Pszichológusok vs Pincérek~Ötödik rész~

Sziasztok! Itt is lennék az ötödik résszel ^^ Jó olvasást bogyócskák! *^O^*

Jongin pov:


Haza felé menet bőven volt időm elgondolkozni a ma történteken.Először is azon, hogy Yeol, aki a gyerekkori legjobb és mostani barátom meleg. Szóval kicsit földhöz vágott a hír, de ezt nem akartam kimutatni így inkább csak póénkodtam, hogy elfedjem valódi érzelmeim. Nem kicsit volt sokkoló megtudni, hogy akit eddig heterószexuálisnak hittem az valójában homoszexuális. Bár nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, hisz mégis csak róla van szó, de valahol mégis kicsit bántott...mármint nem a szexuális identitása hanem, hogy fájdalmas volt neki megtudnia ezt. Láttam Chanyeolon, hogy kicsit hálás Jiyeonnak, hogy a tényre rávezette, de a fájdalom, kétely és a sértettség is helyet kapott. Persze, mind a ketten tudtuk, hogy Jiyeon nem fog beszélni erről a "dologról" hisz Őt még senkisem hagyta helyben. El kell ismernem Jiyeon szép nő és férfi szemmel igen kívánatos, de én sem-csak úgy mint Yeol- éreztem kísértést arra, hogy bármi féle szexuális kapcsolatot létesítsek vele. Mondjuk a suli egyik legnagyobb pláza picsája. Fél óra elteltével már  a kétemeletes fehérre meszelt házunk előtt találtam magam. Nagy sóhaj után kitártam a bejárati ajtót, de már akkor tudtam,  hogy nem úszom meg szárazon a mai incidenst vagyis hogy megint lógtam, de csak nem mondthatom azt, hogy "bocsi csak kiderült, hogy Yeol meleg ezért tökre kiborult meg minden szóval kötelességemnek éreztem, hogy megvígasztaljam!" - na ezt ha fizetnének sem mondanám.
-  Erre gyere!- hallottam meg anyám szokásos magasabb tonusú hangját. Sóhajtva vonszoltam magam az ebédlőig.
-  Hol voltál eddig?- nézett fel vacsorájából. Minden szem rám szegeződött. Ez a minden annyit jelentett, hogy Jungsun aki a nevelő apám, Hyunsung aki pedig a mostohaöcsém. Na nem, mint ha valamelyiküket szeretném!
-  Channal elmentünk vacsizni suli után- tettem keresztbe karjaim tekintetem pedig anyám nyugodt arcát pihent meg.
-   Mármint amennyit voltál suliban-szólal meg mellette Jungsun gúnnyal telien.Hh..na ennek meg kellett szólalnia!
-    Ja- megpróbáltam ignorálni, de tudjátok nem könnyű ha utána Ő még komunikálni akar velem.
-  Nem eszel? Ha már ez egy családi vacsora- mosolyodik el majd megfogja anyám kezét és nyájasan rá mosolyog. Hát nem imádni való egy fazon? Tökön kéne rúgni majd kivonszolni  a Han folyóig és ott már csak belelökni egy egyszerű mozdulattal. Sosem akartam, hogy Ők velünk éljenek, de egy idő után bele egyeztem hisz anya boldogsága előrébb való. Hm.....amúgy nem olyan rossz ember Jungsun csak korrektnek látja ha vissza adja a bunkózásom. Ha kicsit jobban megerőltetem  agytekervényeim akkor tényleg nem volt hozzá  egyetlen-egy jó szavam sem. De ez érthető, nem? Még jó, hogy az!
-  Te és a fiad nem tartoztok a családomhoz- mosolyodom el gúnyosan majd hátat fordítva indulok meg szobámba. Az ajtómat becsapva magam után, majd a zárban a kulcsot elfordítva ezzel biztosítva, hogy nem fog senkisem zavarni battyogok el az ágyamig majd csak simán bedőlök a puha bevetetlen, menedéket nyujtó párna tömeg közé. Jelen pillanatban nem akarok arra gondolni, hogy Jungsuék most tuti pipák és ezt nem fogják annyiban hagyni anyával, sem pedig arra, hogy a sulis cuccomban kicsit izzadtan fekszem a tiszta ágyneműn. Inkább feláldozom a mai fürdést, de ez így most pont jó.Pilláim lehunyva pihentetem megfáradt szemeim. Viszont azonnal eluralkodik rajtam elmém sötét kis zuga ezzel felszaggatva és előidézve gyerekkorom fájdalmas, szomorú és pocsék emlékképeit. Tizenkét éves voltam mikor utoljára megtörtént AZ az eset és akkor örökre kilépett apám az életemből most pedig nem tudom hol és miként él, de ez így jó. Tíz éves koromban találkoztam először Chanyeollal. Vagyis menekülés közben futottam belé szó szerint.....

Telefonom halk, de ütemes dallama rángatott vissza a valóságba. Hh...már csak ezek az emlékek vannak meg bennem mélyen apámról, de ezek is csak rosszak viszont róla szólnak. Bármennyire is megvetem és gyűlölöm mégis az apám és látni akarom újra. Újra akarom látni és a szemébe mondani, hogy "Tévedett" ..ohh, de még mekkorát.
Morogva nyúltam telefonomért majd a kijelzőre pillantottam ahol is villogott a hivó majd gyors mozdulattal húztam el a zöld kis ikont.
-   Ajánlom, hogy jó okod legyen hogy felhívtál Sehun-morgom a telefonba majd egy gyors mozdulattal fordulok a hátamra így kényelmesebb poziciót véve fel.
-   Áááhh....haver szia és nyugi jó okom van...ja igen és itt vagyok a  házatok előtt- cseng fel vidám mélyebb és most rekedtebb hangja a vonal másik végéről.
-   Megfáztál?- érdeklődöm először csak állapotáról.- Amúgy miért nem jössz be? - húzom fel kérdőn szemöldököm bár tudom, hogy ő ezt nem láthatja.
-  Kicsit....és azért, mert az ajtó zárva, de hiába tenyerelek a csengőre senki sem nyit ajtót- nevet fel a szokásos " fogyatékos Oh Sehun vagyok" módon.
-   Megyek-morgom a telefonba majd egy egyszerű mozdulattal bontom a vonalat telefonom pedig az ágy sarkába száműzöm majd lassan-de biztosan- feltápászkodok pihe-puha ágyikomból majd futva teszem meg az utat az ajtóig. Amint leérek az ajtó szó szerint csak úgy szaggatom fel...talán lassabban kellet volna, de a lényeg hogy nincs baja.
-   Hello-vigyorog amint belép a kissebb utazó táskájával.
-    Az ott minek-bökök a tatyójára.
-   Ohh..hogy ez? Itt maradok nálatok a hétvégén- mosolyodik el. Ezt..?
-    Erről én nem tudok- fonom keresztbe kezeim.
-   Most mondtam...anyuék elutaznak és nem szeretek egyedül otthon lenni- von vállat majd elindul a szobám felé. Az én szobám felé!
-   Oké, menj csak majd megyek  utánad!- morgom még mellékesen hisz igazán nem is figyel csak legyint egyet majd tovább halad.A konyha felé veszem az irányt majd az ebédlőbe aztán benézek a nappaliba is, de sehol senki. Gyors léptekkel feltrappolok a lépcsőn az "öcsém" szobájáig-ami az enyém mellett van-majd bekopogok, de nem várom meg az engedélyt a belépésre hanem egyből szabad utat engedek magamnak.
-     Kölyök, anyáék?- nézek végig rajta egy szepillantás alatt, de muszáj újra végig mérnem ...vagyis a furcsa öltözékét. Egy citromsárga fehér csíkos gatyóban és egy ananászos polóban van a szájából pedig kilóg a zöld fogkeféje.
-   Elmentek a mamihoz- von vállat hetykén.
-   A te mami..
-   A tiedhez-vág a szavamba mosolyogva.Mondjuk Ő még nem is annyira borzalmas ...ismétlem annyira..
-   Rendben akkor jó éjt- intek egyet majd megengedek egy féloldalas mosolyt.
-  Aludj jól hyung- mosolyogva integet mielőtt még bezárnám az ajtót. Hh....néha őt sem értem, de egy biztos ő még csak egy kölyök.  Habár nem tudom, hogy most mennyi idős hisz a születésnapján sosem vettem részt.Mosolyogva nyitottam be a szobámba, de komolyan az én szobámba! Már csak Sehunt láttam ahogy egy szál rövid nadrágban pakolgatja a cuccait.
-  Évekig akarsz itt maradni? És amúgyis ez az én szobám!- háborogtam, de látszólag a kis pöszét nem zavarta hisz nyugodtan pakolgatott tovább.
-    Ma velem osztozol szóval pofa be!- morogja majd rám mosolyog.
-  Nem értem minek barátkozom veled-puffogom tovább még mindig csak magamnak.
-  Amúgy az öcséd?- néz rám végre normálisan abba hagyva a pakolást majd helyet foglal a francia ágyon.
-  A szobájában és amúgyis ne érdekeljen! - vigyorodom el örömittasan. Fogalmam sincs mi ez az érdeklődés hirtelen Hyunsung iránt, de nem is érdekel.
-  Oh..azt hittem, hogy rákérdezhetek, de akkor ezentúl csak a te csúnya pofádról érdeklődöm majd-emelte fel kezeit védekezően maga elé.
-   Remek  színész lennél mondtam már?- nevettem fel majd egy laza mozdulattal lekaptam magamról polómat ami egész nap rajtam volt és száműztem a szobám egyik sarkába.
-  Fúj haver...-fintorgott Sehun.
- Mi volt amit akartál mondani?- mosolyodtam el. Nem akartam reagálni az újabb gyerekes hülyeségére.
-  Emlékszel mikor megemlítetted, hogy kik lesznek a tanuló társaitok?- feküdt hason majd úgy bámúlt rám.
-    Aha, mi van vele?- foglaltam én is helyet a kék kis fotelemben.
-   Mikor mondtam Henrynek azt mondta, hogy ő hallott róluk és látásból ismeri őket Kyuhyuntól a lényeg az, hogy mikor tesink volt amiről lógtatok..akkor nekik jukasuk volt így beszéltünk velük- mosolyodott el büszkén, mint ha nagy tettet vitt volna véghez.
-   ....És?- kérdeztem meg végül kis hatás szünet után.
-  Kyungsoo a kis bagoly szemű elég helyes, de nem hagyja magát és kicsit nagyszájú szóval elég menő stréberhez képest. Baekhyun..ő is helyes meg minden, de ő a visszafogottabb és csendesebbik fél-mosolyodik el.
-   Hm...köszi az infót-bicentettem elismerően. Ekkor nyílt az ajtó és Hyunsung lépett be.
-   Hyung anyáék azt mondták...
-    Szia Hyunnie-integetett vigyorogva Sehun az ágyon ülve.
-   Sz..szia hyung-hajolt meg "öcsém" majd újra rám pillantott.
-   Hogy vagy Hyunnie mostan....
-    Fogd be-csititottam haverom aki erre csak elégedetlenül mormogott valami szitokszót, de nem értettem.
-   Mi van anyával? -néztem vissza Sungra.
-   Hm..jaa, igen ők csak holnap dél fele jönnek haza majd addig csak te és én..meg Sehun hyung leszünk?- pillantott rám Hyun.
-   Hm..ez az ufó itt telepedik le hétvégére - mosolyodtam el mire az arcomba csapódott kedvenc párnám.
-   Most már jó éjt hyungok- integetett Sung majd távozott.
-   Aranyos gyerek-vigyorgott Sehun majd elterült az ágyamon.
-  Te homokos pedofil állat-ugrottam rá majd ütni kezdtem a párnával amit még ő hajított nekem. Ezután mind a ketten elmentünk fürdeni majd kis hülyéskedés után aludni mentünk az én boldogságom érdekében.  Vagyis próbáltam Sehunt száműzni a padlóra, de nem engedelmeskedett így az ágyamon osztoztunk. A hétvége -vagyis szombat, vasárnap- is jól eltelt.Yeollal is beszéltem telefonon, mert a keresztesójuknál töltötték a hétvégét így nem tudott volna átjönni, de jót beszéltünk. Néha kicsit furi volt Sehun viselkedése mikor  Hyun is ott volt a közelben, de ezt leszámítva ugyanakkora barom, de jófej volt végig. Ja, és Jungsun volt az aki engedélyezte-és rávette anyut is- hogy Sehun had maradhasson. Mondhatnu tűrhetően telt a hétvégém.
Hétfő reggel szokásomhoz híven késtem a suliból, de szerencsére a tanár sem volt bent akkor még. Hm..és az igazgató sem hivatott minket amit nem  tudok mire vélni, de mindegy.
A nap nagyrésze hamar eltelt, de az utolsó elötti óránk előtt Sehun még benyögte, hogy keressem meg a tanulótársainkat keddig minimum, mert ők mondták neki csak elfelejtett szólni majd elhadart még egy bocsit és elfutott, de szó szerint elsprintelt.
Morogva indultam meg a suli udvarára majd odakint karon ragadtam Henryit és vonszolni kezdtem magam után.
-  Yeol gyere te is!- kiabáltam vissza még a másik áldozatnak is aki csak vigyorogva futott utánam. Semmi sem változott. Nem változott a viselkedésünk és igazából nem is érdekelt, hogy Chan melyik nemhez vonzódik.
Még gyors elmagyaráztam a két lököttnek, hogy hova és miért megyünk...Henry pedig már ismeri őket így könnyen megtaláljuk a strébereinket.
-  Sziasztok skacok!- integet Henry fel-le ugrálva kezeivel hevesen artikulálva közben majd rohanni kezdett két alacsony srác felé. Fejcsóválva követtük.
-  Sziasztok- biccentettem mikor oda értünk hozzájuk.

