Pszichológusok vs Pincérek~ Második rész~

           Sziasztok bogyócskáim! ♥
     Megjöttem a második résszel, remélem tetszeni fog nektek! 
                           Jó olvasást!


Kyungsoo pov:


Lassú és komor léptekkel haladtunk az igazgatói felé. Egyetlen egy lélek sem tartózkodott már termen kivül így mindketten a saját gondolatunkkal játszadoztunk. Én személy szerint teljesen berezeltem. Egy pszichológus szakos  nem megy az igazgatóiba inkább az igazgató jön hozzánk. Elmondom, hogy ti magatok is megértsétek az elméletet. Ha egy pszichológus megy az igazgatói
irodába az csak azt jelentheti, hogy nagy bajban van, kirúgják vagy esetleg megrovást kap. Ha viszont az igazgató jön hozzánk az csak jót jelenthet. Esetleges dicséretet illetve kitüntetést. Igen, ez is stréber elv. A legszomorúbb, hogy mi ketten vagyunk ami jó már nem lehet. Nagyot sóhajtva próbáltam másra gondolni, mint az esetleges temetésemre.
-  Kyung..tettél valami rosszat?-nézett rám Baek nagy szemekkel. Ő még nálam is jobban fél ez tisztán látszik rajta.  Igen, a három- illetve kettő, de három ha ezt beleszámítjuk- év alatt sohasem mentünk személyesen az igazgató úrhoz.
-  Yaa! Te punk..te is velem vagy, nem esett le?- néztem rá mosolyogva- Te nem tettél ugye semmit?-húztam fel szemöldököm.
-   Mit tehettem volna? A tesi cucc elhozatal pedig ..úgyse kell ma órára mennünk!- érvelt rögtön kikelve magából.
-   Áhh...ha a tesiről lenne szó akkor én nem is jönnék. Lehet, hogy órára nem kell mennünk de ehelyett a dilihez tartunk- magyaráztam neki az alapvető tényt. Mikor az igazgatói elé értünk még küldtem Baekhyun felé egy biztató mosolyt és egy gyors kopogás után már nyomtam is le a kilincset ezzel utat engedve magamnak és Baeknak aki a hátam mögött próbált el teleportálni minimum az USA-ba.


Jongin pov:

Az órára beérve rögtön a leghátsó sorban foglaltunk helyet az ablal mellett. Hm..tesnevelés órájuk van- mosolyodtam el magamba kifelé bámészkodva az ablakon. Legalább nem fogok unatkozni órán.  A látszat kedvéért azért elő vettem a fizika cuccom, hogy az a hárpia ne merjen be szólni vagy az igazgatóhoz irányítani.
- Már most unom magam-könyökölt fel a padra Henry. Ő se igazán szereti a fizikát, de a pasija jogot tanul így ő is belehúzott a tanulásba, hogy jobban inspiráljon a párjának. Ez olyan nyálas..phfuj! De valami ösztönzi ezt a barmot legalább így színtiszta négyes. Nem hiába ül mellettem. Ezt hívják soros lesésnek. Én ülök szélül így Henryről lesem míg Chan ül a másik oldalán. Mellette pedig Sehun, Tao majd Jongdae. Természetesen én jártam a legjobban hisz én pontosan le tudom lesni. Hisz tudjátok minnél többen másolnak úgy változik a szöveg vagyis a megoldás. Ez olyan, mint a népdal vagyis mondhatjuk úgy is.
-   Ohh..majd az életkedved is elmegy, ha meglátot a boszorkányt-nevettem. Igen, ezt a nőt senkisem szereti!
-   Abban biztos vagyok- mosolyodott el ő is. Ekkor végre bejött az én célpontom is.
-   Na, mivan Yoda mester?- poénkodott egyből Henry. Sose értettem a vicceit.
-   Kussolj vagy a farkadat a nyakad köré tekerem!- sziszegte neki Chanyeol ahogy egyre csak közeledett a padunk felé.
-   Mivan a csaj nem kapott rá a horogra?- nevettem rögtön poénomon ahogy a mellettem prüszkölve nevető Lau is.
-   Bekaphatjátok ti is- morogta majd leült a helyére.
-   Kai?- fogta meg a mellettem ülő a vállam tök komoly ábrázattal.
-  Mivan?- meredtem rá értetlenül.  Eddig még szakadt a röhögéstől.
-  Van nálad nagyitó?-kérdezte mosolyogva. Elöször nem esett le, de aztán rögtön rájöttem amint megpillantottam a felrobbanni készülő Chanyeolt. A térdemet csapkodva visítva röhögtem fel. Persze, percek múlva a nevetésünk is alább hagyott és már csak mosolyogtunk. Mosolyom pedig egyből fintorrá nőtte ki magát mikor megláttam a tanárnőnket.


