Pszichológusok vs Pincérek~ Első rész

      Sziasztok kicsit megkésve, de meghoztam az első fejezetet^^

       Fontos tudni, hogy négy fő szemszögből fog íródni a történet:

                     - JongIn pov

                    - KyungSoo pov

                    - BeakHyun pov

                    -  ChanYeol pov

Jó olvasást bogyócskák *-* ^^


JongIn pov:

Dühösen csaptam be magam után az igazgatói iroda ajtaját. Még, hogy tanulótárs! Egy pszicho mókussal senki se tanulna! Még a végén könyvet írna a lelki problémáimról. Amúgyis minden pszichológus egy stréber ráadásul rondák, mint a bűn. Na, persze én egy légtérbe egy agy kurkásszal már csak ez hiányzik az életemből, mint ha nem lenne elég problémám így is. Meg-Fogok-Halni!!
Ez nem vicc én komolyan mondom. Talán el kéne majd mondanom a srácnak, hogy mikor volt ez első szexuális kapcsolatom az első nővel aki megtetszett csak, hogy érdekesebb legyen a lélektanos maszlag amit ír. Mondjuk..remélem, hogy nem akar semmilyen hülyeséget sem a lelki állapotommal. Ez a világi barom is itt hagyott a szarban. Csak talaljam meg és kinyírom. Nem is az én hibám volt ez az egész.Lehet, hogy túlreagálom? Áhh..mindegy.
Őrült tempóban szelem át a folyósókat egészen az ebédlőig, de jelen pillanatban azt az hülye gyereket sehol sem látom.
-   Ohh...mi a gond JongIn?- karolta át hirtelen vállamat Henry.  Furcsa pillantásokkal illettem a nálam pár centivel alacsonyabb srácot. Ennyire szerintem nem vagyunk puszi pajtások. Főleg mióta négy hónapja megtudtuk róla, hogy meleg és az egyik végzős diákkal jár már lassan egy éve. Sose mondtam meg neki, de nem igazán zavart a nemi identitása jobban zavar az, hogy boldog párkaocsolatban él. Nem, mint ha annyira szimpatizálnék a melegekkel, de Henry más. Más, mert barátok vagyunk..hm talán már egy családtag ő is.
-  Azt akarod, hogy megmondjam KyuhYunnak, hogy míg távol van rám mozdulsz?- húztam fel kérdőn szemöldököm. Lassan le engedte a kezeit majd egy lépést távolodott tőlem. Nevettem a jeleneten.
-  Ugyanmár Henry- karoltam át nyakát most én még mindig nevetve.
-  Le akarsz támadni egy meleg srácot akinek pasija van?- mosolyodott el gúnyosan. Hm..a fagyi vissza nyal.
-   Meg is fektetnélek- suttogtam a fülébe majd tovább indultam.Ahogy vissza néztem láttam, ahogy vörösödő fejjel kapkodja a tekintetét.
-  Yaa!! Várj meg te fogyatékos- kiabált utánnam. Mikor mellém ért hátba vágott amolyan "bekaphatod" szócska ként. Én se fecséreltem  a szót így inkább nem is szidtam vagy viszakoztam vele csak elmosolyodtam.
-    Amúgy nem tudod hol van Chan?- kérdeztem meg öt percnyi séta után.
-  Nemrég láttam egy fullos kiscsajjal, de az óránk két és fél perc múlva kezdődik- nézegette óráját.  Nem szóltam semmit csak irányt váltottam és egyenesen a fizika terem felé tartottunk.

KyungSoo pov: 