Kyungsoo pov:

A hétvégém ugyan úgy érdektelenül telt, mint eddig az összes többi. Igaz, hogy Seungsoo az átlagnál többet piszkált, mint szokott. Végig untam a napokat, órákat, perceker, másodperceket és amit csak lehetett. Viszont ma suli...oké a normális emberek nem örülnek az iskolának, de én szeretem és nem csak a barátok miatt. Rendben talán tényleg stréber vagyok. Mosolyogva keltem ki az ágyamból majd egy ezer wattos vigyorral sétáltam el a fürdőig a ruházatommal amit ma hordani fogok. Gyors lekapkodtam az alvós ruhám majd beálltam a zuhany alá. A meleg vízcseppek lassan folytak végig testemen majd örvény szerűen szippantotta magába a lefolyó. Kissé felhevült testemnek még ha nem is frissitőleg, de jól és esett a meleg víz. Hajamat már nem mostam meg hisz nem lett volna elég az idő, hogy meg is száradjon. Körübelül tíz percig áztattam magam a  zuhany alatt majd a törölközőt derekam köré csavartam és úgy hagytam el a párás kabint.  Gyors törölközés után magamra szenvedtem csőszárú fekete farmerom ahhoz pedig egy világoskék kockás inget húztam fel.Az ingek mostanában nagyon divatba jöttek ...meg az az idióta mindenféle trágár vagy csak undoritó feliratú polók. Na, meg az izom poló, izom nélkük az hódít. Hajamat kicsit felzseléztem vagyis nem az az égnek mered stílusban, hanem csak elöl egy picit, hogy épp csak feltűnjön hogy törődöm a kinézetemmel. Még gyors végig néztem magamon majd vissza sprinteltem a szobámba és felkaptam a cipőm.
-   Kyung reggeli!- hallottam  meg anyám sipitozó, de szeretettel teli hangját. Futva tettem meg a távot majd a táskámat a sarokba dobva vágódtam le a székre.
-  Reggelt mindenkinek- vigyorogtam az asztalnál ülőkre.
-  Mi ez a nagy boldogság?- mustrált végig kérdőn bátyjám.
-  Semmi- vontam vállat vigyorogva.
-  Tudtam, hogy megkellett volna szivatnom- morogta majd tovább ette melegszendvicsét.
Nem reagáltam rá semmit csak gyors befaltam az elém tett ételt majd puszit nyomtam anya arcára a bátyjámhoz még hozzá vágtam egy " viszlát te paraszt" mondatot majd hátamra kapva táskámat indultam meg a suliba. Kezd már kicsit hűvösebbé válni az idő így azt hiszem, hogy ez a hosszú ujju ing is kevés, de ma már csak ki bírom  így.
Szaporán szedtem lábaim, hogy minél hamarabb "célba" érhessek. Mikor már a suli elé értem megálltam a nagykapú előtt és úgy vártam Baekhuyunra.
-   Dyo!- hallom meg becenevem a hátam mögül.
-   Hívhattál volna- mosolyodtam el majd magamhoz öleltem amit természetesen Ő is viszonzott.
-   Bocsi azt hittem gyorsabb voltál, mint én-engedett el.
-   Nem gond-legyintettem lazán majd együtt elindultunk az épületbe. Az órák viszonylag hamar teltek és már csak három óránk van vissza és szabadság. Yixingékkek még megbeszéltük, hogy elmehetnénk a közeli kis kávézóba meginni valamit vagy enni esetleg és közben végre beszélhetnénk is egy kicsit. Rég volt időnk vagy erőnk össze ülni, de hál' isten most mindenki ráér és kedvünk is van ehhez a kis össze "röffenésre". A matek terem felé tartva hátulról valaki szélsebesen kapja el csuklóm majd fordít  magával szembe.
-  Ohh..Henry -mosolyodom el lágyan. Aranyos srác nekem vele személy szerint nincs bajom ráadásul felválalja magát mindenki előtt.
-   Sziasztok- tekintetem átsíklik a két közeledő személyre majd enyhén sokkot kapva figyelem közeledő alakjukat. Hm...láttam már őket, de akkor sem jókor.
-   Hello- szólal meg mellettem Baek mosolyogva majd még elkapom vizslató tekintetét amint a két jövevényt elemzi.
-   Park Chanyeol-nyújt kezet a magasabbik fekete hajú kissé elálló fülű, de csodás vigyorú srác.
-   Örvendek Do Kyungsoo-fogok vele kezet. Majd gyors váltás után már a szőke-fehér..nem tudom milyen hajú, kreol bőrű srác áll előttem komor lekezelő arc mimikával vizslatva.
-  Hello, Kim Jongin- biccent majd tekintetét inkább a közelben sipitozó kiscsajokra vezeti. Hh...udvariasságról ez sem hallott.
-   Mikor legyenek az órák és hol?- pillant vissza rám majd pár másodperc elteltével figyelmét újra a libáknak szenteli. Látom ahogy Baek és Chanyeol érdeklődve vár a válaszomra viszont Mr. Faszkalap nem hajlandó figyelni....huhh..találó nevet találtam ennek az "izének".
-  Megbeszélhetjük, ha Mr. Casanova is tud öszpontosítani- morgom mérgesen majd csettintek egyett Jongin előtt annak ellenére, hogy amint mondatom elhagyta ajkaim rám kapta tekintetét csak nem tudom,  hogy érdeklődésből vagy mert ennyire meglepődött.
-   Figyelek bagoly  kepű-vigyorodik el gúnyosan. Megszoktam ezeket a bátyámtól, de most szívem szerint beszólnék, de nem akarom fecsérelni az időt.
-   Egy héten öt iskola nap van, mi pedig négyen vagyunk így logikusan elosztjuk és sorban megyünk mindig így a hely már megvan- vonok vállat.
-   Minden nap négykor nektek jó?-veszi át Baek a szót tőlem.
-   Nekem igen-mosolyodik el Chanyeol majd rám pillant és mosolya vigyorrá szélesedik.
-    Oké, akkor holnaptól tartsuk ezeket az órákat kezdjük nálam, oké?- morog Jongin vagyis Mr. Faszkalap. Mindenki elismerően bólogat.
-   Akkor ennyi...sziasztok óránk lesz- mosolyodom el majd kicsit meghajolunk Baekyunnal majd a másik irányból csak Yeol viszonozza míg a nagyképű csak biccent...újra.
-  Sziasztok- köszönnek el ők is. Nem pazarlok több időt csak hátat firdítok majd Baek is követi példám és a tanterem felé vesszük az irányt.
-  Ya! Talán bejössz a fülesnek-vigyorog rám Baek.
-   Hülye vagy- osztok le neki egy tockost majd  besurranok gyors a terembe majd elfoglalom a helyem. Hm..kíváncsi leszek mi fog ebből kisülni. Hh...már előre félek. Sose érjen véget ez a nap! 

