zajlottak. Jobban kellett volna figyelnem! Saját magam nem veszem figyelembe nem hogy másokat ezért tudok meg minden információt hónapos késéssel, mint például Henry kapcsolatát. Teljesen idióta vagyok! Mégis miért nem dühöngök, rombolok, piálok vagy verekedek?! Hisz kérem szépen most tudtam meg magamról, hogy buzi vagyok! Lelkem még mindig háborog e furcsa és egyben kicsit bizar tény miatt, de nem tudok mit tenni! Mégis mit tegyek? Szívem hangos dobogása és könnyeim fátyolátol nem látok tovább. Szívemre egy megmagyarázhatatlan fájdalom ült ki ezzel gyors pumpálást váltva ki...olyan mint ha az igazi énem ki akarna törni fogságából. Agyam sem kapcsolt igazán de lábaim tökéletesen mozogtak legbelül pedig tudtam hova tartok ebben csak könnyeim akadályoztak, hisz elmosták az előttem lévő teret. Lassan folyt végig fájdalmam jelképe arcomon majd a rideg betonnal találkozott amely magába szívta bánatom, de nem tűntetve el ezzel a bennem tomboló vihart. Az erdős rész szélére érve bizonytalanul megtorpantam majd egy mély sóhaj után újra útnak indultam. Lassan botorkáltam beljebb a dús zöld növényzet között és ezzel szívem szegleteit is feltárva magam előtt. Régi szép emlékek rohamozták meg elmém így egy kicsit feledve a gondokat melyeket nem neveznék igazi gondoknak. Voltak szép napok melyeket a faházban töltöttünk Kai-jal, de ezek már homályba bújtak és felejtődni látszik az idő múlásával. Most több, mint három év elteltével újra itt vagyok de szívem nem enged így csak lentről csodálom gyerekkorom fénypontjainak helyét. Hiányzik Jongin akivel nap mint nap együtt jöttünk ide majd együtt távoztunk. Most viszont Ő nincs itt csak a keserű megtört szívem mely még mindig bőszen fortyog. Hogy mondjam el másnak? Mit fognak reagálni? Egyáltalán lesz-e jövőm amiért érdemes élnem? Kérdések tömkelege villodzott elmémbe ezzel újra felbőszítve haragos, megtört és kétségbeesett szívem. Talán találok magam mellé egyszer valakit. Egy jó embert talán..csak úgy mint Henry. Az ő szülei elfogadták a szexuális orientációját ahogy mindenki más is a közelében. De mi lesz velem? Megbékélnek egyáltalán idővel a ténnyel? Hm...nem áll szándékomban közölni senkivel egyenlőre. Jobb ez így...még.
Telefonom halk csörgése rántott vissza a valóságba. Kai. Felvettem mit is tudnék tenni. Elmondtam neki hol vagyok mire azt válaszolta, hogy azonnal jön csak maradjak itt. Hová is mehetnék? Talán...talán Ő megérti majd a helyzetem.
Fogaskerekem megállás nélkül kattogott különböző dolgokon. Körübelül negyed óra elteltével Kai lépett be a kuckó ajtaján majd mellém fészkelte magát. Hiába is faggatott nem tudtam, hogy fogalmazhatnám meg a bennem kavargó érzelmeket. Ahogy felidézte bennem gyerekkori emlékünk azonnal mosoly szökött arcomra. Fájt. Fájt még mindig a tudatlanságom, de ezek az emlékek feledtetik velem gondom. Önkénytelenül áradtak belőlem a dolgok melyek kimondásra vártak tán évekig, de csak most jött el az idelyük. Újra felszínre tört fájdalmam és már nem bírtam tovább pedig tudtam, hogy tartanom kell magam, de könnyeim megállíthatatlanul zúdultak le orcámom egészen a fa lapjára. Egyedül éreztem magam.....
Jongin magához ölelt, de az első pár másodpercben csak arra tudtam gondolni hogy most ellököm magamtól és futásnak eredek.Menekülnöm kéne. Mindent elvetve húztam magamhoz közelebb arcom a nyakába rejtve, hogy még véletlenül se lássa eltorzult könnyekkel csúfított arcom. Tudtam, hogy válaszokat vár. Nekem is idő kell...idő míg átgondolom.Tíz perc elteltével nyugodtabbnak éreztem magam és ezt Kai is érzékelte hisz lassan eltolt magától majd a szemeimbe nézett.