Reggel mikor felkeltem fáradtan huppantam vissza reményt nyujtó kis zugomba: az ágyamba. Mikor már vagy ötödszörre hallottam meg bátyjám hangját amint azt kiabálja, hogy reggeli meguntam és kikászálódtam. Felöltöztem majd lesprinteltem a konyhába.
-  Mivan  töki nehéz a korán kelés?-vigyorodott el. Nem néztem még ma tükörbe, de biztos voltam benne hogy röhejesen festhetek. Honnan gondolom ezt? SeungSoo nevetését visszatartva méregetett egész végig.
-  Mivan?-néztem rá szúrós szemekkel. Fejét rázogatva jelezte, hogy " nem fontos" a dolog.
-   Öcsi most komolyan..téged este nagyon seggbe raktak vagy megbaszott a kettőhúsz- nevettem hasát fogva. Seggbe raktak?! Kettő húsz?! Már lassan a földön fekve röhögött rajtam az idióta.Egy megoldás van mindenre.
-  Anya!- kiabáltam, de bátyámat még az sem érdekelte hogy most biztosan jól meg lesz szidva.
-  Korán reggel aludni..-
-   SeungSoo azt mondta, hogy engem seggbe raktak- vágtam a szavába.
-  Fiam te..te, hogy nézel ki?!- sipitozott ahogy megpillantott.
- Mi ?-meredtem rá. Nem is érdkelt mit akart mondani csak felrohantam a fürdőbe, hogy végre szemügyre vehessem magam.Elborzadtam a látványtól a hajam össze vissza ált az egyik része a hajamnak oldalra volt zselézve- minden bizonnyal elfekhettem mert kicsit elgörbült vagyis ferdén állt- arcomon pedig vörös nagy foltok és még bajszom is "nőtt"ami mondjuk úgy, hogy szemceruzával csodálatos vonalban húzodott felső ajkam felett. Nagyot sóhajtva konstatáltam magamban, hogy ez az őrűlt bátyám műve lesz. Felnőtt férfi létére úgy viselkedik, mint egy kamasz kisgyerek. Levetkőztem majd beáltam a zuhany alá. Először hajamat majd arcomat mostam meg jó alaposan. Idióta, ha nem kent rá fél tubus hajzselét akkor semennyit sem. Sóhajtozva húztam fel az előbb levetett tiszta ruháim majd szárítottam meg a hajam. Még mindig lehet egy kicsit érezni  a zselét. Fújtatva vágtattam le a konyháig, hogy azért enni is legyen alkalmam és ne a büfében keljen valami vackot vennem. Anya is mosolygott, mint a tejbetök amiből már komolyan elegem van hisz hetente megszivat valamival SeungSoo. Eddig sosem adtam vissza neki, de ideje bosszút álnom.
-  Elvigyelek kincsem?-nézett rám anya. Nem akartam senkivel sem lenni. Kár tagadni, de mérges voltam nem is kicsit.
-  Nem kell- mondtam majd búcsú nélkül kapta fel táskám majd indultam meg az iskola felé.Körübelül fél órányira lakom a sulitól ami nehezebb napokon megterhelő, de néha örülök hogy fél óráig csak én és a gondolataim léteznek számomra. Öntudatlanul is kapkodtam a lábaim az iskola felé ez amolyan berögzült cselekedet volt. Tizenhét éves pszichológia szakos diáknak nem könnyű az élete. Az anyag bazi nehéz, a bátyám egy barom és a suliban is a tanárok ismernek csak el bennünket igazán. A legtöbb kamasznak-diáknak- mi vagyis pszichológia szakosok, csak egy rakás stréber vagyunk. Személy szerint engem nem igazán zavart az emberek lekicsinyítése, mert tudtam hogy most ők nevetnek az erőfeszítéseimen később viszont én nevetek rajtuk. Ez az élet pofonja. A gondolataimra csak egy heves fej rázás és egy bárgyú vigyor volt a reakcióm. Lehet, hogy kevesebbet kéne ilyesmin törnöm a fejem.
-   KyungSoo! Hé ...hé várj meg!- hátrapillantva láttam meg legjobb barátom- stréber társamat, ha így jobb- hevesen gesztikulálva miszerint nekünk együtt kell mennünk.

BaekHyun pov:

Reggel felkelve már csak édesanyám fogadott egy nagy tál reggelivel. Gyors puszi után helyet foglaltam és faltam az ételt.
-  BaekBeom?- néztem fel rántottámból anyára aki még mindig igyekezett valamit összedobni.
-   Elment dolgozni, mindenbizonnyal csak este jön haza- mosolyodott el kicsit szomorkásan. Jajj..az ő "kicsi" fia végre talált munkát és dolgozik. Anya mindkettőnket ugyan úgy szeret, de Beom végre talált munkát így a kelleténél kicsit jobban szeretgeti. Vállat vontam majd folytattam mit elkezdtem: az evést.
-  Ezt kérlek ha hazaértél akkor vissza vinnéd a bátyjádnak a munkahelyére?- mutatta fel a tárolódobozokat ami tele volt- most még- meleg étellel.
-   Miért én? - néztem rá boci szemekkel. Ma át akartam volna menni KyungSoo-hoz.
-   Mert szépen megkértelek és azért, mert én ma csak hat után tudok jönni, de addig neki is ennie kell- amolyan " azt teszed amit mondok, mert én ezt kértem" mosollyal meredt rám. Kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt.
-  Rendben- motyogtambmagam elé majd felálltam és elindultam öltözni különben ( megint) elkések. Egy egyszerű szűk farmeren és egy lenge zöldes pólóra esett a választásom. Hajamat kicsit felzseléztem majd szememet halványan kihúztam szemceruzával. Nem divatbemutató tudom, de ha már a mi szakunk az "alja" nép akkor legalább valaki mutasson is jól ki közülünk. Na, meg nem mellékesen szerettem ha az emberek felfigyelnek rám. Azt hiszem innen már sejthetitek, hogy egy kis díva bújuk meg bennem. Mosolyogva mértem végig magam az egész alakos tükörben majd az órámra pillantottam ami nem rejtett önmagában túl sok jót. Futhatok, hogy ne késsek el Mr. Kwang órájáról. -  Elmentem!- kiabáltam még vissza az ajtóból és táskámat a hátamra csapva indultam meg a suliba. Mondhatjuk úgy is, hogy  a fele utat végig sprinteltem. Akadozó légzéssel kiabáltam Soonak aki már lépett is volna be  az ajtón, de hála nem dőltem még ki annyira így ahogy erőm- illetve tüdőm - engedte futva mentem hozzá egy gyors ölelésre.
-   Kergettek idáig?- nevetett rajtam jóízűen. Szemet forgtva raktam kezeimet térdeimre és úgy próbáltam meg kontrolálni légzésem.
- Majdnem el...elkéstem- nyökögtem ki el-el akadozó nyelvel. Többet kéne sportolnom.
-  Te mindig- veregetett vállba- Ha minden igaz akkor Kwang úrral lesz óránk - mondta miközben elindultunk befelé. Remek. Közölte velem a tényt. -  Tudom, ezért siettem hisz ha az ő órájáról elkésünk az felér egy öngyilkoysággal- mosolyodtam el. KyungSoo csak helyeslően bólogatott. Kwang úr nem olyan rossz, de nem is a legjobb. Ha tanulsz nem basz ki az óráról egy karóval. Egyszer húztam ki nála a gyufát és akkor is az óra háromnegyedét a terem sarkában térdelve folytattam.
-   Van valami terved mára?- néztem haveromra. Soo egy kicsit elmerengett majd nemlegesen megrázta a fejét miszerint ma szabad. Elmosolyodtam majd áthívtam magamhoz egy kis lazulásra, hisz péntek van így nekünk se kell- és persze senki másnak- nem kell tanulnia másnapra. Nem szeretem a filozófiatörténetet, de muszáj bemennünk órára.
Sóhajtva léptünk be mindketten a tanterembe majd foglaltunk helyet.

KyungSoo pov:


Amint az óra véget ért mindenki villám sebességgel pakolta a cuccait a táskájába. Következő óránk testnevelés. Remek. Igen, nekünk is ugyan úgy van testnevelésünk, mint mindenki másnak. Habár a mi szakunk nem olyan kiemelkedő sportok terén, mint a másik szakok de a lényeg hogy próbálkozunk jól teljesíteni.  Felkaptam a tesi cuccom majd indultam kifelé a teremből Hyunnal aki üres kézzel sétált mellettem.
-  Ne mond, hogy megint otthon "felejtetted" a cuccod- mosolyodtam el féloldalasan. Sose változik ez a hülye gyerek. Egyszer úgyis le fog bukni.
- Dehogy haver otthon hagytam szándékosan- nevetett- A tesi nem nekem való inkább a demográfia vagy az az idióta filozófiatörténet.- mosolygott bárgyún csak megingattam a fejem. Oké, vannak akik nem is próbálkoznak teljesíteni, mint ez  a lökött. Egyszer bele fog bukni az ilyen hazugságaiba.
Amint beléptünk az öltözőbe nagy zsivaj fogadott bennünket viszont ahogy megpillantottak benünket feszült csend lett másodpercek alatt. Nem értettem már semmit. Eddig a szakunkon lévő diákok mind  elfogadtak kettőnket hisz egy "szinten " vagyunk. Vagyis a pszichológia szakosok mind tiszteletben tartják egymást vagyis többnyire. De most ez mi?!
-   Byun BaekHyun és Do KyungSoo az igazgató úr várja önöket- jött be Seong úr. Összenéztünk Baekkal majd lassú, de biztos léptekkel indultunk meg az igazgatói felé. Ha a szüleim erre rá jönnek halott vagyok.