Pszichológusok vs Pincérek~Negyedik rész~

Baekhyun pov:


Untam már ezt a napot pedig még el sem kezdődött igazán. Lyukas óránk van így igazából nekem nyolc,  hogy töltjül el ezt az időt.
Hiába akartam ezt a majmot magammal rángatni óra után  shoppingolni ezt dobhattam is, hisz sátán Soo nem hajlandó velem tartani.  Mondjuk megértem egy kicsit. Mindegy is majd elmegyek anyával vagy az unokahúgommal. Egyátalán nem érdekel a foci, de a gondolataim folyton vissza terelődtek a tanulótársainkra így jobbnak láttam ha lekötöm magam. Ah..és milyen jól teszem. Félmesztelen kigyúrt vagy csak szálkás testalkatú pasik tömkelege. Utálom Mr. Wangot, de meg kell hagyni ha Ő tanít valakit az már "rendes" testtel rendelkezik. Ja, igen nem tudom hogy említettem-e már, de nem mellékesen javíthatatlanul meleg vagyok. Nem tehetek róla, hogy a pasik jobban vonzanak, mint a sipitozó kis cafkák. Sosem tudtam illetve tudnám magam elképzelni úgy hogy alattam egy csaj éppen na..khm...tudjátok. Próbáltam az összes srácot feltérképezni mielőtt az óra véget ér és az összes helyes fiú eltűnik, hogy felöltözzön. Természetesen Soonak is feltűnt, hogy kapkodom a tekintetem ide-oda hisz furcsán méregetett egy darabig  amit láttam, de nem érdekel. Majdnem harminc srácot nehéz lecsekkolni tíz perc alatt főleg, hogy ha póló nélkül szaladgálnak. Ahogy nézegelődtem feltűnt két srác aki elég feltünően néz. Habár az egyik csak ide pillangatott és próbálta leplezni, hogy enge..nem is engem hanem minket  lesnek.  Kérdőn felhúzott szemöldökkel meredtem rájuk. Mégis mit néznek?
-  Ya..Soo az a két srác minket bámul- motyogtam neki hangosan mégis úgy, hogy ne tűnjön fel az ismeretleneknek szám mozgása így elfedve azt a tényt hogy én értesítettem erről a dologról haverom is.
-   Hol?- hajtotta le fejét és az össze kulcsolt kezeit pásztázta maga előtt.
-   A lelátó jobb oldalán az öltözői részen...kicsit takarásban egy szőke meg egy mogyoró barna hajú- válaszoltam meg a kérdését.
-    Hm...látom őket. Ismered valamelyiket? -  kérdezte kis éllel a hangjában. Gyülöli ha valaki figyeli vagy ha leselkednek utána.
-   Nem, ..talán mennünk kéne? - fogtam meg csuklóját majd lassan felálltam, de tekintetem nem szakítottam el az idegenekről akik a faltámasztás helyett elindultak felénk. Ide jönnek?!
-    Jönnek, gyerünk- rángattam karját, de Dyo nem volt hajlandó megmozdulni.
-   Meg akarom tudni mit akarnak- emelte fel a fejét és a felénk tartókat kezde el  vizsgálni. Ha nem lennék berezelve akkor én is megnézném őket alaposan. Nem tudok verekedni ....ráadásul az arcom kincs! Mikor ide  értek hozzánk még erősebben szóritottam Kyung csuklóját majd vissza huppantam  mellé és úgy bámultam a tőlünk körübelül másfél méterre lévő srácokat.
-  Hi! A nevem Henry Lau- biccentett a mogyoró barna hajú fiú elmosolyodva.
-  Hagyd az angolt! - parancsolt rá a mellette lévő.    -   Oh Sehun vagyok- mondta majd bíztatólag küldött felénk egy szívdöglesztő félmosolyt.
-   Do Kyungsoo, nagyon örvendtem-  állt fel mellettem haverom  megfogva csuklóm.
-   Megmondtam, hogy ők azok ...vagyis neked mi a neved?- mutatott rám azt hiszem Henry.Heeh?
-   Byun Baekhyun- nem is értem miért fontos ez.
-   Ti vagytok azok! - lelkendezett fel-le ugrálva, mint egy óvodás.
-   Nyugodj már meg... - forgatta szemeit Sehun.
-   Akartok valamit? -  szólalt meg ridegen mellettem Kyungsoo. Mindig is a frász kerülgetett a bunkó énjétől. Borzongás futott rajtam végig ahogy megláttam Soo tekintetét. Ezért nem ismerkedik! Sátán Soo ott rejlik benne mélyen..wow félelmetes, de lenyügöző.
-   Channie és Kai tanulótársai lesztek-tapsikolt Henry vigyorogva. Ez meg hány éves? Jézusom..
-   Remek akkor mondjátok meg Channienek és Kainak, hogy jó lenne ha előben is bemutatkoznának nekünk és megbeszélnénk néhá..
-    Kyuhyun hyung! -  visított fel Henry félbeszakítva ezzel Soot. A srác futásnak eredt egy másik idősebb fiú karjaiba vetette magát majd ..majd ...ez komolyan megcsókolta? Nagy szemekkel, félig nyitott szájjal meredtem a most láthatólag hevesen smároló párra.  Azt a rohadt! Ezzel nincs is nagy gondom hisz meleg vagyok így nem taszít két pasi smárolása, de mindkettő helyes- nem is kicsit- és ezek pont egymásra találtak. Ch..bezzeg én nem kapok senkit! Amúgyis ez a Henry gyerek kicsit idegesitő pedig alig beszélt valamit.
-  Oké, meg ne kúrd itt!- ordította  el magát Sehun mire a két fél felénk pillantott és elnevette magát majd kézen fogva(!) lassan hozzánk sétált. Koreában kézen fogva és csókolózva...ezek is öngyilkosok akarnak lenni!
-  Ugyan pösze nyugi van-borzolt a nála magasabb hajába vigyorogva.
-  Sziasztok a nevem Cho Kyuhyun végzős- hajolt meg elöttünk. Végzős. Hm..akkor ez lesz az utolsó éve itt.
-   Hello a ne..
-   Tudom kik vagytok-vágott a bemutatkozásomba- Sokat hallottam már rólatok- mosolyodott el barátságosan majd közelebb vonta magához eddig csendben figyelő párját és egy puszit nyomott az arcára mire a barna hajú egy elégedett mosolyal díjazta elöző tettét.
Most, hogy egy kicsit jobban megnézem őket illenek egymáshoz. Henrynek szeleburdi természete van míg az idősebbnek visszafogottabb így tökéletesen kiegészítik egymást.
-   Nagyon örvendtem- hajolt meg mellettem Kyung- Nekünk óránk lesz így mennünk kell, de kérlek üzenjétek meg a barátaitoknak hogy meg kéne beszéljük az óráknak a helyét illetve idelyét így jó lenne, ha keddig felkeresnének bennünket- mondta Kyung majd kicsit meghajolt bucsúzoul.
-  Sziasztok- intettem én is. Elköszöntek ők is majd Sooval elsétáltunk a teremig. Habár nem értem ezt a nagy sietséget hisz még van tíz percünk az óráig.
A nap nagyrésze úgy telt, hogy bámultuk a professzort aki egymás után háromszor tartott órát méghozzá a legszarabb tantárgyakat. Így három órán keresztül bámúlhattuk matektanárunk képét. A hatodik óránk előtt mindenki imádkozott, hogy csak ne az a retardált legyen velünk. Hál' Isten nem ő tartotta hanem belibegett énektanárunk Mrs. Jung. Komolyan belibegett vagy nem is tudom. Elég elborzasztó volt látni egy elég feszes térdig érő, mély kivágású egyberészes kék szoknyában aminek ráadásul a háta csipkézett. Most komolyan fél lábbal a sírban van a nyanya, de ilyen rucikat húz fel.
Elég borzalmas...phfujj ..mikor felült a tanára asztalra már úgy voltam vele, hogy kikéretőzök egy "hánynom kell" mondatot benyökögve.
-   Ezt se dugja meg senki- fordult hátra Luhan hozzánk vigyorogva. Kínai ő is csak úgy, mint a cukrásznak tanuló Yixing. Egy program keretében helyezték Koreába őket a kérésükre.
-   Csodálkozol - fintorog Kyungsoo mellettem amire egy szélesebb mosolyt eresztek meg.
-     Ne legyetek ilyenek már..hisz tök jó csaj az öreglány-  kuncogtam fel halkan, hogy azért még se hallja meg tanárunk.
-    Nekem nem lenne ingerem egy ötven éves nagyihoz- imitál hányást elég feltünően- és hangosan- öklendezve.
-   Luhan úr megint elkalandozott a figyelme!- kiabál Mrs. Jung.
-   Dehogy tanárnő csak egy légy volt, de elintéztem-pördül gyors előre majd büszkén elmosolyodik.
-  Akkor kérem most már próbálja meg ignorálni a legyeket- legyinti meg pálcáját amivel általában vezényli a társaságot.
-   Rendben...nagyi-motyogja el a végét, hogy csak én, Soo és  a mellette ülők hallják. Fogyatékos ez a gyerek is. Ártatlan képe van a kis özikének, de belül egy romlott kisgyerek. Egy a szerencséje, hogy kitűnő a barom. Mondjuk én is majdnem...kivéve a tesit ugye, de kérem szépen a tesit mindenki leszarja úgy ahogy van.
Mikor a hatodik óránk is befejeződött azután jött még három ami nem is volt olyan vészes majd Sooval elindultunk hozzám. Még gyors elvittük a kajáját a balféknek aki a bátyjám majd péntekhez híven beültünk a moziba egy nagy popcornnal és colával. A film pocsék volt, de komolyan. Olyan filmet akartunk amit még egyikünk sem látott így random választottunk egyet és pont ezt  a szutykot fogtuk ki. Valami ócska romantikus nyálgép volt, de szerintem mindkettőnknek egy időre elég a moziból. Még beültünk teázni és valamit enni majd haza indultunk külön miután elköszöntünk egymástól. Otthon hiába kiabáltam a szokásosat- Itthon vagyok, mert haza jöttem!" -idióta és egyben értelmetlen mondatom nem válaszolt rá senki sem....pedig szoktak ez az én fura családom főleg ha anya válaszol. Az valahogy így hangzik: " Pedig azt hittem elcsaptak így sajnálom, de ma nem eszel", " Ne ordíts!" vagy a " Kit izgat Byunnie"- mondatok amik mindig feldobnak hisz tudom, hogy csak viccel. Hm...kicsit hiányzik a nyüzsgés, de ezek szerint anyáék dolgoznak a bátyjám pedig nem tudom hol van. Még Soonak dobtam egy üzit, hogy holnap reggel átugrok hozzá majd gyors megettem a két perccel tökéletesen-ami igazából borzalmasnak számitó-ramenem majd letusoltam és eltettem magam holnapra. Tanulótársak..huhh...aludj Baek!