- Most már mindent el kell mondanod!- meredt komoly tekintettel rám ellent mondást nem tűrően. Bólintottam, miszerint szavait felfogtam és kész vagyok mindent elmondani. Lehunytam pilláim majd nagyot sóhajtva kezdtem bele mondandómba.
- Tudom, hogy hihetetlen lesz elsőre egy kicsit de kérlek halgass végig! -néztem iriszeibe reménykedve.- Nem tudom, hogy mióta vagy hogy miként csak azt tudom, hogy megváltoztam. Megértem ha ezek után időre van szükséged hisz én magam sem fogtam fel teljesen, de te vagy az első akinek ezt elmondom...és nem is biztos hogy ezt rajtad kívűl más is tudni fogja szóval csak azt aka....
- Park. Chan. Yeol. Mond már ki!-vágott szavamba indulatosan. Puffogva és sértetten meredtem rá, de tudtam hogy tovább nem húzhatom az időt.
- Meleg vagyok- vontam vállat bár tekintetemet inkább a kuckó padlójára vezettem mint hogy Kait nézzem. Fél szemmel fel lestem rá de arcán feltűnően látszott értetlensége és egyben a kíváncsiság..mérhetetlenül nagy kíváncsisága.
- Öhm..jaa...tudod...- szemöldököm magasba szökött és úgy bámúltam rá. Kicsit megmosolyogtatott tehetetlensége hisz látszólag nem tudta, hogy kérdezhetne tapintatosan rá arra a dologra ami jelen pillanatban érdekli.
- Nyugodtan kérdezz!- utasítottam szerényen.
- Mikor és hogyan tudtad meg? - jött azonnal a kérdés.
- Még csak ma jöttem rá ami minden bizonnyal egész eddig elöttem volt csak nem akartam észre venni. Jiyeon térített észhez-mosolyodtam el. Talán nem kell tartanom. Ő a gyerekkori barátom vele azt hiszem megoszthatom ezt.
- Jiyeon? AZ a Jiyeon?!- meredt rám értetlenül.
- Igen, az. Ma berángatott.... vagyis hagytam magam na a lényeg, hogy a szertárban vagy mi volt az...leakart velem feküdni, de nem érztem semmi késztetést arra hogy megfektessem és nem is találtam vonzónak. Mikor mondtam neki, hogy egy szánalmas ribanc azt kérdezte hogy meleg vagyok-e. Nem mondtam semmit csak eljöttem..- vázoltam neki a "fontosabb" részét a sztorinak.
- Nem vagy semmi haver-nevetett fel majd újra elővette a komoly-kis-Kim-Jong-In- tekintetét. - Te hót' homár vagy -emelte fel fejét büszkén, mint ha nagyon nagy felfedezést tett volna.Ch...nem volt poénos, de mindegy.
- Ja-reagáltam a legegyszerűbben a mondatára.
- Chan...ettől mi még ugyan úgy haverok maradunk és nem változol a szememben. A nemi identitásod engem hidegen hagy max ha bulizunk akkor te a pasik seggét nézed és nem a csajokét ennyi. Viszont ha lehet ne akarj megdugni-mosolyodott el bárgyún. Ez a Jongin féle viditási módszer. Senkinek sem ajánlom mert most pofán kéne gyűrnöm ,de tudom hogy nem hazudik.
- Akkor örök tesók?-emeltem fel jobbom.
- Örökké tesók- pacsiztunk le nevetve.
- És van már jelölted?- szemöldök húzogatva mered rám.
- Nem, de ha nagyon kanos lennék levezetem rajtad- perverz vigyorom elővéve mászom kicsit közelebb hozzá.
- Ohh.....Fújj Haggyá'! -lököd nevetve. Még órákig szórakoztunk a faházban hisz Jong nem igazán akart vissza menni órára ahogyan én sem így megegyeztünk, hogy inkább itt maradunk. Este nyolc fele a városba vettük az irányt, hogy szerezzünk magunknak valami kaját. A kisebb vacsink után mindketten haza indultunk. Otthon anyáék már vártak és közölte velem, hogy hívták őt a suliból...nem igazán zavart tudtam hogy mivel jar a "lógásom". Fürdés után befeküdtem az ágyamba és csak reménykedni tudtam, hogy a nap egy részét (a rosszabbikat) kialszom így kicsit feledve is.
De egy biztos mosolyogva ragadott magával a fáradtság.
[[Sehun és a szőke haja *-* szerintem ez áll neki a legjobban ^^]]
[[ Henry ^^ Olyan kis komoly feje van itt T_T]]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)