Chanyeol pov:


Miután Kai elég nagy slamasztikába keveredett bár valljuk be nem csak ő volt a ludas, de hülye leszek színt vallani így  gyors iszkoltam a "bűntett helyéről".  Nem akarom meglátogatni mégegyszer Mr. Kimet így is pipa már rám is. Jongin úgy is sokat jár hozzá már lehet, hogy haverok is..a franc tudja mondjuk nem is érdekel.
-  Chan ráérsz most?- ért gyengéden hozzám hátulról egy kéz mely lágyan kulcsoódott csuklómra. Hátra fordulva még levegőt venni is elfelejtettem. Két éve -vagyis kilencedikben- teljesen oda voltam érte, most pedig itt ál velem szemben. Sőt! Hozzám ért és megszólított.Mindig is imádtam a rövid sötét hajú nőket. Számomra sokkal jobban inponáltak azok akiknek nincs hosszú hajúk, de mégis szexik rövid hajjal is!
-   Persze, mond csak Jiyeon- mosolyodtam el .
-  Hmm..milenne ha mutatnék valamit inkább a beszéd helyett? -húzta végig mutató ujját melkhasomtól egészen alhasamig. Sokat változott. Már nem az a visszafogott, szégyenlős kis lány aki volt. Bár lehet, hogy sohasem volt az csak én akartam olyannak látni őt.
-  Lehet, hogy benne vagyok- haraptam alsó ajkamba. Jiyeon kézen ragadott majd húzni kezdett a suli egyik csendesebb részére. A "szertár" felirattal ellátott helyiségbe bevezetett majd minden szégyen nélkül fedte fel előttem kívánatos melleit. Mikor már hajoltam volna ajkaira, hogy megízlelgessem ami akkoriban magával vonzotta tekintetem elfordította fejét így esélyem sem volt megcsókolni. Szemeibe nézve nem láttam semmilyen érzelmet csak a vágyat. A vágyat, hogy itt és most egy kiadós szexben részesítsem. Észre sem vettem mikor felső testemről lekerült selymes ingem majd az egyik sarokba talált új helyet.  A hírtelen rám törő irdatlan undortól csak ellöktem magamtól a lányt majd megvetően néztem iriszeibe. Nem akarok egyetlen egy nőnek sem a játékszere lenni. Voltak olyan időszakaim melyekben szívesen tettem volna magamévá akár a fél iskola láttán egy prédámat, de azóta sok idő eltelt mely rádöbbentett fiatal kori hibáimra melyeket mára már teljesen korrigáltam.
-  Mi a baj?- nézett rám csalódottan. Csak mosolyogni tudtam a  látványon. Felvettem az ingem ami a földön foglalt helyet majd egy gyors mozdulattal magamra kaptam.
-  Chanyeol te meg hova készülsz?-faggatott tovább a számomra már teljesen közömbös nőszemély kiért régebben bármit megtettem volna. Mostanra ez is megváltozott. Nem tudom mikor és hogyan, de csak két perce döbbentem  rá hogy nekem ő sohasem kellett igazán.
-   A baj te magad vagy és ha nem esett volna le  távozok innen, mert kezdődik hamarosan a fizika órám- mosolyodtam el gúnyosan.
- Ha most itt hagysz akkor ne is számíts arra,  hogy a közeljövőben is egy ujjal hozzám érhetsz!- vágta hozzám a számomra semmit mondó szavakat.
-  Ha akarnád se nyúlnék hozzád- sziszegtem arcába.
-    Talán buzi vagy?- méregetett szemeivel majd gúnnyal teli  nevetése betöltötte az egész szertárat.
-    Szánalmas vagy és egy utolsó ribanc - mosolyodtam el majd félre taszítva gyengéden-hogy azért baja ne essen - utat engedtem magamnak így megszabadúlva abból a fullasztó nyomorból.
A terembe érve Henry rögtön megtalált az idióta poénjaival és ezt csak tovább fokozta Jongin baromsága. Nagyon nem voltam jó kedvemben így ezeket nem is díjaztam. "Henry is meleg" - jutott el a  tudatomig a mára már konkrét tény.
Most  realizálódott bennem igazán Jiyeon megvető, gúnnyal teli mondata mely a legalaptalan kérdése  is volt szerintem egész eddigi életében.
         " Talán buzi vagy? "
Ilyen, hogy juthat az eszébe én, mint buzi? Ez a szó is olyan rasszista. Ez már rasszizmusnak számít egyáltalán? Miért, nem tudja minden ember azt mondani, hogy meleg vagy homoszexuális? Egyáltalán miért gondolkozom ilyesmin?
-   Pszt..haver ..figyu.!-suttogta oda nekem Jongin. Balra kapva a tekintetem egyből két furcsa méregető szempárral találkoztam.
-   Baj van?-tette fel a kérdés most már barátom helyett Henry. Nem válaszoltam semmit csak kiváncsiságal fürkésztem Henry arcát mely most aggodalmat sugárzott ..felém.  Vajon Kyuhyun mit érez iránta? Honnan tudta, hogy ő neki pont Henry kell? Ráadásul még csak nem  is osztály vagy évfolyam társak így honnan ismehették egymást? Eddig miért nem faggattuk  a kapcsolatáról? Tömérdek kérdés gyülemlett fel bennem másodpercek alatt. Egy dolgot tudtam biztosra: nekem most gondlkoznom kell! Felpattanva a helyemről- ami meglepett hisz az óra már tartott úgy, hogy én észre sem vettem- hátamra kaptam a táskám majd gyors léptekkel szeltem át a teremet és rohantam ki az osztályból és az óráról is egyben. Még hallottam fizika tanárom dühöngő hangját, miszerint az óra még tart.Nem tudtam, hogy hova megyek csak a lábaimra hagyatkoztam.