Chanyeol pov:

Nem tudtam, hogy mit tegyek, mit gondoljak és hogy mihez kezdjek most. A harag szélsebesen söpört végig megtört szívemen. Kire is haragszom? Hm...talán Jiyeon a hibás? Ugyan kit áltatok? Nem hibáztathatok egy "ártatlan" embert akire a szerelmem áldoztam. Vak és gyerekes szerelem melyet nem tudom mi éltetett bennem egy éven keresztül. Idióta voltam akkor is és most is hogy nem vettem észre, hogy én az első egy hónaptól-mikor megláttam- nem szerelmes vagyok belé hanem ez csak puszta ragaszkodás. Ragaszkodás miszerint megláttam és nekem Ő kell alapon titokban szívemhez láncoltam, de sosem kellett nekem! Nem, egy ilyen ember nem kell! Csak a képzeletem szülte viselkedését és személyiségét, de Ő teljesem más. Elborzaszt a vakságom.  Még csak ha ez lenne a probléma!  Hogy tud egyetlen egy ember kételyt ébreszteni bennem a szexuális identitásomat illetően? Észre kellett  volna vennem. Annyi cafka után akikkel szexuális viszonyom volt és  egyiket sem élveztem igazán. Hm..nem éreztem semmit akkor mikor az aktusok zajlottak. Jobban kellett volna figyelnem! Saját magam nem veszem figyelembe nem hogy másokat ezért tudok meg minden információt hónapos késéssel, mint például Henry kapcsolatát. Teljesen idióta vagyok!  Mégis miért nem dühöngök, rombolok, piálok vagy verekedek?! Hisz kérem szépen most tudtam meg magamról, hogy buzi vagyok! Lelkem még mindig háborog e furcsa és egyben kicsit bizar tény miatt, de nem tudok mit tenni! Mégis mit tegyek? Szívem hangos dobogása és könnyeim fátyolátol nem látok tovább. Szívemre egy megmagyarázhatatlan fájdalom ült ki ezzel gyors pumpálást váltva ki...olyan mint ha az igazi énem ki akarna törni fogságából. Agyam sem kapcsolt igazán de lábaim tökéletesen mozogtak legbelül pedig tudtam hova tartok ebben csak könnyeim akadályoztak, hisz elmosták az előttem lévő teret. Lassan folyt végig fájdalmam jelképe arcomon majd a rideg betonnal találkozott amely magába szívta bánatom, de nem tűntetve el ezzel a bennem tomboló vihart. Az erdős rész szélére érve bizonytalanul megtorpantam majd egy mély sóhaj után újra útnak indultam. Lassan botorkáltam beljebb a dús zöld növényzet között és ezzel szívem szegleteit is feltárva magam előtt. Régi szép emlékek rohamozták meg elmém így egy kicsit feledve a gondokat melyeket nem neveznék igazi gondoknak. Voltak szép napok melyeket a faházban töltöttünk Kai-jal, de ezek már homályba bújtak és felejtődni látszik az idő múlásával. Most több, mint három év elteltével újra itt vagyok de szívem nem enged így csak lentről csodálom gyerekkorom fénypontjainak helyét. Hiányzik Jongin akivel nap mint nap együtt jöttünk ide majd együtt távoztunk. Most viszont Ő nincs itt csak a keserű megtört szívem mely még mindig bőszen fortyog. Hogy mondjam el másnak? Mit fognak reagálni? Egyáltalán lesz-e jövőm amiért érdemes élnem? Kérdések tömkelege villodzott elmémbe ezzel újra felbőszítve haragos, megtört és kétségbeesett szívem. Talán találok magam mellé egyszer valakit. Egy jó embert talán..csak úgy mint Henry. Az ő szülei elfogadták a szexuális orientációját ahogy mindenki más is a közelében. De mi lesz velem? Megbékélnek egyáltalán idővel a ténnyel? Hm...nem áll szándékomban közölni senkivel egyenlőre. Jobb ez így...még.

Telefonom halk csörgése rántott vissza  a valóságba. Kai. Felvettem mit is tudnék tenni. Elmondtam neki hol vagyok mire azt válaszolta, hogy azonnal jön csak maradjak itt. Hová is mehetnék? Talán...talán Ő megérti majd a helyzetem.
Fogaskerekem megállás nélkül kattogott különböző dolgokon. Körübelül  negyed óra elteltével Kai lépett be a kuckó ajtaján majd mellém fészkelte magát. Hiába is faggatott nem tudtam, hogy fogalmazhatnám meg a bennem kavargó érzelmeket. Ahogy felidézte bennem gyerekkori emlékünk azonnal mosoly szökött arcomra. Fájt. Fájt még mindig a tudatlanságom, de ezek az emlékek feledtetik velem gondom. Önkénytelenül áradtak belőlem a dolgok melyek kimondásra vártak tán évekig, de csak most jött el az idelyük. Újra felszínre tört fájdalmam és már nem bírtam tovább pedig tudtam, hogy tartanom kell magam, de könnyeim megállíthatatlanul zúdultak le orcámom egészen a fa lapjára. Egyedül éreztem magam.....
Jongin magához ölelt, de az első pár másodpercben csak arra tudtam gondolni hogy most ellököm magamtól és futásnak eredek.Menekülnöm kéne. Mindent elvetve húztam magamhoz közelebb arcom a nyakába rejtve, hogy még véletlenül se lássa eltorzult könnyekkel csúfított arcom. Tudtam, hogy válaszokat vár. Nekem is idő kell...idő míg átgondolom.Tíz perc elteltével nyugodtabbnak éreztem magam és ezt Kai is érzékelte hisz lassan eltolt magától majd a szemeimbe nézett.
-   Most már mindent el kell mondanod!- meredt komoly tekintettel rám ellent mondást nem tűrően. Bólintottam, miszerint szavait felfogtam és kész vagyok mindent elmondani. Lehunytam pilláim majd nagyot sóhajtva kezdtem bele mondandómba.
- Tudom, hogy hihetetlen lesz elsőre egy kicsit de kérlek halgass végig! -néztem iriszeibe reménykedve.- Nem tudom, hogy mióta vagy hogy miként csak azt tudom, hogy megváltoztam. Megértem ha ezek után időre van szükséged hisz én magam sem fogtam fel teljesen, de te vagy az első akinek ezt elmondom...és nem is biztos hogy ezt rajtad kívűl más is tudni fogja szóval csak azt aka....
-   Park. Chan. Yeol. Mond már ki!-vágott szavamba indulatosan. Puffogva és sértetten meredtem rá, de tudtam hogy tovább nem húzhatom az időt.
-   Meleg vagyok- vontam vállat bár tekintetemet inkább a kuckó padlójára vezettem mint hogy Kait nézzem. Fél szemmel fel lestem rá de arcán feltűnően látszott értetlensége és egyben a kíváncsiság..mérhetetlenül nagy kíváncsisága.
-  Öhm..jaa...tudod...- szemöldököm magasba szökött és úgy bámúltam rá. Kicsit megmosolyogtatott tehetetlensége hisz látszólag nem tudta, hogy kérdezhetne tapintatosan rá arra a dologra ami jelen pillanatban érdekli.
-  Nyugodtan kérdezz!- utasítottam szerényen.
- Mikor és hogyan tudtad meg? - jött azonnal a kérdés.
-  Még csak ma jöttem rá ami minden bizonnyal egész eddig elöttem volt csak nem akartam észre venni. Jiyeon térített észhez-mosolyodtam el. Talán nem kell tartanom. Ő  a gyerekkori barátom vele azt hiszem megoszthatom ezt.
-   Jiyeon? AZ a Jiyeon?!- meredt rám értetlenül.
-  Igen, az. Ma berángatott.... vagyis hagytam magam na a lényeg, hogy a szertárban vagy mi volt az...leakart velem feküdni, de nem érztem semmi késztetést arra hogy megfektessem és nem is találtam vonzónak. Mikor mondtam neki, hogy egy szánalmas ribanc azt kérdezte hogy meleg vagyok-e. Nem mondtam semmit csak eljöttem..- vázoltam neki a "fontosabb" részét a sztorinak.
-   Nem vagy semmi haver-nevetett fel majd újra elővette a komoly-kis-Kim-Jong-In- tekintetét. -  Te hót' homár vagy -emelte fel fejét büszkén, mint ha nagyon nagy felfedezést tett volna.Ch...nem volt poénos, de mindegy.
-   Ja-reagáltam a legegyszerűbben a mondatára.
-   Chan...ettől mi még ugyan úgy haverok maradunk és nem változol a szememben. A nemi identitásod engem hidegen hagy max  ha bulizunk akkor te a pasik seggét nézed és nem a csajokét ennyi. Viszont ha lehet ne akarj megdugni-mosolyodott el bárgyún. Ez a Jongin féle viditási módszer. Senkinek sem ajánlom mert most pofán kéne gyűrnöm ,de tudom hogy nem hazudik.
-   Akkor örök tesók?-emeltem fel jobbom.
-   Örökké tesók- pacsiztunk le nevetve.
-  És van már jelölted?- szemöldök húzogatva mered rám.
-   Nem, de ha nagyon kanos lennék levezetem rajtad- perverz vigyorom elővéve mászom kicsit közelebb hozzá.
-   Ohh.....Fújj Haggyá'! -lököd nevetve. Még órákig szórakoztunk a faházban hisz Jong nem igazán akart vissza menni órára ahogyan én sem így megegyeztünk, hogy inkább itt maradunk. Este nyolc fele a városba vettük az irányt, hogy szerezzünk magunknak valami kaját. A kisebb vacsink után mindketten haza indultunk. Otthon anyáék már vártak és közölte velem, hogy hívták őt a suliból...nem igazán zavart tudtam hogy mivel jar a "lógásom". Fürdés után befeküdtem az ágyamba és csak reménykedni tudtam, hogy a nap egy részét (a rosszabbikat) kialszom így kicsit feledve is.
    De egy biztos mosolyogva ragadott magával  a fáradtság.

[[Sehun és a szőke haja *-* szerintem ez áll neki a legjobban ^^]]

                                                                           
      [[ Henry ^^ Olyan kis komoly feje van itt T_T]]

Pszichológusok vs Pincérek ~Harmadik rész ~

Sziasztok! 

Bár újabb késéssel, de itt vagyok! 

Sajnálom, hogy lassam hozom a részeket csak ugye itt a nyár így jönnek a "családi" nyaralások így nincs időm. De, most már(remélem) több időm marad rátok! Próbálok pörgősebben dolgozni a ficin, hogy ne keljen annyit várnotok hisz én is tudom milyen ha várni kell valamire xD Nagyon köszönöm azoknak akik kommenteltek ide vagy a facebook csopiba :) ♥ és azoknak is akik már csak olvassák is és várják a friss fejezetet ^^  Köszönöm! :3 

 
 Jó olvasást bogyók! 

Kyungsoo pov:

Fel lélegezhettem végre, amint elhagytuk az irodát. Az ottani szorongásom is elmúlt. Tanulótársak? Huh...hát nálam ezer százalék, hogy nem fogunk tanulni! A szobám tabu a bátyámat pedig úgyse bírnák így jobb ha megelözöm a nézeteltéréseket.
      Park Chanyeol és Kim Jongin.
Sosem hallottam ezeket a neveket és biztos vagyok benne, hogy Beakhyunnie sem tudja kik lehetnek azok. Akkor gyűjtsük össze mit is tudunk  róluk: pincér szakosok, egyidősek velünk és olyat tettek, hogy minden bizonnyal össze pisilnénk magunkat. Vagy nem. Kitudja majd, ha megismerjük őket akkor le tudjuk vonni a következtetéseinket. Hm..nem is olyan rossz pszichológusnak lenni, de nem is olyan jó...legalábbis míg tanuló vagy. Viszont ezzel  a szakmával majd meg tudom állni a helyem valahol...remélem. Nem tudom mihez kezdjek van egy jukasunk. Haza menni nem lenne időm hisz vissza kellene jönnöm még természetesen.
-  Hova menjünk most?- nézek oldalra legjobb haveromra.
-   Meglepődsz ha azt mondom, hogy foggalmam sincs?- mered rám érdektelenül. Neki sincs sok kedve a mai naphoz ahogy nekem sem. Mondjuk kinek lenne, ha napi kilenc óra leforgása után haza kell vándorolni zombi módjára. Hm..mondjuk már Baek meghívott magukhoz, de nem tudom lesz-e annyi lelki és fizikai erőm ahhoz, hogy átsétáljak hozzá.
-   Menjünk a pályához- motyogtam magamnak igazából hisz én mindenképp oda megyek csak azt nem tudom, hogy neki van-e kedve focit nézni. Mindegyis ha akar jön. Sóhajtva léptem ki a foci pályához vezető ajtón nyomomban Hyunnal. Még senkisem volt kint így igazából csak a zöld mű fűvet tudtuk bámulni mely összeségében halál unalmas.
-   Elmegyünk shoppingolni? - mosolyodott el Baekhyun.
-   Ezt te sem gondolhatod komolyan-forgattam szemeim az idiótaságain.
-   Suli után te mamlasz- nevetett fel majd kicsit közelebb csúszott hozzám.
-    Akkor sem megyek veled vásárolni- pöcköltem meg homlokát. Simogatva a fájó pontot ahol "bántalmaztam" és kicsit távolabb csúszott tőlem.
-    Sátán Soo visszatért- motyogta mogorván. Puffogtam magamban az idióta beceneven amit még a gólya évünk második felében aggatott rám. Nem szóltam hozzá, mert tudtam hogy most a kis díva dühöng legbelül benne. Öt perc elteltével néhány srác jelent meg a pályán majd utána még több a legvégén pedig a testnevelés tanár jött.  Mr. Wang. Egy igazi állat ez az ember.  Egy idegbeteg, nagyképű, önző beteg állat. Hál' Istennek mi Mr. Seongot fogtuk ki magunknak így nem halunk meg az órákon. Igaz, néha ez a szadista jön be helyetesíteni Seong urat így ismerjük őt annyira már, hogy nem érdemes az öt méteres körzetében tartozkodni.
-   Szegények- motyogja maga elé mellettem Baek. Futnak, de nem is akármennyit. A tizedik kör után már nem számoltam. Elég messze ülünk-vagyis a lelátó legtetején- így nehéz kivenni a diákok arcát..mondjuk testileg okésak mind. Jó pár kör után játszhattak is mely nem igazán volt- számomra- izgalmas, de a mellettem lévő Baekhyunnak nagyon bejött. Vagyis igazából most nem tudom, hogy a focit vagy a félmesztelen fiúk testét pásztázza izgatottan.
Tekintetét elég sűrűn kapkodja egyik diákról a másikra míg nem megálapodnak iriszei egy fiún.



Jongin pov:

Fogalmam sincs miért távozott olyan hírtelen Chanyeol, de nem sejtek semmi jót sem. Nem szokása óráról lógnia föleg ha az Mrs. Maoval  van. Még a tanárnő is kikelt magából és mindenbizonnyal ha nem lenne Chanon kívül a teremben még húsz másik diák akkor ha kell erőszakkal hozná vissza. Míg a szaktanár  mérgelődik- és átkozódik - addig előhalászom a zsebemből telefonom majd pötyögni kezdek rajta.
  Feladó:   Kai
         Címzett:   ChanChan

        "  Chanyeol , azonnal told ide a képed!  Gyere vissza és megbeszélünk mindent ketten. Még az igazgatóiba is hajlandó vagyok elkisérni téged! ;) találkozzunk a pálya mögött, oké? "

Nagyot sóhajtva nyomtam a küldés gombra majd hátra dőltem a székemben. Mrs. Mao még mindig fortyog és jelen pillanatban épp értesiti az igazgatót a történtekről. Persze, ezt még meg spékeli egy kicsit ahogy mindig teszi mikor problémája van. Ilyenkor előjönnek az -" itt nem tudok tanítani! ", " Felmondok" ," Kérem oldja meg ezt az ügyet" - esdeklő megjátszott kérések illetve kijelentések melyek feltörnek a tanárnőből. Morogva csapja le a telefont majd végig pásztázza a diákokat. Tekintete megállapodik rajtam majd össze szűkitett szemekkel vizslatni kezd.
-   Kim Jongin ugye magának ehhez semmi köze sincs?- hangzik fel gúnyos kérdése.
-  Nem, nincs semmi közöm ehhez Mrs. Mao tanárnő - szalutálok neki ültemben  ahogy a katonák szoktak a rangosabb feletteseiknek. A fél osztály nevetésbe tör ki a másik fele pedig próbálja magát tűrtöztetni.
 -   Viccesnek érzi magát?- húzza fel szemöldökét kérdőn.
-     Vicces érzet? Olyan van?- tünödöm el még saját magam is a hülyeségemen.
-    Úgy látszik nem találja maga elégnek a bűntetést amit már kiszabott önnek az igazgató úr- mosolyodik el merő gúnnyal. Ezek szerint a tanári karból mindenki tud az incidensről.
-    Maga pedig nem találja elégnek a férje esti hiperaktivitását az ágyban- mosolyodom el  én is majd mutató ujjammal az irányába bökök.
-    Ezt meg mégis, hogy...
-  Tudja, ha nem elégítik ki sehogyan sem  az igényeit akkor nem rajtunk kéne levezetnie a feszültségét.-  vágtam a szavába.
-   Elég! Hogy mersz így beszélni?! Azonnal takarodj az igazgatói irodába most!-  ordította el magát majd mégegyszer kitessékelt a teremből. Hátamra kaptam a táskám majd kimentem. Elő kaptam mobilom majd tárcsázni kezdtem Chanyeol számát. Két csöngés után sem vette fel. Harmadik próbálkozásomra egy gyenge "Hello"- t nyökögött a telefonba.
-   Yeol hol vagy most? -  kérdeztem lágy hangon.
-   Mégis mit keresel te ott? Hm? Yeol válaszolj!- a düh minden formában megjelent jelen pillanatban bennem.
-   Maradj ott! Azonnal megyek- még elmakog a vonal másik végéről egy "rendben, szia"-t majd bontom a vonalat és futni kezdek. Idióta. Ma még öt óránk van és Ő pont most úgy döntött, hogy lecsekkolja a faházunkat. Ahogy az erdős részlegre érek- ami nem mellesleg Chanyeolék magán területe így nem meglepő ha azt mondom, hogy ezek csak mesterséges fák- kifújom magam, hogy tovább tudjak haladni és ne innét keljen összekaparni a maradványom.
Ahogy egyre mélyebre haladok úgy csiklandozza a lágy őszi szél az arcomat. Ojkor-ojkor bele kap gyengéden a néha megjelenő erősebb fuvallat hajkoronámba így enyhe csiklandozást okozva fejbőrömnek. Jólesően sóhajtok fel majd szaporábban szedem lábaim. Mikor a faházhoz érek fájdalmasan sóhajtok fel egy kissebb nyőgéssel kísérve. Nem is értem mit gondoltunk gyerekkorunkban mikor nyolc méter magasra egy tölgyfára építettettük meg a bunkerunk. Chanyeol anyukája nem szólt egy rossz szót sem erre a kérésünkre sőt még aznap intézkedett az ügyben. Három nap múlva pedig már "zombi" ölöst játszottunk a bunkerben ami akkor a fő hadiszállásunk volt míg szorakoztunk. Volt mikor hajnalig csak beszélgettünk "komoly" dolgokról persze ez nyolc éves fejjel mindössze a videó játékokró és az ételekről szólt amit szeretünk illetve akkoriban szerettünk. Majdnem négy éve, hogy nem voltam a bunkerben és tudomásom szerint Chanyeol is így van ezzel. Mosolyogva kezdtem mászni a felfüggesztett létrán. Meglepődtem mikor nem szakadt le alattam, de most már tudom hogy megérte a pénzt amit ráköltöttek. Öt méter magasan már inkább a tökéletesen megfogalmazódott végrendeletem pontjai cikáztak elmémben és az, hogy ha én még egyszer ide fel akarok jönni akkor megkell írnom mihamarabb! Több, mint hatvan kilóval nehezebb mászni, mint régen húszonöttel így berezeltem mikor a létra kilengett egy kicsit. Kissebb szívroham. Ezért még kinyírom Yeolt. Már a "párkányon" hasalva a szívem sem akart kiugrani a félelemtől, hogy akár métereket zuhanhatok. Eközben légzésem is vissza állt így szabályosan tudtam venni az életet nyújtó fő tényezőt : a levegőt.  Homlokomról letörölve az izzadságot mely a futás illetve a mászás miatti erőfeszítés utohatása, kicsit feljebb tolva magam támaszkodtam meg alkaromon.   Feltápászkodtam a hasalós pózomból majd kicsit összegörnyedve kinyitottam a faház ajtaját és beléptem. A boldogság minden féle hulláma átsöpört megfáradt, keserű lelkemen. Az emlékek villámként törtek be elmémbe így mosolyt csalva arcomra. Képek sorozata villant fel lelki szemeim elött  mely akkoriban melegséggel töltötte el szívem. Akkor még minden rendben volt. Boldog mosolyból keserű, de mégis nosztalgikus mosolyra váltottam pillanatok alatt.
-  Szia- köszöntem gyerekkori és mostani legjobb barátomnak ki meggyötört arcal a sarokban kuksolt. Közelebb araszolva hozzá elfoglaltam a mellette felkínálkozó helyet.
-   Na mesélj nagyfiú- mosolyodtam el bátorítoan, de ő csak távolabb húzodva kapta tekintetét a másik irányba.
-  Chanyeol..
-    Nem akarok beszélgetni- morogta orra alatt. Nem akartam tudomást venni hirtelen zárkódottságáról így újabb komunikációt próbáltam kezdeményezni.
-   Emlékszel még?- pillantottam rá mire ő is fél szemével rám pillantott.
-    Mennyit hülyéskedtünk itt akkoriban. A sok gyerekes zombis és vámpíros baromságaink- nevettem fel mire Chanból is egy kissebb mosoly tört elő.
-    Emlékszel még mikor Yoorat tésztával dobáltuk, mert csatlakozni akart hozzánk?- nevettem fel újra. Megunhatatlan történet.
-   Na és mikor leburitottuk szója szósszal?- kuncogott mellettem.
-   Az undoritó volt- fintorodtam el-  Egy hétig büdös  volt- mosolyodtam el.
-   Legalább nem te szagoltad vacsi közben- fintorgott. Ahh...régi szép idők.
-  Lehet, hogy gyerekesen hangzik de mindent megtennék hogy újra átélhessem ezeket a pillanatokat és a gondtalan mindennapokat vissza követelném- néztem rá komor tekintettel. Akkoriban minden más volt..teljesen más.
-   Megértelek - veregetett vállba gyengéden és biztatóan. Ő az az ember aki mindent tud a multamról és az érzéseimről.
-  Én is újra ott akarok lenni ..vissza forgatnám az időt és azt hiszem, hogy újrakezdenék néhány dolgot- mosolyodott el keserűen.
 " újrakezdenék néhány dolgot"
Ezt mégis, hogy érti? Újrakezdeni. Sok másképp  tennék vagy csak szimplán felejteném a sötét napokat mely megkeserítették az életem egy részét.
-   Hogy érted az újrakezdést?-  néztem iriszeibe.
-  Azt hiszem tévhitekben ringattam magam és sok baromságot elkövettem mely csak jobban rontotta az elöttem lévő tényt amit nem akartam észre venni..vagy csak féltem beismerni- mosolygott rám.
-   Ezt meg hogy értsem?-húztam fel kérdőn szemöldököm és próbáltam arc mimikájából valamit kivenni ám jól titkolta a benne lezajló hurrikánt mely szél sebességgel apritotta fel tűrő képességét átgázolva sértett énén.
-   Szánalmas vagyok.. egy olyan embernek kellett rá ébresztenie egy konkrét tényre, mint Ő - mosolyodott el biztatás képp miszerint  minden rendben vele.  Nem tudtam hinni neki. Most és ilyen helyzetben nem.   Feszülten vártam, hogy folytassa amit elkezdett, de számára nem tűnt fontosnak a folytatás így próbálta magában elfolytani fájdalmát mely tökéletesen kiült az arcára. Hiába fürkésztem az arcát nem akart nekem jobban megnyílni. Ekkor láttam meg azt ami félelemmel töltött el:  Chanyeol a mindig vidám optimista, mókamester arcán egy sós könnycsepp gördült végig egyenesen állkapcsáig majd onnan pólója nyelte el. Össze tört. Megálíthatatlanul zúdultak végig könnyei tökéletes arcán. Testem elöbb kapcsolt, mint agyam így Chanyeolt magamhoz húzva szorosan öleltem magamhoz. Nyugtatóan simogattam hátát és hagytam, hogy fájdalmát kiadja magából. Azt akartam, hogy tudja Én itt vagyok vele.  Válaszokat akartam. Válaszokat melyek megnyugtatják fortyogó énem. Azt akartam, hogy  mondja el mi bántja így együtt keresve megoldást majd a problémára. Fájt. Fájt, hogy így kell látnom! Szorosabban öleltem a zokogó fiút ki megadóan simult féltő karjaimban.