Baekhyun pov:

Féltem. Ez volt a legjobb szó amit most talátam a fejemben található kis lexikonban ami nem is kevés dolgot tárolt. Félelemmel töltött el a fura érzés és az a nyomasztó hangulat ami körülvett az irodában bennünket. Erősen markoltam meg a fotel karfáját amelyben ültem így levezetve kissebb szívrohamom mikor az igazgató úr szólásra nyitotta száját.
-   Fiúk olyan kétségbeesett képet vágtok-nevetett fel. Markáns hangja visszhangzott fejemben mely kicsit megnyugtatta hurrikán ként tomboló szívemet mely a göröngyös hegyeket készült megjárni így kissebb görcsöt okozva gyomromban.
-  Egy nagyon fontos feladatot szeretnék rátok bízni, esetleg a szolgálatomra lennétek?-nézett ránk kedvesen. Tekintete kérlelő volt így teljes nyugodságra bíztatva gyomrom miszerint nem tettünk semmi rosszat.
Kyungsoora pillantottam majd mosolyogva bólintottam. Szavak nélkül is megértette a válaszom miszerint én állok a szolgálatára már csak rajta múlik.
-   Persze - mosolygott Kyung a vele szemben ülő negyvenes férfira. Ahogy jobban végig vezetem rajta tekintetem meg kell, hogy álapítsam miszerint lehet hogy nem fiatal, de igazán jó képű igazgatónak számít az ő korában.
-    Egy egyszerű kéréssel fordulnék hozzátok. Van két pincér szakos diák kik rossz fát tettek  a tűzre, de tanulmányi átlaguk alul van mondhatni  a béka feneke alatt így a kérésem az lenne, hogy korrepetáljátok őket minden tantárgyból-mosolygott ránk.
-  Korrepetálni?!- fakadt ki belőlem az illetlen kérdés elég hangosan és hitetlenül. Mr. Kim meglepetten pillogot majd halkan felkuncogott.
-   Igen ,Baekhyun erre kérlek titeket- támasztotta meg állát jobb kezén.
-    Mikor kéne őket korrepetálni?-tette fel a kérdés mellőlem bátran Kyungsoo.
-  Minden nap egy-két órát a hely tőletek függ- magyarázta az általa megalkotott feltételeket.
-   Kiket kell tanítanunk?- meredtem az úrra. Félénken bár, de  hangom elég hangosan csengett.
-   A nevük Kim Jongin és Park Chanyeol- mosolygott ránk.- Akkor mít szóltok vállaljátok őket?-tárta szét karját.
-  I..igen azt hiszem- pillogot rám Kyungsoo.
-  Igen -bólintottam barátom kijelentését alátámasztva.
-   Köszönöm akkor ennyi lenne most távozhattok.
Elköszöntünk illedelmesen majd utoljára megköszönte ő is a segítségünk majd távoztunk az irodából. Kíváncsi vagyok az új társainkra.
-   Túl éltük-sóhajtott Kyung majd elnevette magát ahogy én is. Mind a ketten jól tudtuk, hogy nem azért vállaltuk el mert nekünk ehhez sok kedvünk van hanem, mert Ő az igazgató. Nem érdemes harcba szállni vele.





------------------------------------------
      NAGYON ÖRÜLNÉK, HA VÁLASZOLNÁTOK PÁR KÉRDÉSRE!


1.     Szerintetek milyenek a karakterek?
2.     Mit gondoltok Chanyeol döntéséről illetve gondolat menetéről?
3.    Szerintetek mit tett Kai?
4.    Volt bennt humor vagy túl komolyra vettem?
5.      Mit gondoltok Jiyeonról? 


    Köszi a válaszokat előre is! :) <3


Jiyeon ( T-Ara) gondoltam szemléltetem, hogy kiről is mintáztam a karakterem :3