 Válaszolj nekem...kérlek.

Pszichológusok vs Pincérek~ Második rész~

           Sziasztok bogyócskáim! ♥
     Megjöttem a második résszel, remélem tetszeni fog nektek! 
                           Jó olvasást!


Kyungsoo pov:


Lassú és komor léptekkel haladtunk az igazgatói felé. Egyetlen egy lélek sem tartózkodott már termen kivül így mindketten a saját gondolatunkkal játszadoztunk. Én személy szerint teljesen berezeltem. Egy pszichológus szakos  nem megy az igazgatóiba inkább az igazgató jön hozzánk. Elmondom, hogy ti magatok is megértsétek az elméletet. Ha egy pszichológus megy az igazgatói
irodába az csak azt jelentheti, hogy nagy bajban van, kirúgják vagy esetleg megrovást kap. Ha viszont az igazgató jön hozzánk az csak jót jelenthet. Esetleges dicséretet illetve kitüntetést. Igen, ez is stréber elv. A legszomorúbb, hogy mi ketten vagyunk ami jó már nem lehet. Nagyot sóhajtva próbáltam másra gondolni, mint az esetleges temetésemre.
-  Kyung..tettél valami rosszat?-nézett rám Baek nagy szemekkel. Ő még nálam is jobban fél ez tisztán látszik rajta.  Igen, a három- illetve kettő, de három ha ezt beleszámítjuk- év alatt sohasem mentünk személyesen az igazgató úrhoz.
-  Yaa! Te punk..te is velem vagy, nem esett le?- néztem rá mosolyogva- Te nem tettél ugye semmit?-húztam fel szemöldököm.
-   Mit tehettem volna? A tesi cucc elhozatal pedig ..úgyse kell ma órára mennünk!- érvelt rögtön kikelve magából.
-   Áhh...ha a tesiről lenne szó akkor én nem is jönnék. Lehet, hogy órára nem kell mennünk de ehelyett a dilihez tartunk- magyaráztam neki az alapvető tényt. Mikor az igazgatói elé értünk még küldtem Baekhyun felé egy biztató mosolyt és egy gyors kopogás után már nyomtam is le a kilincset ezzel utat engedve magamnak és Baeknak aki a hátam mögött próbált el teleportálni minimum az USA-ba.


Jongin pov:

Az órára beérve rögtön a leghátsó sorban foglaltunk helyet az ablal mellett. Hm..tesnevelés órájuk van- mosolyodtam el magamba kifelé bámészkodva az ablakon. Legalább nem fogok unatkozni órán.  A látszat kedvéért azért elő vettem a fizika cuccom, hogy az a hárpia ne merjen be szólni vagy az igazgatóhoz irányítani.
- Már most unom magam-könyökölt fel a padra Henry. Ő se igazán szereti a fizikát, de a pasija jogot tanul így ő is belehúzott a tanulásba, hogy jobban inspiráljon a párjának. Ez olyan nyálas..phfuj! De valami ösztönzi ezt a barmot legalább így színtiszta négyes. Nem hiába ül mellettem. Ezt hívják soros lesésnek. Én ülök szélül így Henryről lesem míg Chan ül a másik oldalán. Mellette pedig Sehun, Tao majd Jongdae. Természetesen én jártam a legjobban hisz én pontosan le tudom lesni. Hisz tudjátok minnél többen másolnak úgy változik a szöveg vagyis a megoldás. Ez olyan, mint a népdal vagyis mondhatjuk úgy is.
-   Ohh..majd az életkedved is elmegy, ha meglátot a boszorkányt-nevettem. Igen, ezt a nőt senkisem szereti!
-   Abban biztos vagyok- mosolyodott el ő is. Ekkor végre bejött az én célpontom is.
-   Na, mivan Yoda mester?- poénkodott egyből Henry. Sose értettem a vicceit.
-   Kussolj vagy a farkadat a nyakad köré tekerem!- sziszegte neki Chanyeol ahogy egyre csak közeledett a padunk felé.
-   Mivan a csaj nem kapott rá a horogra?- nevettem rögtön poénomon ahogy a mellettem prüszkölve nevető Lau is.
-   Bekaphatjátok ti is- morogta majd leült a helyére.
-   Kai?- fogta meg a mellettem ülő a vállam tök komoly ábrázattal.
-  Mivan?- meredtem rá értetlenül.  Eddig még szakadt a röhögéstől.
-  Van nálad nagyitó?-kérdezte mosolyogva. Elöször nem esett le, de aztán rögtön rájöttem amint megpillantottam a felrobbanni készülő Chanyeolt. A térdemet csapkodva visítva röhögtem fel. Persze, percek múlva a nevetésünk is alább hagyott és már csak mosolyogtunk. Mosolyom pedig egyből fintorrá nőtte ki magát mikor megláttam a tanárnőnket.


Chanyeol pov:


Miután Kai elég nagy slamasztikába keveredett bár valljuk be nem csak ő volt a ludas, de hülye leszek színt vallani így  gyors iszkoltam a "bűntett helyéről".  Nem akarom meglátogatni mégegyszer Mr. Kimet így is pipa már rám is. Jongin úgy is sokat jár hozzá már lehet, hogy haverok is..a franc tudja mondjuk nem is érdekel.
-  Chan ráérsz most?- ért gyengéden hozzám hátulról egy kéz mely lágyan kulcsoódott csuklómra. Hátra fordulva még levegőt venni is elfelejtettem. Két éve -vagyis kilencedikben- teljesen oda voltam érte, most pedig itt ál velem szemben. Sőt! Hozzám ért és megszólított.Mindig is imádtam a rövid sötét hajú nőket. Számomra sokkal jobban inponáltak azok akiknek nincs hosszú hajúk, de mégis szexik rövid hajjal is!
-   Persze, mond csak Jiyeon- mosolyodtam el .
-  Hmm..milenne ha mutatnék valamit inkább a beszéd helyett? -húzta végig mutató ujját melkhasomtól egészen alhasamig. Sokat változott. Már nem az a visszafogott, szégyenlős kis lány aki volt. Bár lehet, hogy sohasem volt az csak én akartam olyannak látni őt.
-  Lehet, hogy benne vagyok- haraptam alsó ajkamba. Jiyeon kézen ragadott majd húzni kezdett a suli egyik csendesebb részére. A "szertár" felirattal ellátott helyiségbe bevezetett majd minden szégyen nélkül fedte fel előttem kívánatos melleit. Mikor már hajoltam volna ajkaira, hogy megízlelgessem ami akkoriban magával vonzotta tekintetem elfordította fejét így esélyem sem volt megcsókolni. Szemeibe nézve nem láttam semmilyen érzelmet csak a vágyat. A vágyat, hogy itt és most egy kiadós szexben részesítsem. Észre sem vettem mikor felső testemről lekerült selymes ingem majd az egyik sarokba talált új helyet.  A hírtelen rám törő irdatlan undortól csak ellöktem magamtól a lányt majd megvetően néztem iriszeibe. Nem akarok egyetlen egy nőnek sem a játékszere lenni. Voltak olyan időszakaim melyekben szívesen tettem volna magamévá akár a fél iskola láttán egy prédámat, de azóta sok idő eltelt mely rádöbbentett fiatal kori hibáimra melyeket mára már teljesen korrigáltam.
-  Mi a baj?- nézett rám csalódottan. Csak mosolyogni tudtam a  látványon. Felvettem az ingem ami a földön foglalt helyet majd egy gyors mozdulattal magamra kaptam.
-  Chanyeol te meg hova készülsz?-faggatott tovább a számomra már teljesen közömbös nőszemély kiért régebben bármit megtettem volna. Mostanra ez is megváltozott. Nem tudom mikor és hogyan, de csak két perce döbbentem  rá hogy nekem ő sohasem kellett igazán.
-   A baj te magad vagy és ha nem esett volna le  távozok innen, mert kezdődik hamarosan a fizika órám- mosolyodtam el gúnyosan.
- Ha most itt hagysz akkor ne is számíts arra,  hogy a közeljövőben is egy ujjal hozzám érhetsz!- vágta hozzám a számomra semmit mondó szavakat.
-  Ha akarnád se nyúlnék hozzád- sziszegtem arcába.
-    Talán buzi vagy?- méregetett szemeivel majd gúnnyal teli  nevetése betöltötte az egész szertárat.
-    Szánalmas vagy és egy utolsó ribanc - mosolyodtam el majd félre taszítva gyengéden-hogy azért baja ne essen - utat engedtem magamnak így megszabadúlva abból a fullasztó nyomorból.
A terembe érve Henry rögtön megtalált az idióta poénjaival és ezt csak tovább fokozta Jongin baromsága. Nagyon nem voltam jó kedvemben így ezeket nem is díjaztam. "Henry is meleg" - jutott el a  tudatomig a mára már konkrét tény.
Most  realizálódott bennem igazán Jiyeon megvető, gúnnyal teli mondata mely a legalaptalan kérdése  is volt szerintem egész eddigi életében.
         " Talán buzi vagy? "
Ilyen, hogy juthat az eszébe én, mint buzi? Ez a szó is olyan rasszista. Ez már rasszizmusnak számít egyáltalán? Miért, nem tudja minden ember azt mondani, hogy meleg vagy homoszexuális? Egyáltalán miért gondolkozom ilyesmin?
-   Pszt..haver ..figyu.!-suttogta oda nekem Jongin. Balra kapva a tekintetem egyből két furcsa méregető szempárral találkoztam.
-   Baj van?-tette fel a kérdés most már barátom helyett Henry. Nem válaszoltam semmit csak kiváncsiságal fürkésztem Henry arcát mely most aggodalmat sugárzott ..felém.  Vajon Kyuhyun mit érez iránta? Honnan tudta, hogy ő neki pont Henry kell? Ráadásul még csak nem  is osztály vagy évfolyam társak így honnan ismehették egymást? Eddig miért nem faggattuk  a kapcsolatáról? Tömérdek kérdés gyülemlett fel bennem másodpercek alatt. Egy dolgot tudtam biztosra: nekem most gondlkoznom kell! Felpattanva a helyemről- ami meglepett hisz az óra már tartott úgy, hogy én észre sem vettem- hátamra kaptam a táskám majd gyors léptekkel szeltem át a teremet és rohantam ki az osztályból és az óráról is egyben. Még hallottam fizika tanárom dühöngő hangját, miszerint az óra még tart.Nem tudtam, hogy hova megyek csak a lábaimra hagyatkoztam.



Baekhyun pov:

Féltem. Ez volt a legjobb szó amit most talátam a fejemben található kis lexikonban ami nem is kevés dolgot tárolt. Félelemmel töltött el a fura érzés és az a nyomasztó hangulat ami körülvett az irodában bennünket. Erősen markoltam meg a fotel karfáját amelyben ültem így levezetve kissebb szívrohamom mikor az igazgató úr szólásra nyitotta száját.
-   Fiúk olyan kétségbeesett képet vágtok-nevetett fel. Markáns hangja visszhangzott fejemben mely kicsit megnyugtatta hurrikán ként tomboló szívemet mely a göröngyös hegyeket készült megjárni így kissebb görcsöt okozva gyomromban.
-  Egy nagyon fontos feladatot szeretnék rátok bízni, esetleg a szolgálatomra lennétek?-nézett ránk kedvesen. Tekintete kérlelő volt így teljes nyugodságra bíztatva gyomrom miszerint nem tettünk semmi rosszat.
Kyungsoora pillantottam majd mosolyogva bólintottam. Szavak nélkül is megértette a válaszom miszerint én állok a szolgálatára már csak rajta múlik.
-   Persze - mosolygott Kyung a vele szemben ülő negyvenes férfira. Ahogy jobban végig vezetem rajta tekintetem meg kell, hogy álapítsam miszerint lehet hogy nem fiatal, de igazán jó képű igazgatónak számít az ő korában.
-    Egy egyszerű kéréssel fordulnék hozzátok. Van két pincér szakos diák kik rossz fát tettek  a tűzre, de tanulmányi átlaguk alul van mondhatni  a béka feneke alatt így a kérésem az lenne, hogy korrepetáljátok őket minden tantárgyból-mosolygott ránk.
-  Korrepetálni?!- fakadt ki belőlem az illetlen kérdés elég hangosan és hitetlenül. Mr. Kim meglepetten pillogot majd halkan felkuncogott.
-   Igen ,Baekhyun erre kérlek titeket- támasztotta meg állát jobb kezén.
-    Mikor kéne őket korrepetálni?-tette fel a kérdés mellőlem bátran Kyungsoo.
-  Minden nap egy-két órát a hely tőletek függ- magyarázta az általa megalkotott feltételeket.
-   Kiket kell tanítanunk?- meredtem az úrra. Félénken bár, de  hangom elég hangosan csengett.
-   A nevük Kim Jongin és Park Chanyeol- mosolygott ránk.- Akkor mít szóltok vállaljátok őket?-tárta szét karját.
-  I..igen azt hiszem- pillogot rám Kyungsoo.
-  Igen -bólintottam barátom kijelentését alátámasztva.
-   Köszönöm akkor ennyi lenne most távozhattok.
Elköszöntünk illedelmesen majd utoljára megköszönte ő is a segítségünk majd távoztunk az irodából. Kíváncsi vagyok az új társainkra.
-   Túl éltük-sóhajtott Kyung majd elnevette magát ahogy én is. Mind a ketten jól tudtuk, hogy nem azért vállaltuk el mert nekünk ehhez sok kedvünk van hanem, mert Ő az igazgató. Nem érdemes harcba szállni vele.





------------------------------------------
      NAGYON ÖRÜLNÉK, HA VÁLASZOLNÁTOK PÁR KÉRDÉSRE!


1.     Szerintetek milyenek a karakterek?
2.     Mit gondoltok Chanyeol döntéséről illetve gondolat menetéről?
3.    Szerintetek mit tett Kai?
4.    Volt bennt humor vagy túl komolyra vettem?
5.      Mit gondoltok Jiyeonról? 


    Köszi a válaszokat előre is! :) <3


Jiyeon ( T-Ara) gondoltam szemléltetem, hogy kiről is mintáztam a karakterem :3

 

Pszichológusok vs Pincérek~ Első rész

      Sziasztok kicsit megkésve, de meghoztam az első fejezetet^^

       Fontos tudni, hogy négy fő szemszögből fog íródni a történet:

                     - JongIn pov

                    - KyungSoo pov

                    - BeakHyun pov

                    -  ChanYeol pov

Jó olvasást bogyócskák *-* ^^


JongIn pov:

Dühösen csaptam be magam után az igazgatói iroda ajtaját. Még, hogy tanulótárs! Egy pszicho mókussal senki se tanulna! Még a végén könyvet írna a lelki problémáimról. Amúgyis minden pszichológus egy stréber ráadásul rondák, mint a bűn. Na, persze én egy légtérbe egy agy kurkásszal már csak ez hiányzik az életemből, mint ha nem lenne elég problémám így is. Meg-Fogok-Halni!!
Ez nem vicc én komolyan mondom. Talán el kéne majd mondanom a srácnak, hogy mikor volt ez első szexuális kapcsolatom az első nővel aki megtetszett csak, hogy érdekesebb legyen a lélektanos maszlag amit ír. Mondjuk..remélem, hogy nem akar semmilyen hülyeséget sem a lelki állapotommal. Ez a világi barom is itt hagyott a szarban. Csak talaljam meg és kinyírom. Nem is az én hibám volt ez az egész.Lehet, hogy túlreagálom? Áhh..mindegy.
Őrült tempóban szelem át a folyósókat egészen az ebédlőig, de jelen pillanatban azt az hülye gyereket sehol sem látom.
-   Ohh...mi a gond JongIn?- karolta át hirtelen vállamat Henry.  Furcsa pillantásokkal illettem a nálam pár centivel alacsonyabb srácot. Ennyire szerintem nem vagyunk puszi pajtások. Főleg mióta négy hónapja megtudtuk róla, hogy meleg és az egyik végzős diákkal jár már lassan egy éve. Sose mondtam meg neki, de nem igazán zavart a nemi identitása jobban zavar az, hogy boldog párkaocsolatban él. Nem, mint ha annyira szimpatizálnék a melegekkel, de Henry más. Más, mert barátok vagyunk..hm talán már egy családtag ő is.
-  Azt akarod, hogy megmondjam KyuhYunnak, hogy míg távol van rám mozdulsz?- húztam fel kérdőn szemöldököm. Lassan le engedte a kezeit majd egy lépést távolodott tőlem. Nevettem a jeleneten.
-  Ugyanmár Henry- karoltam át nyakát most én még mindig nevetve.
-  Le akarsz támadni egy meleg srácot akinek pasija van?- mosolyodott el gúnyosan. Hm..a fagyi vissza nyal.
-   Meg is fektetnélek- suttogtam a fülébe majd tovább indultam.Ahogy vissza néztem láttam, ahogy vörösödő fejjel kapkodja a tekintetét.
-  Yaa!! Várj meg te fogyatékos- kiabált utánnam. Mikor mellém ért hátba vágott amolyan "bekaphatod" szócska ként. Én se fecséreltem  a szót így inkább nem is szidtam vagy viszakoztam vele csak elmosolyodtam.
-    Amúgy nem tudod hol van Chan?- kérdeztem meg öt percnyi séta után.
-  Nemrég láttam egy fullos kiscsajjal, de az óránk két és fél perc múlva kezdődik- nézegette óráját.  Nem szóltam semmit csak irányt váltottam és egyenesen a fizika terem felé tartottunk.

KyungSoo pov: 

Reggel mikor felkeltem fáradtan huppantam vissza reményt nyujtó kis zugomba: az ágyamba. Mikor már vagy ötödszörre hallottam meg bátyjám hangját amint azt kiabálja, hogy reggeli meguntam és kikászálódtam. Felöltöztem majd lesprinteltem a konyhába.
-  Mivan  töki nehéz a korán kelés?-vigyorodott el. Nem néztem még ma tükörbe, de biztos voltam benne hogy röhejesen festhetek. Honnan gondolom ezt? SeungSoo nevetését visszatartva méregetett egész végig.
-  Mivan?-néztem rá szúrós szemekkel. Fejét rázogatva jelezte, hogy " nem fontos" a dolog.
-   Öcsi most komolyan..téged este nagyon seggbe raktak vagy megbaszott a kettőhúsz- nevettem hasát fogva. Seggbe raktak?! Kettő húsz?! Már lassan a földön fekve röhögött rajtam az idióta.Egy megoldás van mindenre.
-  Anya!- kiabáltam, de bátyámat még az sem érdekelte hogy most biztosan jól meg lesz szidva.
-  Korán reggel aludni..-
-   SeungSoo azt mondta, hogy engem seggbe raktak- vágtam a szavába.
-  Fiam te..te, hogy nézel ki?!- sipitozott ahogy megpillantott.
- Mi ?-meredtem rá. Nem is érdkelt mit akart mondani csak felrohantam a fürdőbe, hogy végre szemügyre vehessem magam.Elborzadtam a látványtól a hajam össze vissza ált az egyik része a hajamnak oldalra volt zselézve- minden bizonnyal elfekhettem mert kicsit elgörbült vagyis ferdén állt- arcomon pedig vörös nagy foltok és még bajszom is "nőtt"ami mondjuk úgy, hogy szemceruzával csodálatos vonalban húzodott felső ajkam felett. Nagyot sóhajtva konstatáltam magamban, hogy ez az őrűlt bátyám műve lesz. Felnőtt férfi létére úgy viselkedik, mint egy kamasz kisgyerek. Levetkőztem majd beáltam a zuhany alá. Először hajamat majd arcomat mostam meg jó alaposan. Idióta, ha nem kent rá fél tubus hajzselét akkor semennyit sem. Sóhajtozva húztam fel az előbb levetett tiszta ruháim majd szárítottam meg a hajam. Még mindig lehet egy kicsit érezni  a zselét. Fújtatva vágtattam le a konyháig, hogy azért enni is legyen alkalmam és ne a büfében keljen valami vackot vennem. Anya is mosolygott, mint a tejbetök amiből már komolyan elegem van hisz hetente megszivat valamival SeungSoo. Eddig sosem adtam vissza neki, de ideje bosszút álnom.
-  Elvigyelek kincsem?-nézett rám anya. Nem akartam senkivel sem lenni. Kár tagadni, de mérges voltam nem is kicsit.
-  Nem kell- mondtam majd búcsú nélkül kapta fel táskám majd indultam meg az iskola felé.Körübelül fél órányira lakom a sulitól ami nehezebb napokon megterhelő, de néha örülök hogy fél óráig csak én és a gondolataim léteznek számomra. Öntudatlanul is kapkodtam a lábaim az iskola felé ez amolyan berögzült cselekedet volt. Tizenhét éves pszichológia szakos diáknak nem könnyű az élete. Az anyag bazi nehéz, a bátyám egy barom és a suliban is a tanárok ismernek csak el bennünket igazán. A legtöbb kamasznak-diáknak- mi vagyis pszichológia szakosok, csak egy rakás stréber vagyunk. Személy szerint engem nem igazán zavart az emberek lekicsinyítése, mert tudtam hogy most ők nevetnek az erőfeszítéseimen később viszont én nevetek rajtuk. Ez az élet pofonja. A gondolataimra csak egy heves fej rázás és egy bárgyú vigyor volt a reakcióm. Lehet, hogy kevesebbet kéne ilyesmin törnöm a fejem.
-   KyungSoo! Hé ...hé várj meg!- hátrapillantva láttam meg legjobb barátom- stréber társamat, ha így jobb- hevesen gesztikulálva miszerint nekünk együtt kell mennünk.

BaekHyun pov:

Reggel felkelve már csak édesanyám fogadott egy nagy tál reggelivel. Gyors puszi után helyet foglaltam és faltam az ételt.
-  BaekBeom?- néztem fel rántottámból anyára aki még mindig igyekezett valamit összedobni.
-   Elment dolgozni, mindenbizonnyal csak este jön haza- mosolyodott el kicsit szomorkásan. Jajj..az ő "kicsi" fia végre talált munkát és dolgozik. Anya mindkettőnket ugyan úgy szeret, de Beom végre talált munkát így a kelleténél kicsit jobban szeretgeti. Vállat vontam majd folytattam mit elkezdtem: az evést.
-  Ezt kérlek ha hazaértél akkor vissza vinnéd a bátyjádnak a munkahelyére?- mutatta fel a tárolódobozokat ami tele volt- most még- meleg étellel.
-   Miért én? - néztem rá boci szemekkel. Ma át akartam volna menni KyungSoo-hoz.
-   Mert szépen megkértelek és azért, mert én ma csak hat után tudok jönni, de addig neki is ennie kell- amolyan " azt teszed amit mondok, mert én ezt kértem" mosollyal meredt rám. Kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt.
-  Rendben- motyogtambmagam elé majd felálltam és elindultam öltözni különben ( megint) elkések. Egy egyszerű szűk farmeren és egy lenge zöldes pólóra esett a választásom. Hajamat kicsit felzseléztem majd szememet halványan kihúztam szemceruzával. Nem divatbemutató tudom, de ha már a mi szakunk az "alja" nép akkor legalább valaki mutasson is jól ki közülünk. Na, meg nem mellékesen szerettem ha az emberek felfigyelnek rám. Azt hiszem innen már sejthetitek, hogy egy kis díva bújuk meg bennem. Mosolyogva mértem végig magam az egész alakos tükörben majd az órámra pillantottam ami nem rejtett önmagában túl sok jót. Futhatok, hogy ne késsek el Mr. Kwang órájáról. -  Elmentem!- kiabáltam még vissza az ajtóból és táskámat a hátamra csapva indultam meg a suliba. Mondhatjuk úgy is, hogy  a fele utat végig sprinteltem. Akadozó légzéssel kiabáltam Soonak aki már lépett is volna be  az ajtón, de hála nem dőltem még ki annyira így ahogy erőm- illetve tüdőm - engedte futva mentem hozzá egy gyors ölelésre.
-   Kergettek idáig?- nevetett rajtam jóízűen. Szemet forgtva raktam kezeimet térdeimre és úgy próbáltam meg kontrolálni légzésem.
- Majdnem el...elkéstem- nyökögtem ki el-el akadozó nyelvel. Többet kéne sportolnom.
-  Te mindig- veregetett vállba- Ha minden igaz akkor Kwang úrral lesz óránk - mondta miközben elindultunk befelé. Remek. Közölte velem a tényt. -  Tudom, ezért siettem hisz ha az ő órájáról elkésünk az felér egy öngyilkoysággal- mosolyodtam el. KyungSoo csak helyeslően bólogatott. Kwang úr nem olyan rossz, de nem is a legjobb. Ha tanulsz nem basz ki az óráról egy karóval. Egyszer húztam ki nála a gyufát és akkor is az óra háromnegyedét a terem sarkában térdelve folytattam.
-   Van valami terved mára?- néztem haveromra. Soo egy kicsit elmerengett majd nemlegesen megrázta a fejét miszerint ma szabad. Elmosolyodtam majd áthívtam magamhoz egy kis lazulásra, hisz péntek van így nekünk se kell- és persze senki másnak- nem kell tanulnia másnapra. Nem szeretem a filozófiatörténetet, de muszáj bemennünk órára.
Sóhajtva léptünk be mindketten a tanterembe majd foglaltunk helyet.

KyungSoo pov:


Amint az óra véget ért mindenki villám sebességgel pakolta a cuccait a táskájába. Következő óránk testnevelés. Remek. Igen, nekünk is ugyan úgy van testnevelésünk, mint mindenki másnak. Habár a mi szakunk nem olyan kiemelkedő sportok terén, mint a másik szakok de a lényeg hogy próbálkozunk jól teljesíteni.  Felkaptam a tesi cuccom majd indultam kifelé a teremből Hyunnal aki üres kézzel sétált mellettem.
-  Ne mond, hogy megint otthon "felejtetted" a cuccod- mosolyodtam el féloldalasan. Sose változik ez a hülye gyerek. Egyszer úgyis le fog bukni.
- Dehogy haver otthon hagytam szándékosan- nevetett- A tesi nem nekem való inkább a demográfia vagy az az idióta filozófiatörténet.- mosolygott bárgyún csak megingattam a fejem. Oké, vannak akik nem is próbálkoznak teljesíteni, mint ez  a lökött. Egyszer bele fog bukni az ilyen hazugságaiba.
Amint beléptünk az öltözőbe nagy zsivaj fogadott bennünket viszont ahogy megpillantottak benünket feszült csend lett másodpercek alatt. Nem értettem már semmit. Eddig a szakunkon lévő diákok mind  elfogadtak kettőnket hisz egy "szinten " vagyunk. Vagyis a pszichológia szakosok mind tiszteletben tartják egymást vagyis többnyire. De most ez mi?!
-   Byun BaekHyun és Do KyungSoo az igazgató úr várja önöket- jött be Seong úr. Összenéztünk Baekkal majd lassú, de biztos léptekkel indultunk meg az igazgatói felé. Ha a szüleim erre rá jönnek halott vagyok.

Ismertető ^^

Sziasztok bele is vágnék az első több részes fictionomba ^^ remélem tetszik majd nektek.

"Fő" szereplők:

       Kim JongIn

         Do KyungSoo

      Park ChanYeol

         Byun BaekHyun

 
* Más bandákból is találhatók majd szereplők ^^


" JongIn pov:




~  Igazgatói iroda~

-  Nem fogom minden héten elismételni magam JongIn ez volt az utolsó, hogy figyelmeztettelek ..
-    Na, de igazgató úr én nem tettem semmit - próbáltam ellenkezni. Persze, hazug szavam mit sem ér hisz tudja az igazat és én is tisztában vagyok vele.
-   Ne vágj a szavamba!- csattan fel idulatosan rácsapva mérgében az asztalra. -   Elegem van a folytonos lelkizésekből be kell látnom ez nálad nem használ semmit.. más módszerek kellenek ide-mosolyog rám gúnyosan.
-      Most ki akar rúgni?
-     Dehogy, van erre egy sokkal jobb megoldás is. Méghozzá te és a kis haverod minden nap a tanulótársaitokkal tanultok a hely tőletek függ-mosolyodik el győzelem ittasan. Tanulótárs?!
-  Mi ?- kerekednek el pillanatok alatt szemeim. Lehet, hogy sokszor járok ide, de ez az első hogy drasztikusabb megoldáshoz folyamodik.
-  Nem mi, hanem kik -mosolyog még mindig fültől-fülig. De bevernék neki most egyet. -  A tanuló társaitok  Byun BaekHyun és Do KyungSoo a tizenegyedikes pszichologia szak legjobbjait szereztem meg számotokra, remélem megfelel.-nevet jóizűen. Tényleg meg kéne ütnöm.
.....   "

Sziasztok!

Sziasztok!

    Üdvözlök mindenkit a blogomon ^^
Ez a blog a Yaoi*  írásaimnak készült.
     Nagyon sok OneShot ötlet illetve folytatásos történet fogalmazódik meg bennem nap, mint nap így úgy döntöttem, hogy  megosztom veletek ezeket a ficiket. Remélem értékelni fogjáok. Kommemteket szívesen várok! Nem harapok, barátságos emberi lény lennék szerintem, mint ti akik remélem az olvasóimmá lesztek/váltok.  Számomra mindegy, hogy ha névtelenül írsz nekem az is sokat jelent! Kérlek légy bátor és jelezd számomra érdeklődésed még ha csak egy-két mondattal is. Persze, a kommentelés NEM kötelező csak feldobnátok vele a napom.

Tudnivaló: Elöször írok így kérlek nézd el az esetleges botlásaim (persze elírás, helyeseírás , vessző és egyéb miatt nyugodtan szóljatok!)

Jelmagyarázat:

       Y - Yaoi
        +18,+16 stb.-  lelki károsodásért nem vállalok felelőséget! 
       OS-  egyrészes kis szösszenet
       Oc - saját karakter
       T - így fogom jelölni azt a fictiont aminek több része is várható. 

Köszönöm, hogy velem tartasz!
    Facebook csoportban is szívesen látunk mindenkit ott még engem is megtaláltok.

*  Yaoi =  Boy x Boy szerelem. Homoszexuális kapcsolat!



[Kérlek, hogy ha a yaoi-t nem szereted vagy nem fogadod el akkor távozz a blogomról minden epés megjegyzés nélkül :) Köszi ^^  ]